@Zsolesz14 (27358):
Nem igazán tudjuk mi megérteni egymást, mert más-más hullámhosszon van a rezgésünk.
Te félsz mondjuk attól, hogy betegséget kaphatsz, sőt, látom, hogy a halálfélelmed is magas fokon van.
S mindez miért?
Mert meg vagy félemlítve.
Én viszont bizonyos dolgokat áttanulmányozva, kipróbálva és pozitivan megélve a haláltól nem félek!
Tudom, hgy a lélek örök, a test pedig 3 napon belül szétrohad, mert a bennünk elszapororodott mikroorganizmusok (mint ahogyan már irtam volt, nem rendeli oda őket kivülről senki!) mindjárt, ahogyan a lélek elhagyja a testet, rögtön munkához látnak.
Ez az élet rendje, tehát logikus és visszafordithatatlan folyamata bárhol a természetben.
Nagyon kapóra jött nekem most a tüdőrákkal (carcinoma pul.) való példálódzásod, mert azt a halálfélelmi pánik, félek a haláltól, rákos lehetek/lettem, meg fogok halni érzések generálják.
Ha valaki parázik, hogy nem kap elég levegőt, nem tud hozzájutni, tüdőtágulat (emphysema) Caverna keletkezik (a szövetek között létrejövő üreg).
tehát a lelki konfliktus oka: falat konfliktus: levegő felvétele
és érzettartalma a rákos diagnózis közlése, amikor elindulhat következménykonfliktusként egy különprogram.
Nálunk, az ezoterikában ezt úgy kezeljük, hogy
- a tüdő szűri meg a belégzett levegőt,
- belélegzem az életet,
- majd visszaadom a Mindenségnek,
- a tüdő teszi lehetővé, hogy minden sejtem
kiszellőzhessen,
- a tüdőm által ébredek arra, hogy "ÉN" létezem,
- kilélegezhessem a belül összegyűlt negatív érzéseket, és
- majd a belélegzett szeretettel belül megtisztulok.
A tüdő betegségei a félelmet, a halálfélelmet jelzik, nagyon félek a betegségektől, valaki-valami elvesztésétől aki vagy ami számomra rendkívül fontos.
Ha már elveszítettem az "ÉN"-em részét, az olyan mintha egy részem meghalt volna.
Ebből kiviláglik, hogy a cigarettafüst nem okoz rákot!!! Nekem a nagyapám 87 évesen halt meg és naponta 40 db cigit elszivott. Viszont minden nap időben früstökölt (Ő még igy hivta a reggelit), ebédelt és vacsorázott, miközben, vidáman, dallal teltek a mindennapjai.
Viszont a szomszédom 40 évesen, soha nem cigarettázva, steril környezetben, már-már hypochonder módjára élve, tüdőrákban halt meg.
A sugárzás az más!
Ott kell az orvostudomány segitsége ugyanúgy, mint a mérgezéseknél vagy a baleseteknél.
Különben keresd már ki, hogy hol irtam a fórumon olyasmit, hogy az akadémikus orvostudomány úgy, ahogy van, elmehet a bús fenébe...
Én egy modern, közös és kölcsönös, mindkét ágazatot (tehát úgy a konvencionális, mint a komplementer medicinát) magában ölelő munka- és gyógyitó intézményrendszerre gondolok, ahol a lehető legjobb megoldást válasszák ki a beteg emberek számára.
No de rémisztgetni az embereket, hogy gyógyithatatlan betegségben szenvednek és nagyon kicsi a túlélési esélyük, egyszerűen embertelen (még ha tudatlanságból is ered) cselekedet.
Ez hazugság, mert igenis van remény!!!
Ha a beteg megérti a betegsége értelmét vagy az érzéseihez vonatkoztatható szimbólumát, feldolgozza a történteket és az orvosa által megtudja, hogy nem kigyógyithatatlan beteg, felépül a kórból.
Persze ehhez még az is kell, hogy ne kapja a kemo- vagy sugárterápiát, amellyel minden rossz és jó sejtet elpusztittatna és kilőné az immun- azaz védekezőrendszerét, akkor bizony nem fog meghalni!
Sőt okulva a történtekből spirituálisan fejlődni fog és átalakul (még) jobb és szivélyesebb emberré!
Béke Veled!