@sárkánycsont (72566):
Ok, akkor egy kis módszertani tréning :
- ugyanazt látod egy adott időn belül egy emberen ? milyen gyakran változik ?
- két különbözik embernél különbözik ?
- ha valamit odateszel amitől nem látod az embert, akkor is látod ?
- ha eltakarod egy részét , akkor is látod ?
- ha bevonod zsákba az embert, látod ?
Ez amit módszeres vizsgálatnak hívnak - és ami nem szövegelés, hanem valódi tudomány - igy lehet valódi tudást gyűjteni.
Az a lényeg hogy a jelenséget minden szempontból (távolságtól való függés, időben való változás, stb ) megvizsgáld
- (feltételezve hogy különbözik 2 alkatra hasonló embernél, és hogy ez a különbség állandó kb 20 percig ) a különbözőség megmarad, ha letakarod az arcát és más normális azonosítóját ?
Ez az mit vak tesztnek hívnak, hasonlót végeztek Incubus-al, meg Randi is hasonlót végzett (ott betette egy fabábu mögé az embert)
Az ilyen vizsgálat lényege, hogy kiküszöbölve az önbecsapást, megállapítsuk, mi az ami valós.
Az a kérdés mi az amit látsz : amíg nem vizsgálod ki rendesen, magad sem tudod. És az hogy mások hasonlókat látnak - ugyanez érvényes rájuk is.
A tudást nem az autoritás adja, nem a vita, hanem a módszer .
Ha akarsz kísérletezni ezzel akkor állok rendelkezésedre, tippekkel
Az összes tudományos cikk hasonló vizsgálatokra (csak sokkal alaposabbakra) épül (amit itt írtam kb az alap, ilyen alaposságú vizsgálatok leírását legtöbb tudományos folyóirat visszadobná )
És amíg a fentieket nem végezted el, addig hagyd az emberismeretet,
mert az egy homokos talaj. Először magáról a megfigyelésről tudj meg mindent, mikor változik, mitől, állandó-e, vak kísérletnek megfelel-e, stb
Bizonyosodj be róla, hogy nem önbecsapás, vagy nem az agy kódol valamilyen megfigyelést így (ez a szinesztézia lényege, de lehet hasonló jelenség is, ami ritkább esetleg )
A korreláció pszichológiai paraméterekkel az keményebb munka.