@zFlag (9155):
Te milyen alternatívát tudnál felhozni a rokonság alapú hasonlóságra?
Először is feltételezhetjük, hogy Darwin elmélete igaz, majd megpróbálhatjuk az elmélethez hozzárendelni a kövületeket – ami nem mond ellent a logikának. De azért állapítsuk meg a hierarchiát: Vajon az elmélet parancsol-e, még bizonyítékok nélkül is? A kövületek még egy fajon belül sem bizonyítják
közvetlenül a ’módosulással való leszármazás’ elméletet, hát még akkor, ha lényegesen különböző fajokból származnak.
Tehát jelenleg van egy logikus magyarázat, ami igen hiányos tényekre támaszkodik, és néhány esetben a tények ellentmondanak az elmélet által jósolt tendenciának (kambrium kori kövületek).
Nézzük meg részletesen a leszármazás bizonyítási lehetőségét kövületek alapján.
Egy szakértő nyilatkozata:
„Egyetlen leletet sem temettek el születési anyakönyvi kivonattal együtt. Ez a tény, és az, hogy szűkében vagyunk a leleteknek, azt jelenti, hogy gyakorlatilag lehetetlen őket bizonyító erővel ok-okozati sorrendbe rendezni… Ha valaki sorba állítja a leleteket, majd kijelenti róluk, hogy leszármazási vonalban vannak, nem egy ellenőrizhető tudományos elméletet alkot, hanem olyan kijelentést tesz, mely nem több egy esti mesénél – meglepő, talán még tanulságos is, de semmiképp sem tudományos értékű.”
- Evolucionista biológus, Henry Gee, 1999.
A bálna.
...Hans Thewissen őslénytantudós és kollégái egy újabb pakisztáni leletről számoltak be, amely köztes helyzetet foglalt el egy földi emlős és egy bálna között. Az állatnak lábai voltak, amivel úgy tudott járni a szárazföldön, mint a ma élő oroszlánfókák, míg hosszú farkával a tengeri vidrához hasonló módon úszni is tudott.
Thewissen és kollégái az élőlényt Ambulocetus natansnak, vagy „úszó-járó bálnának” nevezték el. Pár hónappal később Philips D. Gingerich és kollégái egy kicsit fiatalabb leletre bukkantak, szintén Pakisztánban, amely az Ambulocetus és a modern bálna közötti tulajdonságokkal rendelkezett.
Stephen Jay Gould azt mondta minderre, hogy „az átmeneti formák legnagyszerűbb kövület-sorozata, amelyet egy evolucionista egyáltalán felfedezni remélhet”. Gould hozzátette még, hogy: „A bálna evolúciójával kapcsolatban ezek a tökéletes sorozatot alkotó, egymást követő felfedezések az őslénytan győzelmét jelentik. Elképzelni sem tudok ennél jobb történetet, amivel népszerűsíthetjük a tudományt, illetve alaposabb és logikusabb győzelmet arassunk az akadékoskodó teremtéspártiakkal szemben.
Azt azonban egyetlen komoly őslénytan szakértő sem állítaná – beleértve Stephen Jay Gouldot is –, hogy a bálna evolúciójának kövület-sorozata valóban maga a leszármazási vonal, hiszen a felfedezett élőlények egyike sem adhatott volna életet egy másiknak. A berkeleyi paleontológus, Kevin Padian szerint az összes bálna lelet „olyan teljesen különböző jellemzővel rendelkezik, amelyet el kellene veszítenie ahhoz, hogy bármely más ismert forma közvetlen őse lehessen”. A legjobb esetben is az a helyzet, hogy az összes lelet a bálna életfájának egy oldalági végállomása lehet.
Tehát, a bálna leletek messze jobban alátámasztják a darwinizmus állításait, mint a kambrium-kori kövületek, ám még mindig nem alkalmasak a ’módosulással való leszármazás’ elmélet bizonyítására. Ha valaki feltételezi, hogy Darwin elmélete igaz, akkor számára a kövületek olyan tulajdonságokat mutatnak, amelyek alapján azok látszólag elrendezhetőek a szárazföldi emlősök és a bálna közötti átmenetek sorozataként, ám nem alkotnak valódi előd-utód sorozatot.
Úgy tűnik, hogy a kövületekkel nem az a fő gond, hogy hiányoznak az átmeneti láncszemek, hanem az, hogy azok elvi okokból nem szolgáltathatnak bizonyosságot a ’ módosulással való leszármazás’ elképzelésre.
Milyen alternatívát találok logikus magyarázatnak a hasonlóságra? Egy evolucionista tudós által vázolt képet szeretnék bemutatni:
1990-ben Tim Berra, az Ohio State University biológusa azzal a céllal adott ki egy könyvet, hogy megcáfolja a darwini evolúció kritikáit. Amikor hasonlatot keresett arra, ahogyan a sorba rendezhető kövületek bizonyítják a darwin-féle „módosulással való leszármazás” elméletet, Berra különböző Corvett autómodellek fotóit használta erre a célra.
„Ha egymás mellé állítjuk az 1953-as és 1954-es Corvett modellt” – írta, „majd az 54-es mellé az 55-öst és így tovább, akkor a „módosulással való leszármazás” elmélet abszolút nyilvánvaló lesz.” Ám Darwin elméletében a „leszármazás” jelentése biológiai folytonosságot jelent egy olyan szaporodási folyamat révén, amely napjaink élőlényeire jellemző: fogantatás, kifejlődés és születés. Az autómodellek nem megszületnek, hanem megalkotják őket. A Corvettek valójában épp az ellenkezőjét bizonyítják annak, amire Berra szánta őket – a sorozat elemeinek hasonlósága sem páronként, sem együtt, nem szolgál bizonyítékot a biológiai módosulással való leszármazás elméletre. Az élővilágnál bonyolítja a helyzetet, hogy a 'Corvettek' képesek utódokat szülni, míg az eddig megalkotott emberi 'teremtmények' nem. Ez a kifogás jogos. De nem befolyásolja alapvetően a hasonlóság =? leszármazás kérdést, mert nem lehettünk jelen a hasonló élőlények megjelenésénél. Csak utólag próbálhatjuk megmagyarázni a tényeket (azt, ami fennmaradt), és esetleg kísérletet gondolhatunk ki, hogy néhány részletet igazoljunk a feltételezéseinkből. Ez a fázis zajlik most - és így logikus, hogy még nem lehet lezárt a vita.
Végül egy példa, hogy mennyire megbízhatatlan következtetés vonható le leletekből:
Még olyan esetben sem használhatók a kövületek az előd-utód kapcsolat bizonyítására, ha létező fajok között kimutatható a módosulással való leszármazás. Képzeljük el, hogy az udvarunkban két emberi csontvázat találunk, az egyik mintegy harminc évvel öregebb, mint a másik. Biztos, hogy az idősebb szülői kapcsolatban állt a fiatalabbal? Hacsak nincsenek meg a leszármazási papírok és az azonosításra alkalmas jegyek, akkor erre a kérdésre lehetetlen válaszolni. Pedig ebben az esetben ugyanazon faj két egyedének a csontvázával van dolgunk, amelyek időben csak egyetlen generációval térnek el egymástól.
Szóval még abban az esetben is, ha a szárazföldi emlősök és a bálnák közötti minden elképzelhető köztes egyed minden egyes generációjából is rendelkeznénk lelettel – azaz ha egyáltalán nem hiányozna közbülső láncszem –, elvben is lehetetlen lenne bebizonyítani a szülő-leszármazott kapcsolatokat. A legtöbb, amit kijelenthetünk, hogy a szárazföldi emlősök és a bálnák között számos köztes lépcsőfok létezik, de egyedül a kövületek alapján azt már nem mondhatjuk ki biztosan, hogy az egyik lépcsőfok valóban egy előző lépcsőfok leszármazottja lenne.
A Nature egyik szakértő munkatársa, Henry Gee nem kételkedik a darwini evolúcióban, ám őszintén elismeri, hogy a kövületek alapján nem következtethetünk a módosulással való leszármazás elméletre. (az ő szavait idéztem az elején)
Gee szerint „az új leleteket általában azon az alapon jelentjük be hiányzó láncszemként, hogy az ős-utód láncolatot ténynek tartjuk, nem pedig annak, ami: a tények alapján megalkotott teljes mértékben emberi spekulációnak, amelyet az előzetes elvárásoknak megfelelően alakítottak ki”.
Ez alapvető tudományos módszertani probléma! Erre szeretném felhívni a figyelmet ezen a fórumon, és nem mindenáron cáfolni az evolúciót!
Természetesen ilyenkor jön be a képbe a molekuláris biológia, és igyekszik a génekből kiolvasható
hasonlósággal alátámasztani a kövületek sugallta leszármazási vonalat. Gondolod, hogy sikerül neki? Nem tudom, vizsgáljuk meg a kérdést külön hozzászólásokban.