@Várhegyi Márton (38962):
Akkor következzen egy kis személyiség-lélektan elemzés.
Nem biztos hogy, ez nálatok megüti a - tudományos - minősítést de létezik
.
Ha valaki sarokba szorul - ebben az esetben - azt értem ezalatt hogy a kapott vélemény igaz, beállítottságtól függően reagálja le. Minél nagyobb az önbizalma, konkrétabban – én tudom te mit fogsz kérdezni sőt a választ is - annál nagyobb a reakció megnyilvánulása. .Tehát a tudat alattija egy bizonyos szintre, determinálja ezáltal, - ez nem feltétlen tudatos,- csak a kontrollálása hiányzik ami a tudat alattit ellenőrzi.
Szerintem ez még érthető számotokra is és az is, hogy a típusoktól függően nagyon hasonlóak, de mindenképpen jellemzően, más és más.
Egy ilyen típusú valaki, ha a fent említett helyzetbe kerül sokkal erősebb az önvédelmi reakciója mint az átlag esetben.
Mert mi is történt?
Megemlítem a ” t ” betű esetét.
– ha ezt valaki helyesírási hibához hasonlítja próbálja meg, indokolni. –
Az illetőnek akinek ez szólt, teljesen reálisan saját magából kiindulva megmagyarázza, világosan érthetően, sőt példában is – Az egy más dolog, hogy az elírás, szerintem inkább a megmagyarázás túlzott bizonyítási akarásában rejlik – de semmi képen nem helyesírással függ össze.
Tudomásom szerint, szinte minden pc-n van helyesírás ellenőrző program tehát ez nem valószínű, főleg nem jellemző.
Megírja a jogos kifogását, - miközben folyik a lélektani változás - majd beleesik az idézetetekbe.
Kulonben tenyleg katasztrofalis ez a helyesiras oktatasi potcselekves
és beleköt a másik helyes írásába.
- Különben nekem is az a véleményem, valóban létezik ez a szindróma –
Egy kicsit csökken az eredeti önkontroll. A visszavágásnál már nem olyan megfontolt, amit eredetileg megszokott, A tudatalattija azt igazolja, hogy nem tévedhet. Ez nem feltétlen hibát eredményez, csak – ebben az esetben - a két esélyes helyzeteket már rosszul ítéli meg. Nagyon valószínűnek tartom, hogy ezt indok nélkül nem teszi meg, mert akkor nem a tudat alattija irányítja. Akkor megfontoltabb.
Mind a két példánál bizonyította. A kétesélyes helyzetet, a maga javára ítéli meg.
A többi segíteni akaró hozzászóló is beleesik a szindróma okozta cselekvésbe.
Megmagyarázzák.
Értelemszerűen csak akkor, ha közvetlenül előtte áll;
Bocs a példáért. / Nem, még egy buszmegálló van közte / mégegyszer bocs. De kijött belőlem
Ez nem bozon, hogy nem tudom hol van. Vagy előtte vagy nem.
Ezzel a fajta elemzéssel, még arra is lehet következtetni, hogy az írója rendelkezik egy bizonyos fajta kompromisszum készséggel. mert javasol egy lehetőséget, de az sem jó mert azt felsorolások, egy bizonyos formájánál alkalmazzák.
Majd zárójelben ((egybeírva): Ez sem hiba.
Hangsúlyozom! Nem a helyesírás, jó vagy nem jó a tárgy, hanem a reakció, az idézet szindróma lélektani eredete, még hozzá mikrovilági energiák figyelembe vétele mellett, és csak az a kérdés milyen szempontból és milyen ” tudomány ” szerint vizsgálódik az illető.