Mi a LÉNYEG?
Elküldve: 2011.02.10. 12:48
@zsolt68 (12483):
Teljesen felborzoltátok a kedélyemet tegnap meg ma. Asztrológia, spin,a nekem magas matekról nem is beszélve. Sorban balmenetesen egyszerűsítve: én kontrasztrológus vagyok, mert a tudományhitem mai másodállása szerint lehet ugyan távolhatás a részecskepárok között, az egy rendszerből származó részecskék pedig emlékezhetnek egymásra, ráadásul a világunk alighanem egy rendszer, aminek látható anyagmennyisége nem változik, de ebből nekem az következik, hogy tökmindegy, hol s hogy állnak az égitestek, hatásuk mindig ugyanaz, kivéve ha nekünk jönnek, amit kizártnak tartok.
Spinológia: Fizikusok is mondják, a tudományhitemből pedig egyértelműen következik, hogy kvantum szinten nincs egyidejűség (tkp. nincs makroszinten se, csak nem kell törődnünk vele). Ezért eleve lehetetlen egy kvantum szintű adatpár egyidejű mérése. Az én időm ugyanis jelenként telik, egy jelidőtartamba pedig nyilván nem fér el két jel. Ezért kell a fizikai mateknak áttérni a matek egyetlen nullájáról végtelen sok nullára. Így Neumann János alapműveleti sorrendhibája, amivel évtizedekre taccsra tette a rejtett változós elméletet, nem ismétlődhet meg. Érzésem szerint a szállóvendégek elszámolásánál is rossz lehet az alapműveleti sorrend. A blogomban linkelt Polónyi János nullához tartást kifogásoló írásában vázolt állapot tehát úgy valósul meg, hogy nem mi tartunk a nulla felé, hanem a nulla sorjázik mifelénk...bocs
Teljesen felborzoltátok a kedélyemet tegnap meg ma. Asztrológia, spin,a nekem magas matekról nem is beszélve. Sorban balmenetesen egyszerűsítve: én kontrasztrológus vagyok, mert a tudományhitem mai másodállása szerint lehet ugyan távolhatás a részecskepárok között, az egy rendszerből származó részecskék pedig emlékezhetnek egymásra, ráadásul a világunk alighanem egy rendszer, aminek látható anyagmennyisége nem változik, de ebből nekem az következik, hogy tökmindegy, hol s hogy állnak az égitestek, hatásuk mindig ugyanaz, kivéve ha nekünk jönnek, amit kizártnak tartok.
Spinológia: Fizikusok is mondják, a tudományhitemből pedig egyértelműen következik, hogy kvantum szinten nincs egyidejűség (tkp. nincs makroszinten se, csak nem kell törődnünk vele). Ezért eleve lehetetlen egy kvantum szintű adatpár egyidejű mérése. Az én időm ugyanis jelenként telik, egy jelidőtartamba pedig nyilván nem fér el két jel. Ezért kell a fizikai mateknak áttérni a matek egyetlen nullájáról végtelen sok nullára. Így Neumann János alapműveleti sorrendhibája, amivel évtizedekre taccsra tette a rejtett változós elméletet, nem ismétlődhet meg. Érzésem szerint a szállóvendégek elszámolásánál is rossz lehet az alapműveleti sorrend. A blogomban linkelt Polónyi János nullához tartást kifogásoló írásában vázolt állapot tehát úgy valósul meg, hogy nem mi tartunk a nulla felé, hanem a nulla sorjázik mifelénk...bocs