@Question (67712):
A finomhangoltságról már a legelső hozzászólásokban lenézően megemlékeztem.
Ez egy mondvacsinált probléma, több szempontból is.
- a fizikai törvények milyenségéért nem kell, hogy valamiféle törvények feleljenek, vagy valószínűségi alapon alakuljanak olyannál amilyenek. Ilyenek és kész, a miért firtatása értelmetlen.
- az, hogy bizonyos állandók meglepően precízen beállítottak, és kicsit más érték esetén nagyon más világ alakulna ki, ez csak az alkalmazott mértéktől, a mi modelljeinktől függ: mit látunk "kicsit másnak". Más összefüggésekkel leírva a világot, más állandókkal akár óriási szabadsági tartományok is látszhatnak. Vagy ha egy meglévő állandót eddig lineáris skálán szűk tartományba ékelődve szemlélünk, az egy logaritmikus léptékű térképen hatalmas tartományban terpeszkedő, szinte "bárhol lehet" paraméternek tűnhet. Miért nézzük az egyiken, miért ne a másikon? Ez csak tőlünk függ.
Ez az egész arról szól, hogy mi, ha világtervező istennek képzeljük magunkat, nehéznek találjuk a feladatot, hogy ilyet, vagy másik hasonló dolgot létrehozzunk - azon korlátolt fantáziánkkal, amit ezen világban, ezen csökevényes emberi értelemmel belátunk. Az egész finomhangoltsági probléma rólunk, a szemléletünkről szól, s nem az univerzumról.
1. Csak egy világegyetem lehetséges logikailag, és szerencsénk van, hogy ebben élet alakulhatott ki
Hülyeség, nincs értelme a szerencse, és egyáltalán a valószínűség szónak az univerzum feletti kontextusban.
Minden lehetséges világegyetem létezik, és mi vitathatatlanul olyanban élünk, melyben élet alakulhatott ki.
A létezés fogalmunk megerőszakolása. Fából vaskarika.
Az élet sokkal könnyebben létrejöhet, mint gondolnánk, és nagyon különböző formákban létezhet, mint a mi szén alapú kémiai életünk, szinte bármelyik eléggé bonyolult szerkezetű univerzumban létrejöhet.
Megint az élet definíciós problémájához jutunk vissza, ami érdekes, de nem az univerzum kérdésköre.
A fizikai állandók és törvények nem csak az általunk ismertek lehetnek, de van egy fejlődési folyamat, amely elkerülhetetlenül a jelenlegi finomhangolt állapothoz vezet.
Megpróbáljuk átlépni az árnyékunkat, értelmetlen végtelen regresszió. A fizikai törvények akkor minek engedelmeskedve jönnek létre? Szuperfizika? De akkor annak törvényei felelősek mindezért, hogy létrejöjjön a mi szuperhangolt univerzumunk. És a szuperfizika miért ilyen?... Kezdhetjük elölről...
A világegyetem végtelen, tulajdonságai pedig változóak, de mindig van benne olyan rész, ahol a véletlenek összjátéka miatt megjelenik az élet.
Ez legalább egy univerzummal megelégszik, csak azt hajlítgatja... SZVSZ ugyanaz, mint a multiverzum, csak pepitában.
Ezen összes igyekezetet úgy látom, hogy mind valamifajta tudományos ízű, ám korlátolt "válasz a végső miértre" kutakodás. Ez pedig egy téves emberi extrapoláció: megszoktuk a mindennapi életben, hogy minennek oka van, semmi sem csak úgy olyan amilyen, előzetes események, körülmények és törvények felelősek érte. Akkor kezdjük a végső miértekre keresni a választ, amikor nem ismerjük fel/el, hogy az összefüggések láncolatának érzete korlátozott. Semmi sem garantálja, hogy a világnak van oka, a milyenségére van válasz, az idő előtt történt valami, az univerzum határán túl van valami stb. Ezek a lokálisan megismert összefüggések téves generalizálásáról szólnak mind.