@Máté (41607): Az hogy a legtöbb ember önkényesen ugyanott húzza meg a határt, az nem jelenti azt hogy nekem is ugyanott kell.
Nem hát. Sőt, meztelenül is rohangálhatsz az utcán, de utána ne számíts túl nagy együttműködési készségre a társadalom részéről. Mondhatod azt is, hogy neked a kristálygömb megmondta - miért kellene neked a tudományos paradigmát követni? Persze, teheted. Sokan teszik is!
De egyébként igazad van, isten hozott a pszeudoszkeptikusok társaságában. Ízlelgessük még ezt egy kicsit:
Idézet: azt nem mondhatjuk, hogy a biztonság mindent megér
Ismerős ez nekem... Ja tudom már!
@Caspi (40955):Idézet: Ha nem várható a befektetett javakkal arányos hozadéka a kutatásnak, akkor nincs értelme tovább folytatni.
Óriási különbség van aközött, hogy az alapján döntünk egy jelenség létezésének kutatásáról, hogy "de szerintem nem éri meg, mert úgyse létezhet, pont", vagy az alapján, hogy más hasonló jelenségeknél milyen és mennyi kutatásból vonjunk le a végkövetkeztetést.
Válaszom során fel is merült bennem, nem a borbély paradoxonra gondolsz-e, de nem, te kifejezetten Russel paradoxont írtál, aminek csak egy átfogalmazása a borbély. Ha pedig az átfogalmazás elfogadhatóságát nem tudná belátni egy óvodás, akkor nem igaz, hogy az óvódás a Russel paradoxont képes felfogni a borbélyra alapulva. Akkor csak te vagy képes belátni, hogy amit egy óvodás megért az ekvivalens a russellel. Nagy különbség! Figyelj a részletekre.
De mi van ha én pont hogy nem leszorítani akarom hanem már p=0.5-től meg vagyok győzve? Mert nagy X-akták rajongó vagyok. Az már irracionális viselkedés? Mennyitől racionális? mondjuk 0.06-tól? esetleg használjunk fuzzy halmazelméletet és aki p=0.99-cel (ez most nem szignifikancia) tartozik a "racionális" halmazhoz az valódi szkeptikus?
Lásd fentebb, nem kell semmiben alkalmazkodni a társadalmi normákhoz, csak vállald a következményeit. Sőt, még sokra is viheted, virtuális gerincműtét a tv-ben, kasszasiker! Ebbe az irányba visz a pszeudoszkepticizmus, köszönöm, hogy rámutattál.
véletlenül elfelejtettél reagálni arra a felvetésemre hogy a matematika pont annyira egzakt mint az azt felépítő emberek.
Véletelenül(?) nem sikerült felfognod azon tájékoztatásomat, hogy a valódi szkeptikus nem a nulla szignifikanciaszintre törekszik.
Remélem érted hogy puszta véletlenségből nem vezetett le senki teljesen értelmetlen dolgokat a Russell-paradoxonból.
Tessék? Paradoxonból nem szoktak levezetni semmit, épp ellenkezőleg, visszafejteni kezdik annak okát.
Vagyis nem elfelejtetted, csak kinyilatkoztattad az ellenkezőjét.
A definíció nem kinyilatkoztatás. (lásd: pszeudoszkepticizmus)
Ez igazán pszeudoszkeptikus tőled.
Ez igazán illogikus tőled.
Kritizáltad az állításaimat saját állításokkal, így bizonyítási terhet helyeztél magadra.
Szalmabáb. A valódi szkeptikus nem állítja, hogy ne gondolkozzunk, ne következtessünk, csak a kísérletekre hagyatkozzunk!
Nem kérem hogy igazold az állításaidat (pl. hogy a statisztika egzakt, deduktívan felépített, és nem csak egy fatális tévedés folyománya), de annyit azért megtehetnél hogy legalább a ZFC-vel való kompatibilitást megvizsgálod, ahogy egy "igazi szkeptikus" tenné.
Amit felhozol megközelítést, arra azt szokás mondani, hogy az emberiséggel egykorú, hogy ti. biztosan nem megismerhető a világ. És ezen nyomvonalon megrajzolod a fekete és a fehér lehetőségeket: a pszeudoszkeptikus megelégszik a gyenge bizonyítóerővel, a valódi szkeptikus viszont csak a végső igazságot fogadja el, tehát sosem jut sehova, örökké csak széttárt kezekkel kell vizsgálódnia. Szalmabáb. A továbbiakban kérlek, mellőzd, nem ez a valós szkeptikus besorolása. Ha meg szeretnéd érteni, a kezdő hozzászólásban találsz hozzá segítséget.
Akkor itt még egyszer: A 0.95 az nem biztos esemény. Így ítéletet hirdetsz valami nem biztosról.
Pontosan. Ez egy ilyen világ, végső bizonyosság nincs. Ha neked ennyire fontos, akkor valami vallást tudok javasolni, ott tömegével osztogatják őket. Ha pedig egyáltalán nem fontos, akkor derék pszeudoszkeptiushoz híven használj teszteletlen gyógymódokat, adj kölcsön pénzt megbízhatatlan embereknek, és váltsd valóra az álmaid!
Ha mégis e két véglet között szeretnéd pozicionálni magad, vár a szekepticizmus, mely egy konszenzusos szignifikancia-szinthez köti, hogy mit tekintsünk bizonyított empirikus ténynek, s minek megítéléséről maradjunk bölcs némaságban, avagy lelkesítsük a kutatókat a világ jobb megismerése érdekében.
Nem azt állítod hogy nem tudjuk biztosan (kivéve ha te az ítélethirdetést úgy érted hogy "megvizsgáltuk és nem biztos"). És ezen felül még mindig ott van a probléma hogy másnak esetleg 0.06-is elég, megint másnak pedig csak a 0.04. Hogy húzod meg a határt "valódi" és "pszeudo" között?
Nem számmisztika ez. Ismét utalok az első hozzászólásra. Az attitűd a lényegi különbség: extrapolálunk-e az eddigi ismereteinkre alakozott modelljeinkből és rávágjuk-e, hogy "ez biztos így van / ez biztos nem létezik", vagy azt mondjuk, hogy az eddigi modelljeink nagyon jó kiindulási alapok, de azért ne legyünk annyira elbizakodottak, hogy azokat végérvényesnek és lezártnak tekintjük a kísérletileg még nem vizsgált területeken is.