@vaskalapos (9338):
Egy korábbi szakmai cikket olvastam el Lenskitől. Most fogtam hozzá a citrátoshoz.
http://myxo.css.msu.edu/lenski/pdf/2008 ... t%20al.pdf
Úgy gondolom, ezek a záró mondatok érdekesek - amellett, hogy a megjegyzéseidet is komolyan figyelembe kell venni. Nem mindegyikkel értek egyet, a cikkben több 'lehetőség' merült fel, nem olyan egyértelműek a dolgok, mint ahogy beállítod.
Will the Cit+ and Cit- lineages eventually become distinct
species? According to the biological species concept widely used
for animals and plants, species are recognized by reproductive
continuity within species and reproductive barriers leading to
genetic isolation between species (67). Although the bacteria in
the LTEE are strictly asexual, we can nonetheless imagine testing
this criterion by producing recombinant genotypes. In particular,
we could move mutations that are substituted in the evolving
Cit+ lineage into a Cit- background to test whether they reduce
fitness in their ancestral context. One could also perform the
reciprocal experiment, although we anticipate more rapid evolution
in the Cit+ lineage because it has acquired a key innovation
that substantially changed its ecological niche. Such experiments
would require, of course, controls to examine the fitness
effects of the same mutations in the lineage where they arose. If
the Cit+ lineage is indeed evolving into a new species, then we
expect, with time, that more and more of the beneficial mutations
substituted in that lineage would be detrimental in the
ecological and genetic context of its Cit- progenitor.
Először is meg kellene várni, amíg kiderül, hogy pontosan milyen mutációk okozták a változást, illetve milyen mechanizmusokat hogyan befolyásoltak. A cikk egyértelműen azt állítja, hogy a transzferben keresendő a kulcs, tehát nem magában a metabolizmusban, hanem a tápanyag bejutásában. Ez azért nem annyira kedvező az új fajjá válás szempontjából (ha a törzsfejlődés magyarázata a cél).
Megint ezt a szempontot kell hangsúlyoznom, mert a fő cél ennek a magyarázata.
A közbülső állomások lehetnek a Behe-féle feltételezések az Edge of Evolution-ból, hogy hány összeadódó mutáció vátható el, hol a határ, van-e egyáltalán határ, és ha van, milyen módszerrel határozható meg.
Tovabbi erdekesseg, hogy a mutaciok egy jo resze nem volt elonyos onmagaban, mi tobb, olyan lepesek is voltak a sorozatban, amelyek kis mertekben csokkentettek az az eletkepesseget, versenykepesseget.
Ezekre majd rákeresek a szakmai cikkekben. Nem lesz könnyű, nincs sok tapasztalatom ilyen kutatásokban.
Amit írsz, önmagukban nem döntőek, hiszen logikus, hogy kis segítséggel kissé káros mutációk is fennmaradhatnak egy nagyméretű populációban, és bő, változatos táplálékforrás esetében.
A kulcs még mindig az új mechanizmusok kialakulása. Egy transzfer nem tartozik a legösszetettebb mechanizmusok közé, és ha az osztódás után valóban az adott környezet által vezérelt kifejlődésen esik át az utód sejt, akkor "a kapcsoló elromlott" modell még mindig igaz lehet.
Ellenben a sejtek alakja megvaltozott...
És? Mitől? Mi változtatta meg őket? Mi várható, ha előnyös volt a változás? Semmi utalást nem láttam máshol, hogy ez a tény fontos lenne az evo szempontjából. Hasonlóan a sejtek méretének megváltozása sem keltette fel túlságosan az érdeklődést.
Pontosan az elvarasoknak megfeleloen tortent, szamos mutacio egymast kozveto bekovetkezese kellett a citromsav hasznositas kialakulasahoz.
Nem voltak elvárások. Leírtam a célokat, azokban nem szerepelt ez az elvárás.
Másrészt számos esetben épp fordított változás történt, korábbi képességek elromlottak (hasonló transzfer okokból).
A kérdés tehát továbbra is az újdonság elhelyezése a törzsfejlődés magyarázata szempontjából.
Ostor nem jott letre, mar volt neki ostaora
De egy ostor bonyolultságú új mechanizmus sem. Csak az ostor kifejlődéséhez számos irányított transzfer műveletre van szükség, mindegyiknek a megfelelő időben, és helyen aktivizálódva. Egy ilyen rendszer kialakulása evolúciós változással továbbra is kihívás - főleg, ha kísérletekkel akarja valaki alátámasztani. Jó néhány magyarázat lett már megcáfolva, mert túl nagyvonalúan kezelte a fenotipus változások előnyeit, hátrányait.