@Várhegyi Márton (24507):
Én azt írtam, hogy ha valaki a paravánon keresztül látja az aurát, akkor ez a kísérlet kimutatja. Ha nem látja a paravánon keresztül akármilyen ok miatt, akkor nem mutatja ki.
Ha a látó látja az aurát, viszont a paravánon keresztül már csak képzeli/hazudja, hogy látja, tehát egy pont olyan (vagy legalábbis hasonló) aurát odaképzel a paraván elé (ill. azt hazudja, hogy látja), mint amilyet egyébként lát, akkor a képességét tényleg nem lehet kimutatni (ezzel a kísérlettel). Szerinted ez mennyire reális? Annyira nevetséges ez a magyarázkodás, hogy arra már szavakat is nehezen találok.
Kedves Márton
Az egyik lábam már kint volt a lakásból mikor észrevettem ezt a levelet. Gondoltam átfutom.
Ebből aztán három lett és utána még beljebb kerültem a zöld erdőbe.
Ezeket a mondatokat tőletek kaptam?
Ha nem látja a paravánon keresztül akármilyen ok miatt, akkor nem mutatja ki.
Ha a látó látja az aurát, viszont a paravánon keresztül már csak képzeli/hazudja, hogy látja, tehát egy pont olyan (vagy legalábbis hasonló) aurát odaképzel a paraván elé (ill. azt hazudja, hogy látja), mint amilyet egyébként lát, akkor a képességét tényleg nem lehet kimutatni (ezzel a kísérlettel). Szerinted ez mennyire reális?
ez kiütött.
Ezt nem mertem feltételezni eddig rólatok soha. Érdekel a reális eredmény?Te is kutatod mi lehet az ok? Én arra gondoltam mint pl. a tüdőszűrésen történik. álljon be emelje föl a könyökét levegő vétel ajtó becsuk kattt. Kérem a következőt. Az eredményt majd megkapja. Igaz ez számodra is nevetségesnek tűnt. saját állításod szerint is.
A véleményem: szinte 100% -ban igazad van.
Most úgy látom mind a ketten keressük a hiba okát, hogy miért nem találunk rá konkrét magyarázatot se Te, se én. Csak a saját tapasztalatom tudom mondani, de ez itt nem járható út, pontosabban senki nem kontrollálja lelkiismeretesen.
A levél olvasása utána az történt, ami, szinte soha nem fordult még velem elő, hogyha lefekszem, ne tudjak rövid idő alatt el aludni. Hajnali fél négykor még kint cigiztem az udvaron. Erről később konkrétabban.
Valóban nálam se megy át a TV dobozon csak a felső nemtakarásban látom. Nehogy olyat képzelj ha sétálok este az utcán olyat látok mint egy kivilágított karácsonyfa, az emberek körül , ergó a kontúrokat látom. Semmit nem látok. Ehhez olyan kell, mint pl. a sportoló magasugró, rúdugró, végez. Nem a pózra gondolok, hanem a koncentrációra. Semmi olyat nem tudok, hogy növelni vagy csökkenteni, főleg a másikét. Az enyém kékesnek tűnik. Semmi réteg vagy csakra valóban olyan mint amit ti mondotok a szem ” becsapására ” ezért volt tehát a ” borsó ” gyakorlás is, hogy ezt megpróbáljam ezzel kizárni,
Ha nem akarom nálam semmi ilyet nem látok ha oda figyelek, mármint nem engedem hogy az eredeti viselkedésére reagáljon a szemem. Mi az eredeti? Szinte folyamatos mozgó képet kap, hol kevésbé, hol gyorsabb tempóban, van álló is természetesen, de Te nem is veszed észre, ilyenkor ,pislogsz egyet, mintegy újra indítod a felvételt. Valaki írt egy kerékpáros javaslatot mármint forgatni a kereket,és akkor mit látsz? Itt a másik túlzásba esik a szem - nem pont- erre a kísérletre gondolok. Moziban a forgó kerék küllő látványa, meg áll majd lassan visszafele forog, a szem már nem tudja követni. Ez függ ,ebben az esetben, a felvevő zársebességtől, villany esetében a frekitől. Csak azt mondhatom nem a szem a hibás. Az agy nem tudja értelmezni azt az -úgymond - számára különös látványt, De igenis hajlandó megtanulni, ha tudatosan tanítod rá. Megint, csak azt mondom a kisgyerek mikor járni kezd, nem csak azért rántja le az asztalterítőt, és a tárgyakat felborítja mert ügyetlen, hanem az agya kezdi megszokni hogy nem az az igazi kép, amit ő kap, hanem ezt meg kell neki fordítani.
Az én véleményem. A szemet nem lehet. - úgymond – becsapni. Csak számára szokatlan helyzetet ídézehetsz elő.
Pl. nálam a sztereó hiányt. Ha elő tudnám idézni órákon keresztül a mono látás szükségét pár pillanatig érezhetném, amikor visszaáll az eredetire. Minél fiatalabb valaki annál gyorsabb a reakció. Nem véletlen, innen a legtöbb tapasztalat, utalás, a jelenségre. majd a szülő szép lassan - nem tudatos a cselekvés, egy percig sem állítom – szép lassan leszoktatja róla, és ha az óvodában véletlenül piros kutyát rajzol az óvónéni jól kineveti, pedig szegénynek csak egy mérges kutya látvány jutott az eszébe. Ezt a magyarázkodást nem akarom túlzásba vinni.
Meggyőződésem! Ez nagyon nagy mértékben függ az öröklött génektől, és azok evolúciójától. Gyakorolni mindent lehet. Egyfajta szintet bárki elérhet, lásd paraolimpia.
Ennyi.
Üdv