@ISándor (33220): Ha nem tudnám, hogy ateistaként nem hisztek Isten létezésében nem is mondanám, de így mégis mondom mert nem lesz sértő.
Rossz emberismerő vagy, ha úgy véled, hogy itt a fórumon csak az idióták hisznek istenben, és a fórum szellemiségét képviselők nem. Plusz, ez egyfajta vélemény is a te hitedről (szerinted akkor csak a félkegyelműeknek szól) ...
Inkább azért nem tetszetős ez így mert igen deformált lelkű embernek kell lennie annak aki mellesleg hisz Istenben, de úgy gondolja hogy csak kénye kedvére játszik velünk. Bár... lehet, hogy csak mazochistának kell ehhez lenni
.
Ehhez egyáltalán nem kell se deformált lelkűnek, se mazochistának lenni. Ehhez csak annyi kell, hogy ne ragaszkodjon az ember foggal körömmel ahhoz az istenképhez, amit tanítanak neki, hanem képes legyen elfogadni, hogy más a világ, mint amit esetleg hisz, eddig hitt. Aki volt gyerek, majd egészségesen felnőtt, az egyszer egy ilyet mindenképp átélt: rá kellett döbbenjen, hogy a kezdetben istenként kezelt szülei nem azok, csak hozzá nagyon hasonló esendő lények. És ez nem deformált lelkűvé teszi, nem is mazochistává, hanem épp ellenkezőleg, ez teszi éretté és felnőtté. És igen, az érved mögöttes tartalmaként elfogadom, hogy ezen tulajdonságban, a lelki felnőtté válásban sok vallásos sajnos hiányt szenved. (Nem csak ők! Van aki másba fojtja a lelki deficitjét...)
nincs leírva a szentírásban irreleváns. A lényeg, hogy logikailag helytálló (nem mellesleg teológiailag is).
Ez az érv szűken véve logikailag helytálló: hogyan lehetséges egyszerre az, hogy a saját mására teremtett, mégsem úgy viselkedünk, mint ő: "hát azért, mert csak bizonyos dolgokban vagyunk hasonlatosak hozzá, olyan dolgokban, ami bennünk megvan". Benne viszont nem ellenőrizhető, tehát üres az állítás.
Ez olyan, mint azt állítani, hogy nekem van egy ikerpárom, igaz, nem láthatod soha, de hidd el, ez jól megmagyarázza azt, hogy tegnap engem láttál, amint elloptam a biciklid, de nem én voltam. Szuper. Ilyen érvekkel mindent meg lehet magyarázni. Kérdés, hogy miért tekintenek hülyének?...
Egyébként érdekelne, hogy mit értesz pontosan az alatt, hogy:
Idézet: "Ebben látszólag eltérünk a többi élőlénytől, "
Ha jól értem, az a kérdésed, hogy miért
látszólagosan tekintem az embert eltérőnek a többi élőlénytől ott, amikor azt írod "az ember minden más élőlénytől különbözik a szabadsága, az értelme és abbéli képessége által". Azért, mert nem ismerjük tökéletesen a többi élőlényt. Lehet pl, hogy a csimpánzok ugyanilyen szabadságot élnek meg az életük során, függetlenül attól, hogy objektíve mérve nekünk embereknek nyilván nagyobb a szabadságunk. Magyarán vajon a megélt szabadság számít, vagy az általunk megszokott mértékek szerinti számszerűsítés? Például a rab, akinek a szabadsága jócskán kisebb, mint a szabadlábon levő emberé, ő ezek szerint lényegesen eltér az isteni mivolttól, ő már nem hasonlít annyira a teremtett emberre?
Továbbá, mi van, ha előkerül egy földön kívüli faj, becses nevükön ufonauták? Őróluk sem szól a biblia, se nem mondja, hogy léteznek, se nem zárja ki őket. És etekintetben már sok teológiai nézet látott napvilágot. Van, aki úgy véli, hogy ha léteznek, akkor az ő bolygójukon is járt Jézus, tehát emiatt ők is meg vannak váltva. Más azt mondja, hogy nem, csak mi, mi kitüntetett faj vagyunk. Megint más meg implicite feltételezi, hogy mivel Jézus róluk nem szólt, ezért biztosan nem léteznek. Egy negyedik vélekedés szerint pedig bár csak nálunk járt Jézus, de ők is meg vannak váltva, csak el kell vinnünk nekik az örömhírt, úgy, mint ahogy az apostolok elvitték a sokfelé. stb...
Ilyen találgatások közepette tehát világos, hogy nem érzem olyan átütően meggyőzőnek az érvet, hogy jahát abban hasonlítunk istenhez, hogy mi is olyan szabadok vagyunk, és értelmileg annyira kiemeltek... Lehet, ma így ezt a (fentebbi módon erősen kétes) magyarázatot lehet erre ráfogni. Én nem merészkednék el idáig. Képesnek kellene lennie az embernek kimondania, amit nem tud. Aki akar higgyen benne, de igazoltnak, logikusnak mondani az ilyen bizonytalan lábakon álló érvelést, szvsz. dőreség.
... Ezért is írtam hogy ez az egyház tanítása és csak arra világítok rá vele, hogy mást értünk ugyanazon kijelentésen.
Amikor egy olyan állításhoz keresünk épeszű indokot, világos érvet, melyet univerzálisan elfogadhatónak vélünk (sőt, elfogadottnak szeretnénk tudni), elég furcsa olyan érvet hozni, amit csak egy fél tud elfogadni. Talán te értékelsz egy ateista, isten-ellenes érvet, amely egy olyan ateista állítást vesz alapul, amivel te eleve nem értesz egyet? Ugye nem. Akkor ne ess ilyen hibába.