Isten
Elküldve: 2011.09.08. 23:43
@alagi (26197):
Eddig ez a válaszod tetszett legjobban!
Aztán persze feltehető az is, hogy nem, ebben nem hasonlóak az emberek, van akit cseppet sem irritál, hogy csillagászati méretekben nincs semmi értelme az életünknek. Te azt mondod ilyen vagy, ezért vagy érdekes számomra . Én, bevallom nem. Nem azt állítom, hogy kínok gyötörnek, és bármelyik pillanatban beszippanthat egy vallás, de nem látom a szép feloldását annak a kettősségnek, hogy a mikrovilágunkban (hétköznapi életben) bizony célokat hajtunk, ugyanakkor nagyobb méretekben nincs semmi efféle értelem. Hol a kettő között a határ? Miért nem vonja maga után a nagy méretek céltalansága azt, hogy ki kelljen jelentenem: a hétköznapi életben célokat kergetni botorság, irracionális tett, mihamarabb le kell vetkőzni ezt az inkoherenciát, s a helyes az lenne, ha a tao céltalan semmittevését élnénk meg?
Sajnos itt is elkerülhetetlen a saját ketrecünkben való körbe-körbe rohangálás. Lehetséges, hogy az értelmi kereteink nagyon is szűkek (még ezen univerzumon belül is nevetségesen "buták" vagyunk), és pont ezen szűk keretek meggátolnak abban, hogy észrevegyük a korlátainkat. Ezt ugye kicsiben néhány fórumtárs nap, mint nap demonstrálja is .
Eddig ez a válaszod tetszett legjobban!
Nem, ezt nem kötekedésből kérdezem, hanem tényleg elbizonytalanodtam, hogy vajon hol van nézeteltérés, és jobb rákérdezni, mint magabiztosan félreérteni.Abban az ertelemben kotekedsz, hogy nem tul nehez megvalaszolni a kerdeseidet, van amelyik egyenesen blod (minden kerdes termeszettudomanyos?).
Nem, én inkább úgy sejtem, hogy elkerülhetetlen; mert vannak olyan építőelem-szükségletei az emberi gondolkodásnak, melyek hiányában nem érzi jól magát (pszichológiai értelemben). Az világos, hogy sokan pont az ilyen lelki feszültség enyhítésére sodródnak a vallásokhoz, és ezzel megkapnak a miért vagyok, ki vagyok, stb. kérdésekre egy választ, amit nem firtatnak túlzottan, vagy akár azt is deklarálják, hogy nem lehet mögéjük látni, és ezzel némi-nemű megnyugvást szereznek. És akkor vannak, akik ilyeneket nem nyelnek be. Namost, ha azt feltételezzük, hogy az emberek között nincs olyan óriási különbség, akkor felvetődik, hogy az a lelki feszültség, amit a vallásos ember a hittételeivel enyhít, azt mivel enyhíti a nem vallásos? Erre egy kézenfekvő magyarázat, hogy egyesek a tudománnyal, azzal, hogy legalább azt igyekszik megérteni és megismerni, amit meg tud, és ez már sok kétséget és bizonytalanságot eloszlat. Ebben az értelemben van valami abban a megközelítésben, hogy a tudományban hisz. Ehhez persze a hitre, mint valami lelki szükséglet kielégítésére kell tekintenünk, nem pedig a már cincált, bizonyítékok hiányában igaznak tekintésre.Szerintem az mozgat meg ebben a vitaban, hogy mindenkeppen be akarod bizonyitani, hogy hinni kell.
Aztán persze feltehető az is, hogy nem, ebben nem hasonlóak az emberek, van akit cseppet sem irritál, hogy csillagászati méretekben nincs semmi értelme az életünknek. Te azt mondod ilyen vagy, ezért vagy érdekes számomra . Én, bevallom nem. Nem azt állítom, hogy kínok gyötörnek, és bármelyik pillanatban beszippanthat egy vallás, de nem látom a szép feloldását annak a kettősségnek, hogy a mikrovilágunkban (hétköznapi életben) bizony célokat hajtunk, ugyanakkor nagyobb méretekben nincs semmi efféle értelem. Hol a kettő között a határ? Miért nem vonja maga után a nagy méretek céltalansága azt, hogy ki kelljen jelentenem: a hétköznapi életben célokat kergetni botorság, irracionális tett, mihamarabb le kell vetkőzni ezt az inkoherenciát, s a helyes az lenne, ha a tao céltalan semmittevését élnénk meg?
Olyannal én se, sőt, az engem is meglepne, ha egy vallásos hit (szükségessége) bármi módon igazolód(hat)na. De én a hitet, mint említém vala ennél tágabb fogalomnak tartom: minden, a megismerés által üresen hagyott területre logikusan beilleszthető puzzle elemet hitnek tekintek. Ezek pedig sokszor egyáltalán nem olyanok, hogy hű, most nekem megmondták, hogy ebben kell hinnem, és akkor most én hiszek benne, és hirdetem az igét; hanem inkább afféle elemek, mint a félkész házban elhelyezett pallók: segítenek az építő munkásnak, hogy amíg lépcső nincs, addig is járkálni tudjon. Aztán, ha útban lesz, mert az oda tervezett fal elkészül, akkor majd elveszik, nem bebetonozott dogma. Úgy érzem, ilyenekből rengeteg van a fejünkben úgy, hogy észre sem vesszük az ottlétét. Egyszerűen azért, mert a világról alkotott képünk nem axiomatikusan és mérések tudományos alaposságú kiértékelésével lett felépítve, hanem praktikus szempontok kapnak nagyobb szerepet. Pl. sztereotípiákat alakítunk ki, anélkül, hogy megfogalmaznánk ezen nézeteinket. Véleményem szerint ez is hit. Aztán amikor valaki felhívja rá a figyelmünket ("hé, te azt hitted, hogy az öltönyös emberek mind úriemberek?"), akkor gyakran hamar ledőlnek, volt hit, nincs hit. Más nézeteink nehezebben enyésznek el, különböző lelki mechanizmusok megtartó ereje miatt (pl. kognitív disszonancia).en meg nem talalkoztam olyan allitassal amiben vallasos hitem kellett volna legyen.
Itt most vagy nem értettél, vagy ellentmondtál saját magadnak . Ha el tudod képzelni, hogy van olyan világ, melyben csak értetlenkedünk, akkor a logikáról alkotott képünk nem feltétlen a világból származó adaptív tudás, ez volt a feltételezés. Oké, ezzel nincs probléma, nem azért kérdezem ám mindent, mert azzal meg sarokba akarlak szorítani (ez a te üldözési mániád ).Nem tudom kizarni, hogy ilyen letezhet. Nem te erveltel az elobb eppen azzal, hogy az hogy nem tudjuk elkepzelni, nem ok arra, hogy ne fontoljuk meg?
Vagyis nem, nem tettem fel semmit.
Ezzel kapcsolatban ugye ott szokott kétely felmerülni, hogy akkor a matematika az a mi világunkra jellemző valami? Létezhet olyan univerzum, ahol a természetes számok fogalma nem alakul ki, és helyette valami egészen más az alap? Hát... most, hogy kérdezem, azt hiszem lehetséges . Ugye? Elképzelni nem tudom, milyen lehet, de miért ne...Ez pusztan a "logikusan megmagyarazhato" definicioja. Ha sikerult egy olyan modellrendszert felepiteni, ami a vilagot leirja, akkor azt fogod logikusnak nevezni.
Valóban. Talán definiálhatjuk úgy a logikust, hogy zárt képlettel/algoritmussal leírható összefüggés (beleértve ebbe akár a véletlemszámgenerátort is, mint valid elemet). Ebből kiindulva az nem lenne logikus, amit nem tudunk algoritmizálni. Például az emberek. Na jó, nem..., csak a nők .Mi az hogy nem logikus? lasd fentebb, ha ugy definialod a logikust, hogy "ami a dolgot leirja" akkor hulye a kerdesed, ha nem igy, akkor meg definiald.
Sajnos itt is elkerülhetetlen a saját ketrecünkben való körbe-körbe rohangálás. Lehetséges, hogy az értelmi kereteink nagyon is szűkek (még ezen univerzumon belül is nevetségesen "buták" vagyunk), és pont ezen szűk keretek meggátolnak abban, hogy észrevegyük a korlátainkat. Ezt ugye kicsiben néhány fórumtárs nap, mint nap demonstrálja is .
És ez nem aggaszt? Nem tartod merő következetlenségnek? Vagy felmented magad, hogy úgyse lehet jobban?Kepzeld el, van egy csomo terulete az eletemnek, amit nem a szigoru termeszettudomanyos gondolkodassal kozelitek meg.
És akkor még csodálkozol?! Az ellentmondásokra felkapom a fejem! Bocs, ez magas labda volt .irtam ket szemelyes peldat, abbol az egyik arra utalt hogy nincsenek erzeseim, a masik arra hogy nagyon is vannak
Felesleges?! Talán, ha jobban figyelnél, láthatnád, hogy nekem lehet, hogy nagyon is szórakoztató, vagy akár fontos, ami neked felesleges. Hadd döntsem el én, hogy milyen értelmetlen célokat tűzök a zászlajamra, ha úgysincs értelme semminek...Talan ha odafigyelnel jobban, latnad hogy feleslegesen gyotrod magad.