@pounderstibbons (4621):
Ha tanulmányozod a Biblia Teremtés kötetét, akkor valóban érdekes info-ra lelsz.
A Paradicsomban ugye ott volt Ádám, majd belőle Éva. De ezt megelőzően olvashatsz a világegyetem teremtéséről. Ahol 6 nap alatt teremtett az Úr. Szakértők szerint ez a szakasz stílusában nagyon elkülönül attól, ami már az emberpár történetét írja le.
Ezért, és más finomabb dolgok miatt el lehet választani a kettőt. Így Ádám valóban mintegy 6000 évvel ezelőtt élhetett, de a világ teremtése már jóval korábban megtörténhetett. Forrás: Bhavisya Purana (A 18 Purána egyike, melyet Suka meditációban mondott el a szentek kérésére, akik a jövőre voltak kíváncsiak.
------------------------
A Bhavisya Purana Pratisarga Parvájának 3-5 fejezeteiben Srila Suta Gosvami olyan eseményekről beszél, melyeket a Biblia Ótestamentumában is megtalálunk. Mindezek megközelítőleg 11200 BC, azaz a Kali-yuga kezdete előtt 8200 évvel történhettek. Akkoriban Ksemaka király uralkodott Indiában. Egyszer az erdőket járta, ahol a mleccsák megölték őt (mleccsa= civilizálatlan nép). Fia, Pradyota herceg örökölte a trónt, s bráhmanákat kérdezett meg arról, hogy vajon apja hová került halála után. Ők azt mondták az új királynak, hogy Ksemaka Yamalokán tartózkodik jelenleg (ez Yamarája (a halál ura) félisten bolygója, aki a bűnös lelkek felett ítélkezik azok halála után). Ksemaka azért nem juthatott el a mennyek birodalmába, mert a bűnös életet élő mleccsák kezétől nyerte el halálát. Pradyota ekkor az iránt érdeklődött, hogy mit tehet apjáért, amivel kiszabadíthatja ebből a helyzetből. A bráhmanák egy mleccsa-yagja megtartását javasolták, egy nagy áldozatot, melyben a világ civilizálatlan húsevői a szent tűzben nyerik el halálukat.
Pradyota úgy gondolta, hogy egy ilyen yajna nemcsak apja számára áldásos, hanem az egész világ számára is, mely így oly sok bűnös embertől megszabadul. Így aztán megtette a szükséges elrendezéseket. Egy hatalmas máglyát rakatott, mint a tűz oltárát, melynek méretei oldalanként meghaladták az egy mérföldet. A tűz bizonyára hatalmas toronyként lángolt, egész erdőket kellett kivágni, hogy táplálják. Ki tudja mennyi ghít ajánlottak fel a bráhmanák? Aztán Védikus mantrákat vibrálva a hang erején világ összes mleccsa lakosa a lángokba került. Ezáltal ők a szent tűz érintésével megtisztultak súlyos bűneiktől, s felszabadultak a születés és halál körforgása alól.
A Bhavisya Purana Pratisarga Parva Negyedik fejezetének 7. és 8. versei:
haarahuunaanbarbaraashcaiva gurundaamsca shakankhasaanan
yaavanaanpallavaamshcaiva romajaa nkharasambhavaan
dviipasthitaankaamarushca chinaansaagaramadhyagaan
praahuyabhasmataatkurvanvedamantraprabhavatah
A Mleccsák civilizálatlan emberek, akik nem követik a Védikus írásokat. Különböző népcsoportok tartoznak ide, mint például a Hara (Valószínűleg Arábia harcias népei, mivel a nevük után ítélve Hara, azaz Úr Síva imádói, s abban az időben Arábiában főleg Sívát imádták), Hunák (A hunok), Barbara (barbárok), Gurundák, Shaka, Khasák (India északi, hegyi vidékeinek lakosai), Yavanák (Ióniaiak, vagy Görögök), Pallava (Perzsák), Romajaa (Etruszkok, Itália eredeti lakosai) és Kharasambhava (szó szerint azok, akik született öszvérek) együtt azokkal, akik Kínában, Assamban és az óceán közepén különféle szigeteken éltek. Mindezek az emberek a Védikus mantrák által a tűzben hamuvá égtek.
Kali, a hírhedt félisten nagyon boldogtalanná vált, miután tudomást szerzett a mleccsák világméretű pusztulásáról. Ő a vitatkozás és bűnös cselekedetek félistene, s ezek után semmi dolga nem akadt, hiszen annak idején csak a mleccsákat tudta irányítása alatt tartani. Így aztán a mleccsák özvegyen maradt feleségeivel Kali hosszú ideig vezekléssel és lemondásokkal próbálta elégedetté tenni a Legfelsőbb Urat, Harit. Végül odaadása révén az Úr személyesen jelent meg előtte, és mint yugottama, a yugák legjobbja szólította meg őt. Ezzel az Úr jelezte, hogy nemsokára Kali saját yugája (yuga= világkorszak) következik. Ebben az időszakban Kali nem csak a törzsi népek, hanem az egész világ felett hatalmat fog kapni. „Sok formában el fogok jönni az uralkodásod alatt.” – jelentette ki az Úr. Aztán elmondta, hogy Prajápati Kardama Muni nemzett egy embert, Ádámot, és egy asszonyt, Havyavatit, akiknek együtt kell majd a mleccsák új dinasztiájának ősnemzőivé válniuk Kali nagyon megörült, ahogy hallotta a jó hírt.
Ádám (a bibliai Ádám) egy lemondott életet élő szent volt, aki mindig lelki önvalóján meditált. Együtt élt Havyavatival (Éva) a Pradánban (az Éden), amit az Úr ajándékozott neki és mintegy 4 krosányi négyzet alakú ligetes erdőt alkotott. Ádám és Havyavati azt az utasítást kapta az Úrtól, hogy soha ne egyenek a ramyaphalából, mely egy az érzékeket gyönyörök élvezésére késztető gyümölcsfajta. Ám Kali egy kígyó formáját felvéve rávette őket, hogy egyék meg a tiltott gyümölcsöt. Ennek következtében nem voltak képesek lemondásaikat tovább gyakorolni, s nekiindultak a világnak, hogy testi szükségleteiket kielégítsék. Havyati szép ruhákra vágyott, és így az udumbuh fa leveleivel fedte be magát. Idővel fiakat nemzettek, akiktől aztán a mleccsák további nemzetségei származtak.
A Biblia azt mondja, hogy Ádám és Éva az első emberpár, akiktől az emberi faj származik. Az emberi faj eredetével kapcsolatban két helyen találunk információt a Bibliában, a Genézis 1:26-27 és a Genézis 2:18-24 szakaszokban. A Sri Caitanya-caritamrta egyik magyarázatában Srila Prabhupada azt mondja, hogy három írást kaptak a mleccsák: az Ótestamentumot, az Újtestamentumot és a Koránt. Ebben az értelmezésben az ő írásaikban az emberiség teremtése a mleccsák újra-teremtését jelenti.
A Bhavisya Purana felsorolja Ádám néhány leszármazottját. Jelentős hasonlóságot találhatunk a lista nevei és a Bibliában található leszármazottak nevei között (angolul):
Swet -- Seth. ()
Anuh -- Enoch/Enosh
Kinash -- Kenan
Mahallal -- Mahallalel, akit mint Managara is ismernek.
Varada -- Jered vagy Riyad, aki a róla elnevezett tornyot építette fel (Riyadh Szaud-Arábiában).
Hanuk -- Enoch
Matocchil -- Methuselah (Matuzsálem)
Lomak -- Lamech
Nyuha -- Noah az özönvíz történetében, aki az emberiség második atyjává vált a Genézis 6-9 szerint (Noé).
Nyuha 3 fia Seem (Shem), Sham (Ham) és Bhav (Japeth/Japith). A Bhavisya Purana szerint Nyuha (Noah) Úr Visnu imádója volt. A „soham” mantrán meditált, melynek jelentése: „Én ugyanolyan vagyok, mint a Legfelsőbb Lelki Lény”
A Bhavisya Purana Pratisarga Parva 4. fejezetében a 47-50 versek a következőket állítják:
ekadaa bhagavaan vishnu tat svapnena tu samaagatah
vatsa nyuha srunushvedam pralayah saptame ahani
bhavitaa tam janaissaardha naavamaaruhaa stavaram
jiivanam kuru bhaktendra sarvasreshtho bhavishyasi
tatheti matvaa sa munirnaavam krtvaa supushtitaam
hastatrishatalambaam pascaashaddhastavismrtaam
trimshaaddhastocchritaam ramyaam sarvajiivasamanvitaam
Egyszer Úr Visnu eljött Nyuha álmában, s ezt mondta: „Kedves fiam Nyuha! Halld szavaimat. Mától számítva a hetedik napon egy pusztulás fog bekövetkezni. Szállj fel egy hajóra és mentsd meg az életedet, s más emberek életét is. Ó, nagy bhaktám, te leszel a nagy menedéke mindenkinek.”
Nyuha elfogadta az Úr utasítását, s egy erős bárkát épített, mely 300 kézfejnyi (könyöknyi) hosszú, 50 kézfejnyi (könyöknyi) széles és 30 kézfejnyi (könyöknyi) magas volt. Mindenféle élőlénynek helyet biztosított benne.
51-52 versek:
aaruhya svakulaissaarddham vishnudhyaanaparoabhavat
saamvartako meghagano mahendrena samanvitah
catvaarimshaddinaanyova mahaavrishtimakaarayat
sarva tu bhaarata varsha jalaihplaavya tu sidhavah
Családtagjaival együtt ő is beszállt a bárkába, s meditálni kezdett Visnun. Az Indra által küldött samvartaka felhőbkől 40 napig zuhogott az eső, s ez nagy pusztulást okozott. Bharatavarsa egész földjét áradat borította el, mindenhol csak víz látszódott.
Egy világméretű árvíz, vagy ami csak egy bizonyos földet borít el a Genézis 6-9 szerint ez okozta a 40 napig tartó felhőszakadás. Az egyedüli túlélők a bárka utasai voltak, melynek méreteit a következőkre becsülhetjük: 26.7 m (87.5 ft) széles és 160 m (525 ft) hosszú. A bárkát Noé Isten rendeletére építette fel. Noé, felesége, három fia és azok feleségei, valamint minden élőlényfajtából egy-egy pár kapott menedéket a bárkán az áradat idejére.
A Bhavisya Purana megemlíti, hogy az árvíz nem érte el Badrináthot, ahol nyolvannyocezer szent gyűlt össze, hogy az Úr dicsőségéről halljon és énekeljen. Suta Gosvámi, aki Naimisáranyánál elmondta a Srimad-Bhagavatamot szintén köztük volt. A szentek az Úr energiáihoz imádkoztak, akiket a Védákban a következő neveken említenek meg: Mahakali, Devaki, Mahalaksmi, Radha-devi, Revati, Pushpavati, Svargati, Kamakshi, Mayadevi és Bhairavi. A Dévi elégedetté vált, s az eső abbamaradt.
Egy éven belül a föld ismét láthatóvá vált. Nyuha családjával együtt elhagyta hajóját, s a Himalájában egy Shishina nevű helyen telepedett le. Ebben az időben történt, hogy Nyuha a Felsőlélek inspirációjára egy új nyelvet alkotott meg, a brahmi-bhasamot, mely nem-Védikus rendszerű volt, hogy a Kali-yuga kiterjedhessen. Nyuha leszármazottai különböző területeket örököltek, melyek új nevei ezen a brahmi-bhasa nyelven a következők: Madi, Yunan, Stuvlocetas, Tirat, Elish, Tarliksh, Kitti és Huta.
Nyuha leszármazottai között találjuk Aviramot, akit a Biblilában Ábrahámnak, a muzulmánok Ibrahimnak neveznek. Nyugaton úgy tartják, hogy Ábrahám feltételezhetően 2000 és 1500 BC között élhetett.
A Bhavisya Purana ezt állítja még: vishnubhaktyaagnipujaa ca hyahinsaa ca tapo damahdharmaanyetaani munibhihmlechhanaam hi smrtaanivai, „A munik elmagyarázták, hogy a mleccsák dharmája az Úr Visnu imádata, tűzáldozatok végrehajtása, erőszakmentes életmód, lemondások végzése és az érzékek kontrolálása.”