@Evia (23097):
Istenről mindenkinek van elképzelése.
Unalmas közhely, ráadásul kapásból lehet sorolni az érveket, hogy miért nem igaz.
A materialista a tapasztalt világtól nem képes - nem akar - elrugaszkodni.
Hja kérem, próbáltad már igazán lelkileg emelkedetten, nem ennnek a világnak az ételét, vizét és levegőjét fogyasztani mondjuk egy hétig? Ha sikerült, akkor beszélhetünk arról, hogy van hova elrugaszkodni a puszta fantázián kívül.
De ha Istenről beszélünk, képtelenek vagyunk egymást érteni, ha valamelyikünk nem képes a saját tapasztalásain túli valóság feltételezésére.
Feltételezni bármit tudunk, például láthatatlan rózsaszín egyszarvúakat is, alternatív valóságokat, és végtelen számú tetszőleges lehetetlenséget.
A különbség ott van, hogy te feltételezed, hogy a képzeletedben létező dolgok a környező világ, tőled független objektumai/jelenségei.
Ez nem csak a materialistára vonatkozik, hanem rám is, mert abban a pillanatban, ahogy megpróbálom feltételezni azt a valóságot, ami a materialistáé, azaz amiben nincs semmi fizikain túli, már nincsenek érveim.
Ha úgy gondolod, hogy a természeti jelenségek létét nem tudod valósként elfogadni a létezésük bizonyítéka nélkül, akkor igen.
Ettől függetlenül persze bármit lehet még mindig feltételezni, azzal a kitétellel, hogy nem garantáltan valós, esetleg garantáltan nem valós a feltételezés.
Ott nincs szellemi világ, ott az érzés pusztán biológiai folyamat, így a szeretet vagy a félelem is.
És?
Ha biológiai folyamat, akkor szerinted az nem létező, vagy roszabb, mintha valami szellemi világbeli érzés lenne?
Illetve etikai szempontból zavarossá válnának a dolgok, mert hogyan ítélheted el például valakinek a biológiai testét olyan bűn miatt, amit a szellem követett el és vice versa?
Egy keresztény hívő olyannak tartja az Istenét, amilyennek azt a vallása megköveteli tőle.
Akkor már csak azt a titokzatos természeti folyamatot kellene valahogyan megmagyarázni, amikor két keresztény hivő az istenén és a tulajdonságain veszik össze. A történelemben például egyházszakadás névvel illették ezt a jelenséget.
Még a saját belső érzéseit, véleményét is visszafojtja, nem engedi felszínre jutni sok logikus következtetéssel együtt.
Az, hogy te így képzeled, még nem biztos, hogy így is van. Nem állítom, hogy nem létezik az a verzió, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki ilyen lenne.
És ebben a fórumban úgy tapasztaltam, hogy az "erősen" vallásos ember - szemben az ateistával - elutasítása teljesen merev és nem megérteni akarja amit mondok, hanem bizonyítani azt, hogy miért gondolkodom hibásan.
Én ezt sem merném állítani. Keresd ki például Dr. Kovács Ödön Vallásbölcsészetét. Mulatságos, hogy bármilyen hitről képes volt pártatlanul értekezni, a természeti vallásoktól kezdve a keleti világvallásokig bármiről, anélkül, hogy kevesebbnek állítaná be a saját hiténél, viszont Darwin-tól kezdve a materialistákat már igencsak látszik, hogy a máglyára kívánná.
Na ez jó hosszú lett, de a lényeg az, hogy ahány ember, annyi szemléletmód és ez független a hittől és a hitetlenségtől, tehát valószínűleg könnyen fogsz találni olyan erősen vallásos embert is, aki nem mereven elutasító.
Szóval úgy gondolom, hogy a fentiek alapján nem sok értelme lenne annak, hogy a "lételméletemről" beszéljek.
Pedig itt nyugodtan lehet beszélni ilyenekről, ha figyelembe veszed, hogy más nem feltétlenül gondolja ugyanazt, mint te.
"Isten bennünk van". A részei vagyunk, ő pedig a mi részünk.
Sőt istenben és bennünk is laknak a csubakkák és istennel együtt a csubakkáknak is részei vagyunk, azok pedig részei az őstrüsszentőnek, akik számára szintén van hely bennünk, asz istenben és a csubakkákban és így tovább...
Az ilyen se-füle-se-farka, misztikusan hangzó, körkörös érveléseket lehetőleg mellőzd.
Különböző szintjeink vannak és nem mindegyikhez vagyunk képesek eljutni.
Dehogynem.
Sőt megsúgom neked a misztikus titkot, ami nemzedékről-nemzedékre száll a családunkban, titkos beavatási szertartásos körítéssel, mint hatágú pentagramma közepébe állsz, fél lábbal egy vödör békanyálban, alternatíve misztikus rúnákkal diszítve és azokat kántálva, természetesen teliholdkor, nem kevesebb, mint három arasz hosszúságú gyertyákkal a pentagramma csúcsainál. Ebből is látszik, hogy nem ám egyszerű titokról van szó. Na szóval a lényeg az, hogy képzelni kell a szintek közé egy liftet is...
Nem tudom, milyen Isten. Elképzelem, mert az ember mindig mindent elképzel valahogyan. Abban biztos vagyok, hogy az eszközeink túl kevesek ahhoz, hogy bármiféle konkrétumot mondhassunk róla. Csak hasonlatokat mondunk: "Szeretet", "Energia", "Egység", "Minden". Az biztos, hogy minden, amit az ember képzel róla, feltételezés, ami az objektív igazság része is lehet. Az egészben a kulcsszó: "Nem tudom".
Ez így passzol, a képzeleted terméke, aminek a létezésére nincsen bizonyíték.
Amit nem értek, hogy mit vársz reagálásnak arra, hogy leírtad a képzeleted termékét, amiről úgy tűnik magad is belátod, hog yez csak a képzeleted terméke.
