@SZZ00392 (67951):
'svájci frank alapú hitel'! Így már érthető. Jó kitalált csapda.
Attól függ kinek, meg hogy ez miért szkeptikus téma. Szerintem inkább a tévhit, hogy a devizahitel átverés.
Ugyanis minden épelméjű ember, aki tanult matekot, kiszámolhatta már a hitel felvételekor, hogy ha esetleg a frank árfolyama nagyon megugrik, akkor mennyi is lesz a törlesztő, és nem hiszem, hogy el lett volna valahol titkolva, hogy az árfolyamtól függ a fizetendő összeg. Ezzel kb. mindenki tisztában volt. A bank nyilván nyugtatta a hitelfelvevőket, hogy nem valószínű, hogy elszáll a svájci frank árfolyama (ennyire) és igazából nem is mondhattak mást, mert tényleg senki nem gondolta volna 2008 előtt, hogy ennyire megugrik a frank árfolyama TARTÓSAN... főleg nem gondolt senki egy euróválságra, ami szintén a frankot erősíti, a zónából menekülő megtakarításokkal.
A deviza swap, amiből a CHF hitelek CHF fedezete keletkezett, az kb. akkora átbaszás, mint az, hogy pénzt váltasz egy legálisan bejegyzett pénzváltónál: semennyire.
Anyám például még azok közé tartozik, aki emlékszik, hogy milyen feltételekkel mentek akkor a hitelek, és hogy hiába drágult a törlesztője egy igen csúnya összeget, még mindig kevesebbet fizet, mintha akkor forintban vette volna fel. (pedig jelzem 170 alatt volt az árfolyam, amikor felvette).
Igazából ez a CHF hitelesek túlnyomó többségére igaz: ha akkor forintban vesz fel hitelt, akkor vagy nem kapja meg, mert nem elég nagy a jövedelme a törlesztőhöz, vagy ha még meg is kapja, nagyságrendekkel többet fizetett volna, mint a sátáni CHF hitelnél. Csak persze ezt a legtöbb ember nem hajlandó elismerni (pedig elég egyszerű matekról van szó), illetve nem képes elképzelni, mert nem emlékszik, hogy a régi időkben mennyivel drágább volt a forinthitel, mint ma.
Na most eljutunk egy pontra, ahol tényleg átverésbe szalad(hat)unk: az egyoldalú szerződésmódosítások problémája, illetve a bank minimális kockázatviselése.
Az egyik egyértelműen törvénytelen, és a bíróság is így gondolja (látható, hogy szinte minden ilyen per nem a banknak kedvez, és jogosan) ugyanakkor hozzátenném, hogy valószínűleg a változó kamatozású forinthiteleknél is előfordulhat ilyen, csak egyenlőre olyan kevés ilyen hitel van, hogy nem biztos, hogy mindenkinek feltűnik, hogy csúnyán rá lett baszva minden, mivel lényegesen kisebb az ilyen hiteleknél a törlesztőrészlet ugrálása, mint a devizahiteleknél - ergo kevesebb embernek szólal meg a vészcsengő a fejében, amikor meglátja az új törlesztőjét. Ráadásul az elmúlt pár évben inkább csökkent mint nőtt az alapkamat és a BUBOR, szóval a változó kamatos hitelesek inkább örülnek, mint a CHF-es, amikor ment az árfolyam lefelé.
A bank minimális (vagy semmilyen) kockázatviselése pedig hogy mondjam, bizonyos ponton érthető a bank részéről. Ugyanis akármilyen termék vásárlásáról van szó, a beépülő költségeket ildomos a fogyasztónak fizetnie, és a fogyasztó is fizeti, minden iparágban (hozzátenném, minden iparágban vannak különböző szolgáltatók, amelyek átvállalnak ezekből a terhekből, de ez nem általános, és nem is ezt kéne alapkövetelménynek venni, ugyanis a világon semmi nem írja elő, hogy ezt kéne tenniük, hacsak nem vesszük a piaci verseny íratlan szabályait.)
Az persze elfogadhatatlan, hogy a bank az árfolyam csökkenését nem követi - csak a növekedést - hiszen az olyan kockázatvállalás, amit a bank maga vállalt fel, amikor megegyeztek, hogy devizahitelt kötnek. A deviza árfolyamán kívüli kockázatvállalást viszont nem valami fair számon kérni a banktól, mert az kb. olyan lenne, mint a fuvarozótól számon kérni, hogy a benzinár emelése miatt nőttek a tarifái, vagy iszonyatos krumplihiány esetén a termelő szemére vetni, hogy a szűkös készleteit drágábban adja.