@Szilágyi András (49669):
Es befejezesul szeretnem ha ezt a belinkelt oldalt figyelmesen elolvasnad , mert itt vannak
igazi ervek es bizonyitekok amik ellentmondanak Gruner Nikolaus-nak
Elie Wiesel azonossága – Széljegyzetek egy polgári perhez Szerző: Dunai Andrea 2012. július 6. péntek
http://www.commmunity.eu/2012/07/06/eli ... ri-perhez/
2011 őszén Grüner Miklós holokauszt-túlélő személyiségi jogi pert indított Köves Slomó rabbi ellen, aki őt történelemhamisítónak nevezte. A peres felek Elie Wiesel nemzetközileg elismert író és közéleti személyiség identitása körül csaptak össze. Grüner igazi ellenfele lényegében mégsem a rabbi, hanem maga Elie Wiesel.
[quote]Személyiségjogi problémák miatt csak 2008-ban nyílt meg a nyugatnémet Bad Arolsenben az a levéltár, amely a Vöröskereszt Nemzetközi Keresőszolgálata (ITS) által összegyűjtött adatokat tartja nyilván. Ezek egy részét az amerikai hadsereg által felszabadított táborokban lefoglalt dokumentáció foglalja magában, amely 1952-ben került az ITS birtokába, más része azokból németországi levéltárakból származik, amelyekbe visszakerültek a perekhez kikért okmányok. A buchenwaldi koncentrációs táborról lényegesen nagyobb adathalmaz maradt meg, mint a keletebbre fekvő lágerekről. A Bad Arolsen-i hivatásos levéltárosok fondokba rendezték az iratanyagot, amely 17,5 millió fogoly, kényszermunkás és elűzött személy adatait tartalmazza. A levéltárban négy osztály működik. Ezek közül kettő a koncentrációs táborokban felvett dokumentációt, a másik a háború utáni DP (hontalan) táborok nyilvántartásait őrzi. A szakarchiválásnak köszönhetően Grüner által megszerzett dokumentumok további oldalakkal egészülnek ki.
A világsajtót bejárták a táborról közölt tudósítások és fényképfelvételek. Eisenhower tábornok április 13-án kíséretével látogatott a helyszínre, és ő maga kezdeményezte a sajtókampányt.
Az idő sürgetett: május elején megkezdődött a tábor végleges kiürítése, s hamarosan sor került az úgynevezett megszálláscserére: Türingiából kivonták és a Vörös Hadsereg egységeivel helyettesítették az amerikai csapatokat. A szovjetek július 4-én nyitották meg a 2-es számú „Speziallager”-t, más néven Buchenwald 2-t, ezt azonban már ők „népesítették be”.
Ekkoriban már működött a Nemzetközi Keresőszolgálat, és folyamatosan archiválta a beérkezett iratokat. A levéltárosok a foglyok nevéhez illeszthető dokumentumokat összekapcsolták és törzslappal látták el. Ezen 17 dokumentumtípus meglétét lehetett bejelölni.
Az 1913-ban született Wiesel Lázár lakatossegédnek 7 darab irata volt. Az egyik például az úgynevezett tartozékok lapja, melyből kiderül, hogy Auschwitzból felszerelés nélkül érkezett Buchenwaldba. A másikon a személyi adatait rögzítették: lakcímét, amely Máramarosszigeten a Gróf Csáky István út 1. volt, szülei nevét, akiket az irodán Szalomo W. és Serena Feig változatban dokumentáltak. Az 7713-as Wiesel Lázár „magy. zsidó” (ung. Jude) auschwitzi foglyot 123565 szám alatt regisztrálták Buchenwaldban. A 7712-es, Viezel Abramot (vagyis Ábrahámot), aki úgyszintén 1945. január 27-án lett „új beérkezett” (Neuzugang), Buchenwaldban a 123488 vették nyilvántartásba. Viezel Abram feleségének nevét Serena Faik-nak hallották és rögzítették. Az adatok helyességét az akkor negyvenöt éves fogoly remegő kézírással, alig olvashatóan igazolta: Viezel Salamon. Ezt az iratot piros ceruzával, február 2-i dátummal áthúzták. Személyi kartotékán a halál okaként általános testi gyengeség okozta kollapszust jegyeztek be, majd az elhunytat egy másik folyó szám alatt átvezették abba a könyvbe, amelyben az elhunytak neveit adminisztrálták.
A személynevek különbözőségét anyakönyvi dokumentumok hiányában nem tudjuk verifikálni, az biztos, hogy Elie Wiesel a későbbiekben Salamonként emlegette édesapját.
Bad Arolsenben Wiesel Lázár aktájában fellelhető az amerikai hadsereg által április 22-én kitöltött kérdőív, amely viszont az 1928-ban született Wiesel Lázár tanulóról tartalmaz adatokat. Ezen a lapon a bal sarokban található az a szám, amely valóban Pavel Kunhoz tartozott. A helytelen adatrögzítést csak elírással magyarázhatjuk, hiszen Kun és Wiesel számsorában mindössze egy számjegy tér el egymástól.
A négy különböző rangú katonából álló amerikai bizottság május 10-én gépelte rá a „release” (elbocsátandó) döntést Wiesel kérdőívére, aki eleinte nem tudta hova menjen, az is megfordult a fejében, hogy visszatér Máramarosszigetre. Végül azonban másképp döntött. 1945. június 8-án Buchenwaldból 535 főből álló gyerekcsoport indult el Párizsba, közöttük nyolcan Máramarosszigetről származtak.
A két születési évszámmal jelölt Wiesel Lázár egy személy. Mindazonáltal szembeötlő, hogy a táborban tizenöt évvel idősebbnek adta ki magát és erről sem az „Éjszakában”, sem pedig az önéletrajzában nem emlékezik meg. Tizenöt évesen nyilván kevesebb esélye lett volna a túlélésre. Feltételezhető, bár erre nincs közvetlen bizonyíték, hogy Lázár édesapjával megegyezett születési adata megváltoztatásában, miáltal „hivatalosan” magukat nem egyenes ágú rokonként tüntették fel.
A Bad Arolsen-i levéltárban megőrizték Wiesel Lázár nővéreinek anyagát is. Beát és Hildát Dachauban vették nyilvántartásba. Őket úgyszintén a Csáky István útról gettósították, majd deportálták. Szüleiket Salamonnak és Feig Szerénának hívták. A nyilvántartásban W., illetőleg V kezdőbetűvel együtt vannak Elie Wiesel családtagjai. Csak a legfiatalabb testvérről Cipóráról nem esik említés, akit anyjával Auschwitzban azonnal a gázkamra irányába terelték.
2002-ben Máramarosszigeten megnyílt az Elie Wiesel emlékház. A magyar külügyminiszterről elnevezett út ma Tudor Vladimirescu havasalföldi fejedelem nevét viseli. Az egyes számú házban lakott 1944 áprilisáig a köztiszteletnek örvendő Wiesel família.
A lakcím önmagában igazolja az azonosságot.
Grüner Miklós vádaskodásának okát ne firtassuk. Elképzelhető, hogy ismert Wiesel nevű embereket, elvégre Máramarosszigetről több Wieselt is deportáltak Auschwitzba. Nem tudni, miért rögződött benne a „másik” Wieselhez köthető 7713-as szám. A levéltárakban e szám után kutatott és szerinte megkapta az ő Wiesel Lázárjának és Ábr(ah)ámjának adatait. Belőlük azonban csak egy volt. Sajnos – internetes követőivel egyetemben – helytelenül interpretálja az archív iratokat. Arra semmiféle bizonyítéka, hogy az 1955-ben Argentínában megjelent könyvet az ő állítólagos barátja írta volna, akit egyébként különös módon 1945 és 1986 között nem is keresett.
A Fővárosi Bíróság, aktuális nevén a Fővárosi Törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy politikai és történelmi kérdésekben nem hivatott dönteni, vagyis a polgári per tárgya nem a Holokauszt és nem is Elie Wiesel személye. A 2012. február 6-án hozott határozat értelmében az igazságszolgáltatás elutasította Grüner keresetét. Magyarul: Köves rabbi nem sértette meg Grüner jó hírét és nem kell bocsánatkérő közleményt kibocsátania. Grüner fellebbezést kívánt benyújtani. Ő a maga részéről – ügyvédje segítségével – tovább harcol, kergeti a délibábot.
A levéltári dokumentumok rendelkezésre bocsátásáért köszönetet szeretnék mondani Kathrin Flornak, az ITS sajtószóvivőjének.
[/quote]