Na, néhány dolog. Sok mindenről beszéltél, nem is biztos, tudtalak követni. Szóval:
"Kedves semmiben nem hisző szkeptikus emberek!"
Az első dolog, amire kíváncsi vagyok egy beszélgetés elkezdésekor az az, hogy érdemes-e a hangszálakat/billenytűzetet koptatni a vitapartner véleményének a legminimálisabb elmozdításához. Egy ilyen indítás után biztos, hogy nem, de azért válaszolok.
Az hülyeség, hogy valaki csak materiális dolgokban hisz. Én hiszek az emberi jóságban, az őszinteségben, a szabad gondolkodásban stb. Ezek nem kézzel fogható, azaz immateriális dolgok.
A Szkeptikus Társaság - most már - nem vesz részt vallási vitákban, nem kívánja az embereket lebeszélni hitükről. Ha valaki tesz egy tudományos állítást, mondjuk az evolúcióval kapcsolatban, akkor arra válaszolunk, mert tudományosan vizsgálható állítást tett. Lásd a mai Semjén-interjút. Ha minden igaz, akkor még ma fenn lesz egy kis írás a
Hírfigyelőben, de nem azért mert a Semjén vallásos. Ha egy ateista tesz hasonló kijelentést, csak más indokkal, akkor is kitérünk rá. Azzal nem tudunk mit kezdeni, hogy valaki hisz-e egy istenfigurában vagy sem, ez a kérdés nem vizsgálható.
A "Lenézni más, tőlem sokkal intelligensebb, tanultabb embert" részt hagyjuk, mert az állítás igazolhatósága számít, nem az, aki az állítást teszi.
Engem is érdekel, honnan jöttünk, hová tartunk, de ettől még nem kell egyből isteni vagy földönkívüli magyarázathoz nyúlnom. Szeretnék hinni a Földön kívüli intelligens életben, de okom nincs rá. Egyébként egykoron masszív ufó- és paleoasztronautika-hívő voltam, de rájöttem, hogy túl sok lyuk van a hitemben, és az "Ancient Astronauts Debunked" c. film abszolút meggyőzött arról, hogy amiben hittem. Túl sok volt a ferdítés, a konkrét hazugság, a cáfolatot erősebbnek találtam az állításnál. Amikor rávettem magam, hogy megkérdőjelezzem az eddigi tudásomat, egyre mélyebbre ástam, és az egyszerűbb, bizonyíthatóbb magyarázatok meggyőzőbbnek tűntek az ufóhívők által megfogalmazott fantasztikumoknál. Tudom, itt azt fogod mondani, hogy földhöz ragadott vagyok, ami a szkeptikus-nemszkeptikus viták egyik alapvádja. Ezzel nem lehet mit kezdeni, nem is akarom tovább vinni ezt a gondolatszálat, ebben a kérdésben úgysem jútunk dűlőre. Én csak annyit fűznék hozzá, hogy másképp értelmezzük a "bizonyosságot". (
ajánlott olvasmány)
Írtál még arról, hogy badarság abban hinni, egyedül vagyunk az univerzumban? Állítottunk mi ilyet? Vagy az, hogy elenyésző a valószínűsége annak, egyedül vagyunk intelligens élet az univerzumban, bizonyítja, hogy idegenek látogatnak minket a Földön?
A saját megérzések és a természetes emberi tévedések meg megérnének egy külön topikot, ha nincs még nekik. Az az igazság, hogy nem csak múlandóak vagyunk, hanem tévedünk is. Mással, másokkal, saját magunkkal kapcsolatban is. Leírnám az én "elrablási történetemet".
Egy időben nagyon szerettem a YouTube-on videókat nézegetni. Egyik este valami ufós műsort néztem (még hívőként!), nem tudom, pontosan melyik esetről, de a lényeg, hogy aznap este semmi mással nem foglalkoztam, mint az ufótémával. Este, mint mindig elmentem aludni, el is aludtam nyugodtan (akkor még tudtam ilyet). Azt nem tudom, volt-e valami "semleges" álmom vagy sem, de egyszer csak arra ébredek, hogy mozdulni nem tudok, alig látok és úgy érzem, mintha körülvettek volna, voltak rémisztő zajok is. Egy húsz másodperc után meg tudtam annyira mozdulni, hogy oldalra nézzek. Alakok meg ilyesmik nem voltak már, de valami furcsa elektromos eszköz világított a sötétben, valami porszívóhoz hasonlított. Láttam, a számítógépem is világított, és a hosszabító is. Felébredtem.
Aztán rájöttem, hogy sem a számítógép, sem a hosszabító nem ott van, ahol már egy ideje, a fények sem stimmeltek, a bútorok kinézete, elhelyezkedése sem, tehát lehetetlen, hogy aznap hajnalban kis zöld emberkék kísérleteket végeztek rajtam a saját szobámban. Gondoltam, már megint a szokásos bénulás (igen, sokszor volt már ilyen), csak kicsit extrásabb. Mivel a bénulás amúgy is csak részleges volt, ezért a tipikus eltérítéses történetbe amúgy sem illettem bele. A dolog feledésbe merült, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
Nem tudom mennyivel rá véletlenül rátaláltam a Szkeptikus Wiki
Alvási bénulás cikkjére, ami sok mindent elmagyarázott. Utánaolvastam. Minden stimmelt: bénulás, hangok, félelem. Rájöttem, az agyam játszik velem. Persze, az álmunkban az aznapi eseményeket dolgozzuk fel, logikus tehát, hogy ekkor ufókról álmodtam. Aztán tovább kutattam, majd jött az aposztázia. Megismerkedtem az emberi elme sérülékenységével, az áltudományok érvrendszerével stb. Fél évvel később már a Szkeptikus Társaság tagja voltam. És azóta nem volt alvási bénulásom.
[szerk]Formázás