@Rétike (42706):
Nagyon, de nagyon félreértesz valamit, vagy a szocializálódásod alatt egyszerűen nem jutottál el még olyan forrásokhoz, amelyek egészen másról, jóval többről szólnak mint az orvosi gyógyítás.
Ezek a források a LÉLEK nyugalmához és a TUDATALATTI csodálatos hatalmához vezetnek, hogy ne a félelem és a passzivitás hatalmasodjon el az embereken, hanem a kreativitás és a tenniakarás.
Akár a trendi ellen menni a természettel összhangban és annak részeként bölcsen, bátran és felszabadultan, mert akkor az EGÉSZség biztosan megmarad vagy ha már elveszett, akkor vissza lehet fordítani!
Az alábbi vers Aranyosi Ervintől is megérdemli, hogy sok helyre eljusson, akár ebben a topic-ban is megmaradjon, ahol olyan embereket gúnyoltok ki, akiknek nem ismeritek sem a múltját sem pedig a jelenét, a komplementer tudását és tapasztalatát meg aztán végképp!
Az emberies, szeretettel teli, családcentrikus társadalmat hivatott pártfogolni Antal Vali is. Szerintem Ő nem haragszik rátok, legfeljebb nem egyezik a véleményetek.
Mint ahogyan nekem sem veletek.
Az az igazi szabad társadalom, ahol mindenki szabadon, a szíve szerint választhat magának megoldást a boldogság felé vezető úton. Mert "minden ember boldog akar lenni" - énekelhetjük a magyar örökzöldet.
Érints meg!
Érints meg, - kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass és etess!
Puszild meg arcom százszor, ez így természetes!
Ringass két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy az én szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, nekem biztonságot ad,
Biztató érintésed mindig velem marad!
Érints meg, - kérlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
"Jó éjt" puszid oly puha, oly megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!
Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert épp komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viseld el, ha bántlak s maradj mindig velem!
Érints meg! - kérlek, - ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed MINDEN, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámítsd végre fel,
légy velem a bajban, s nem hagylak el én sem!
Kedvesem, - életem párja - most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor érzem, - szívünk együtt dobog -
Olyannak szeretsz, amilyen ÉN vagyok.
Felnőtt gyereked lettem, most már az leszek,
s van saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.
Most én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem - az élet jó tanár.
Érints meg még! - kérlek - idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kicsi, védtelen gyerek.
Ülj le mellém, fogd meg két kezem és adj erőt,
simítsd az öreg arcomon a sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
Te rólad szólt életem, s legszentebb álmaim.
(Aranyosi Ervin)