http://mandala.coolfreepage.com/cmedici.html#test4
Testkontroll 4
Az emberi szervezet csakis enyhén lúgos közegben muködik tökéletesen. Most arra keresünk választ, hogy a leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek (kenyér, tej, tejtermékek, hús, tojás, zöldségek stb) miként befolyásolják szervezetünk savszintjét, és ezen keresztül egészségi állapotunkat.
A savasság és a lúgosság mértékét pH-értékben fejezzük ki. Valamely anyag pH-értékét egy 0-tól 14-ig terjedo skálán mérjük. A 0 pH-értéku anyag nagyon savas, a 14 pH-értéku nagyon lúgos. A víz pH-értéke 7, azaz semleges kémhatású. A savas jelleg tehát 0-tól 7-ig csökken, a lúgos jelleg pedig 7-tol 14-ig no.
Testünkben sokféle nedv áramlik folyamatosan: vér, epe, pankreásznedv, izületnedv, nyál, vizelet, csarnokvíz stb. Folyadék van a szervekben és a szervek körül, minden sejtünkben és a sejteken kívül. Ezek mindegyike lúgos kell legyen. Kivéve a gyomorban levoket, melyek eredendoen savasak. Íme néhány normál pH-érték:
vér 7,35-7,45
gerincvelo- folyadék 7,30-7,50
máj által termelt epe 7,10-8,50
hasnyálmirigy 8,00-8,30
gyomor 1,00-3,50
Szervezetünk helyes muködéséhez elengedhetetlen, hogy ezek az értékek egyensúlyban legyenek.
Muködése közben azonban a szervezet savat termel, méghozzá minden sejtünk, az érett vörösvértesteket kivéve. Ez a sav - a sejtlégzés mellékterméke - viszonylag gyenge, és nem jelent veszélyt a szervezetre (mármint nem befolyásolja károsan a létfontosságú lúgos közeget), ugyanis a tüdo könnyuszerrel kiválasztja (kilélegezzük).
Van azonban egy másik savforrás is, mely sokkal nagyobb megterhelést ró a szervezetre.
Akár állati, akár növényi eredetu táplálékot fogyasztunk, az elfogyaszott táplálék megemésztése után visszamarad a salak (mint ahogy egy darab fa elégetése után ottmarad a hamu). Ezt a salakot - tehát a megemésztett táplálék maradványát - természetesen minden esetben egy bizonyos pH-érték jellemzi.
Az állati fehérjébol, a tejtermékekbol, a tojásból, a gabonakészítményekbol foként savas jellegu salak képzodik. A legtöbb zöldségbol és gyümölcsbol lúgos salak keletkezik.
Ez a savas jellegu salak képezi a fent említett másik savforrást, mely ellen küzdenie kell a szervezetnek, hogy megorizhesse az enyhén lúgos kémhatást. Itt ugyanis eros savakról van szó (pl. kénsav, foszforsav), sokkal erosebbekrol, mint amit a sejtjeink termelnek. Ezektol az eros savaktól a tüdo nem képes megszabadítani bennünket, nem úgy mint a sejtanyagcsere során termelodo szénsavból keletkezo széndioxidtól. A savas salak a vese és a belek útján hagyja el szervezetünket. Elobb azonban testünknek ezt semlegesítenie kell, különben károsítaná az emésztocsatorna szöveteit.
Az emésztés során keletkezo savak semlegesítésére szervezet szerves áványi anyagokat használ: nátriumot, kálciumot, káliumot és magnéziumot. Ezeket gyümölcsökbol és zöldségekbol nyerjük, azaz, az azok megemésztése után visszamaradó lúgos salakból. A semlegesíto ásványi anyagok szükség esetén azonnal felhasználhatók, de el is raktározhatók. Közülük a nátrium a legfontosabb. Az egyetlen biztos forrás, amibol megfelelo nátriumhoz juthatunk, a zöldség- és gyümölcsfélék. A konyhasó nem megoldás! Az ugyanis szervetlen nátriumot szolgáltat. A szervezet csupán a szerves anyagokat képes feldolgozni, a szervetlenek csak további megterhelést jelentenek számára.
Az arányokban rejlik a titok nyitja. Ha több zöldséget és gyümölcsöt eszünk, mint savas salakképzo ételeket, a szervezetünk rendelkezik a normál muködéséhez szükséges hasznosítható nátriummal. Kello mennyiségu nátriumtartalék birtokában a savas salkképzo anyagokkal is könnyen elbánik.
Veres Klára
http://mandala.coolfreepage.com/cmedici.html#test5
Testkontroll - Elsavasodás
A táplálék megemésztése után visszamaradó savas jellegu salak megterheli a szervezetet, gátolja a muködését, ezért a nyers gyümölcsökbol és zöldségekbol nyert szerves ásványi anyagok - elsosorban a nátrium - segítségével semlegesíteni kell.
Felvetodik a kérdés, mi történik, ha a szükségesnél lényegesen kevesebb gyümölcsöt és zöldséget fogyasztunk, hogyan reagál szervezetünk erre a számára kedvezotlen helyzetre?
Ebben a témában Dr. M. Morter amerikai orvos idevágó kutatási eredményeire hivatkozom.
Minthogy a szervezet számára a túlélés a legfontosabb szempont, ezért számos védekezési mechanizmust dolgozott ki az ilyen helyzetekre.
Nézzük meg ezeket külön-külön.
Az epehólyag tárolja a máj által termelt epét. Ezt 7,1-8,5 közötti pH érték jellemzi. Szükség esetén az epehólyag növelheti az epe koncentrációját azáltal, hogy nátriumot, bikarbonátot és klórt von el belole. Ezek az anyagok az epehólyagból újra felszívódhatnak, és visszakerülhetnek a véráramba. Tehát a nátriumot vissza lehet szívni az epehólyagból. És a szervezet ezt meg is teszi. Ha kényszerhelyzetbe kerül, ha valaki nem eszik elég szerves nátriumban gazdag zöldséget és gyümölcsöt, a szervezet az epehólyagban lévo epébol fogja azt kivonni. Ennek következtében az epe savassá válik, és besurusödik. A savas epe különbözo kellemetlenségeket okozhat, többek között nyombélfekélyt is. A besurusödés pedig egészen az epekövek kialakulásáig fokozódhat.
A szervezet semlegesíto rendszere tehát így vagy úgy, de muködik. A savakat közömbösíti. Csak az a kérdés, hogy milyen áron?
Bizonyos körülmények között, ha nincs elegendo nátrium, a szervezet más ásványi anyaghoz folyamodik. Az elso ásvány, ami helyettesítoként szóba jöhet, az a kálcium. Valahonnan szerves kálciumot kell szerezni. Ez két forrásból lehetséges: lúgos salakképzo ételekbol és a csontokból.
Köztudott, hogy a tej kálciumban gazdag. Logikusnak tunik, hogy ennélfogva kiválóan alkalmas a szervezet lúgos ásványianyag - készletének a pótlására. Sajnos azonban a pasztörizálás során a tej szerkezete megváltozik: a magas homérsékleten elbomlanak azok a fontos enzimek, amelyek a tejben lévo ásványi anyagok felszívódását kéne segítsék. Ezzel egyidoben az ásványi anyagokat összetartó kémiai kötések is megváltoznak, és a kálcium hasznavehetetlenné válik. A nyers tejre mindez persze nem érvényes. Az viszont csak akkor fogyasztható, ha tisztán tartott, egészséges állattól származik.
Egyéb fo kálciumforrásaink a levélzöldségek (különösen a kelkáposzta), az olajos magvak (toronymagasan vezet a szezámmag, majd a mák) és a hántolatlan gabonafélék.
Ha a táplálék révén nem jut a szervezet elegendo kálciumhoz, akkor onnan vonja el, ahol nagy mennyiségben és felhasználásra alkalmas formában áll a rendelkezésre: a csontokból. A csontokat a kálcium teszi keménnyé és erossé. Ha szervezet innen kénytelen a kálciumhiányt pótolni, akkor ennek következtében a csontanyag kevésbé tömörré, törékennyé válik. Ez a csontritkulás (oszteoporózis).
A köztudatban az él, hogy a csontritkulás gyakorlatilag együttjár az idos korral, különösen a nok esetében. A helyzet valójában rosszabb. Manapság ugyanis a fiatalabb korosztály soraiban is terjed ez a betegség, amin nincs mit csodálkozni, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi évtizedekben mennyire megváltoztak a táplálkozási szokások. Jó hír viszont, hogy megfelelo életmód esetén, egészséges táplálkoyás és rendszeres testmozgás mellett a csontritkulás folyamata lelassítható, megállítható, sot visszafordítható!
A különbözo kálciumkiegészítok (kálciumtabletták) nem oldják meg a problémát, mert azok szervetlen kálciumot tartalmaznak, amit a szervezet nem tud hasznosítani.
Egy másik lehetséges módja annak, ahogy a test a túl sok savas salakképzo étel fogyasztására reagál, az ammónia "bevetése".
Magas fehérjetartalmú táplálék fogyasztása esetén, a fehérje bomlástermékét, a nitrogént, ammónia alakjában üríti ki a szervezet. Az ammónia eros lúg. Ezért, még mielott kiürítené, felhasználhatja a fehérjefölösleg savasító hatásának a közömbösítésére. Ez is egy szükségmegoldás, amihez a test csak vészhelyzethez folyamodik, amikor lúgkészlete erosen fogy, vagy már teljesen kimerült. Minderrol néhány órán belül tudomást szerzünk, mégpedig az ammóniaszagú vizelet révén, mely gyakran jár együtt hólyagirritációval és vizelés közbeni égeto érzéssel.
Mint látjuk, a szervezet nagyon leleményes, ha arról van szó, hogyan védje meg magát a káros savaktól.
Testünk mindig azt teszi, ami az életbenmaradáshoz szükséges. Minden, ami benne zajlik, tökéletes válasz egy bizonyos ingerre. Ha mostohán bánunk vele, a fennmaradás érdekében le kell mondania a természetes muködésrol. Ez esetben különbözo túlélési technikák segítségével alkalmazkodik a mindenkori körülményekhez. Ha a szervezet folyamatos alkalmazkodásra kényszerül, akkor annak egyre súlyosabb következményei lesznek, végül olyan betegségek alakulhatnak ki mint a csontritkulás, arthritisz, fekélyek, allergiák, szívinfarktus stb. Tehát ha egészségesen és sokáig akarunk élni, nekünk is együtt kell muködnünk vele. Szervezetünk akkor muködik hatékonyan, ha sok lúgos salakképzo zöldséget és gyümölcsöt, és kevés savas salakképzo, magas fehérjetartalmú ételt eszünk. A mérlegnek a zöldségek és gyümölcsök oldalára kell billennie.
Veress Klára