@Solaris (65565):
" Igen és a jelek szerint nem egyebet, mint az
eszmefuttatást végzőnek a fejtegetett témához tartozó
ismereteinek a hiányát."
Ez sem zárható ki. De nem minden olyan bonyolult, mint amilyennek látszik, azaz egy bizonyos tudományágban nem feltétlenűl kell túlságosan jártasnak lenni ahhoz, hogy rámutassunk egy valós problémára.
" Annak a bebizonyítása, hogy kell még egy "hiányzó
valami" az előzőek alapján világos és nem igényel
nagy erőfeszítést, hogy mi lenne az, hiszen az
ismeretek hiánya bizonyítható."
Mint fentebb írtam, ez nem feltétlenül helyes megállapítás. Nem azzal kell kikerűlni a problémát, hogy a másik fél ismereteinek hiányát feltételezzük.
"Garancia semmire sincs, azonban a jelek szerint a
világ éppen olyan, hogy az ember képes megismerni.
Ha úgy tetszik, az ismeretek, a tudomány tézisei,
magyarázatai konvergálnak a valóság felé. "
Bizony konvergálnak, de mi felé is? A hipotézisek szaporodnak, mint a nyulak. Ezek vizsgálata, lecserélése, elvetése, újrafogalmazása jelenti a kutatással eltöltött idő jelentős részét. Igazi "áttörésről" ritkán kapunk híradást.
"Nem mindegy! Ha van lélek és részt vesz mondjuk az
élettani folyamatokban, a tudománynak képesnek kell
lennie, hogy feltárja, leírja és megértse a
tulajdonságait, szerepét, működését. "
De mindegy. Miért? Mert a mindennapi életben nem bruttósítható. A mai tudomány számára a lélek, mint téntyező, a vallásokhoz van kategórizálva. Magyarán: A természettudósok nagy része úgy irtózik a lélek létezésének a feltételezésétől, mint az (állítólagos) ördög a szenteltvíztől.
"Ez világos, de azt kell mondjam, hogy tévedsz.
Szerintem a tudomány látja a korlátait, látja a
megoldandó problémákat és kimondja, hogy van,
amire ma még nincs magyarázat."
Igen: "ma még." Azaz: majd lesz. De tényleg lesz?
"Meggyőződésednek tápot adhat az a tény,
hogy ma még nincs az életnek elfogadott, minden
kritikát kiálló definíciója "
Igen, ez nem valahogy nem akar összejönni a tudósoknak. Vajon miért?