Mese a természetes élet-, étel-ről
Elküldve: 2013.06.19. 12:20
Hol volt, hol nem volt, valamikor régen, csaknem 100 évvel ezelőttig szerte a világon a pékek és az otthon kenyeret sütő háziasszonyok a következőképpen jártak el: Vettek néhány véka (búza, vagy rozs, vagy ízlés szerint kevert) lisztet, sóval, kelesztett élesztővel, feloldott kovásszal és langyos vízzel jól összekeverték, „dagasztották”, a kész tésztát ruhával kibélelt, lisztezett zsomborba tették kelni. Kelés után a zsombort ráfordították a hosszúnyelű nagy, vékony fa-lapátra és betolták a forró kemencébe. Így sült meg és készült a „mindennapi” kenyér.
Dehát változnak az idők, fejlődik az ipar, a sütőipar is, de még jobban a vegyipar!
Valószínűleg régen nem tudták az emberek mitől jó a kenyér? Nem így van manapság!
Nos, a jó kenyérben mindenekelőtt van emulgátor, mert ezt a dagasztógép igényli.
Van benne penészgomba, hogy puhítsa a tésztát;
van foszfát, hogy a pórusok méretét szabályozza;
van lioxigenéz, hogy kifakítsa a szeletelt kenyeret;
van festék, hogy például rozskinézetet adjon a világos lisztnek;
van keményítő, hogy beállítsa a tészta keménységét;
van aszkorbinsav, hogy gyorsítsa a kelést;
továbbá van benne barnító, hogy ropogósnak lássuk a serclit; és vannak benne aromaprekuzorok is, hogy étvágygerjesztő illatok terjengjenek a boltban.
A mi kenyerünk valójában enzimekkel, emulgátorokkal, műkovásszal, antioxidánsokkal, ciszteinekkel felturbózott szerves anyag, jó esetben átsütve, s mindennek az egészségügyi következményeit még soha senki se vizsgálta.
Ideírom az egyik pékipari kft. mazsolás kalácsának az összetételét: "Készült: búzaliszt, víz, mazsola, glutinliszt, amiláz, xilanáz, tejsavó, sütőipari színtenyészetek, kalácsfény, valamint - és ez a lényeg - kalácsízű aroma felhasználásával."
A teljes cikk: http://file1.npage.de/001876/61/html/alf46.html
Dehát változnak az idők, fejlődik az ipar, a sütőipar is, de még jobban a vegyipar!
Valószínűleg régen nem tudták az emberek mitől jó a kenyér? Nem így van manapság!
Nos, a jó kenyérben mindenekelőtt van emulgátor, mert ezt a dagasztógép igényli.
Van benne penészgomba, hogy puhítsa a tésztát;
van foszfát, hogy a pórusok méretét szabályozza;
van lioxigenéz, hogy kifakítsa a szeletelt kenyeret;
van festék, hogy például rozskinézetet adjon a világos lisztnek;
van keményítő, hogy beállítsa a tészta keménységét;
van aszkorbinsav, hogy gyorsítsa a kelést;
továbbá van benne barnító, hogy ropogósnak lássuk a serclit; és vannak benne aromaprekuzorok is, hogy étvágygerjesztő illatok terjengjenek a boltban.
A mi kenyerünk valójában enzimekkel, emulgátorokkal, műkovásszal, antioxidánsokkal, ciszteinekkel felturbózott szerves anyag, jó esetben átsütve, s mindennek az egészségügyi következményeit még soha senki se vizsgálta.
Ideírom az egyik pékipari kft. mazsolás kalácsának az összetételét: "Készült: búzaliszt, víz, mazsola, glutinliszt, amiláz, xilanáz, tejsavó, sütőipari színtenyészetek, kalácsfény, valamint - és ez a lényeg - kalácsízű aroma felhasználásával."
A teljes cikk: http://file1.npage.de/001876/61/html/alf46.html