@ge3lan (17285): Akik azt mondják, hogy a relativisztikus effektusok nem valódiak (látszólagosak), azok miért gondolják így és mit értenek alatta?
A kérdés felvetés egyben többszörös.
Első feleként a valódiságáról érdemes szólni. Legyen egy IR-ben nyugvó merev test két pontja közötti koordináták x távolsága.
Ha nem hat ható, akkor nincs ok ami okozatot válthatna ki. Ez alapismeret. Azaz ez a "valódi" x távolság állandó. Hiába nézi és látja ezernyi, milliónyi, különféle sebességgel mozgó megfigyelő különféle hosszúságúnak, a valódi hossza ok hiányában változatlan.
Akkor miért nem ilyennek látjuk ha mozog hozzánk viszonyítva?
Erre a másodikként a jeltovábbítás sajátosságát mint ok-okozat alapját találjuk.
Ha végtelenül nagy sebességgel, azaz azonnal megérkezne az x távolság végpontjainak a koordinátáiról a jel mindenkihez, akkor mindenki ugyanazt az x távolságot mérhetné.
Csakhogy a hang, a teknősbéka, vagy akár a fény véges sebességgel mozog.
Ebből következően a megfigyelt mozgásának v sebességének és a jeltovábbítás c sebességének:
ß=c/gyök(c
2-v
2)=1/sin(arccos(v/c))=1/gyök(1-v
2/c
2) arányában érkezik a megfigyelőhöz a megfigyelt x távolság végpontjairól a koordinátákról tudósító jel.
Azaz az okozat az x távolság helyett x' távolság mérésének lehetősége, amelynek egyszerű oka a jeltovábbítás sebességének és a mozgási sebességnek az aránya.
Arra a kérdésre, hogy ez látszat-e vagy lehetne-e valóság nagyon egyszerűen felelhetünk. A fény helyett használjunk egy szintén állandó sebességű jelet.
A jel állandó sebessége Einstein szerint minden megfigyelőhöz viszonyítva "egyszerre" állandó.
Azaz ezzel a forrásához állandóság is szerepel a "minden megfigyelőhöz viszonyítva "egyszerre" állandó " felsorolásban.
Így a kérdés eldöntéséhez szükséges és elégséges feltételként megállapítható, hogy ha ugyanazon függvény szerint arányul a más jeltovábbítási sebesség sebesség mellett is x és x' távolság, mint a fény sebessége mint jeltovábbító sebesség mellett,
akkor az azonos ok-okozat összefüggés van az x' érték képzésekor mint a fény esetében.
Azaz képezzünk a fényóra mintájára, azonos elrendezéssel hang órát!
Amelynek visszaverő felületei között "pattogjon a hang" c hangsebességgel, és mozogjunk a hang órához viszonyítva v sebességgel.. azaz a hang óra mozogjon a koordináta rendszerünkben v sebességgel.
A mi koordináta rendszerünk minden pontján álljon egy megfigyelőnk a rendszerben szinkronozott órával.
Így a hang óra végpontjain megjelenő hang helyét és időpontját regisztrálhatjuk a mi koordináta rendszerünkben.
Itt jegyzendő meg, hogy a fény fotonjának haladás közbeni helyét nem ismerjük, csak azon pontjait az útvonalának, ahol a tükrökkel találkozik.
Ezért elegendő az is, ha a hanghullám haladás közbeni helye helyett szintén csak a végpontok azaz a tükrök helyénél megjelenését regisztráljuk, ugyanúgy mint fény esetében.
Ekkor a hanggal:
a kapott függvény:
ß=c/gyök(c
2-v
2)=1/sin(arccos(v/c))=1/gyök(1-v
2/c
2)
Az azonos alakú függvényből következően, azonos x' távolság adódik az x távolságból. Nyilván a kontrahálódott x' távolsággal és a c jeltovábbítási sebességgel éppen úgy t' dilatáció idő számítható mint fény esetében.
Azaz a c és v sebességek adta ß arányban minden Lorentz transzformáció egyaránt azonos eredményeket ad, a fény esetében mért értékekkel.
Vagyis, ha az óra mutatók állását a hang mint jel közvetíti a mozgó rendszerek között, akkor például a relatív egyidejűség függvénye szintén helyes tau idő különbözetet ad a mozgó rendszerben egyidejű események megfigyelése esetén az események időpontjai közötti eltérésre.
Így felvethető a látszólagosság kérdése: Ha a tényleges v sebesség nagyságától függetlenül, kizárólag a jeltovábbítás c sebességének a relatív mozgás v sebességéhez viszonyított
ß=c/gyök(c
2-v
2)=1/sin(arccos(v/c))=1/gyök(1-v
2/c
2) arányától függenek a mérések adta eredmények, akkor mennyire "látszólagosak" a méréssel kapott eredmények?
A logika szabálya szerint ha a relatív sebesség nagyságától független a transzformációkkal kapott távolság,- időn- stb. arány, mert kizárólag a relatív mozgás sebességének a jeltovábbítás sebességéhez viszonyításából származó ez az arány,
akkor csupán látszat, tulajdonképpen szimpla mérési hiba.
Azaz ez a látszat egy olyan mérési hiba, amely minden olyan típusú mérésnél megjelenik, ahol a mérést végző és a mérendő között v sebességű relatív mozgás társul c sebességű jeltovábbítási sebességhez.
Így a logika szerint ezt a hibát kompenzálni kell a valós mérési eredmények képzéséhez.
A kompenzálás módszere adott: Lorentz transzformáció.
Tehát ha a Lorentz transzformációk segítségével a méréssel kapott adatokat a saját rendszerünkben érvényes, hiba mentes valósággá transzformáljuk, akkor megkapjuk a látszat szerinti eredményekből a történések valóságos adatait.
Azaz ha a látszat szerint x' a távolság egy merev test két végpontja között, akkor
a transzformálással megkapott x távolságról tudjuk, hogy ez az x távolság már nem tartalmazza a jeltovábbítás sebességéből adódó hibát, hiszen a transzformációval a hiba kompenzálást elvégeztük, így mindkét rendszerben a merev test végpontjai közötti valós távolság x.
Persze ha tudatlanságból, misztifikálni akarunk, akkor jöhetünk olyan ok-okozati összefüggést nélkülöző mende-mondákkal, hogy valóságos a méréssel kapott x' távolság.
Egyébként pedig a "tét emelése" előtti mondatokat felidézve, a relativitás generális teóriája nem csak a távolság függő g nagysága miatt érdekes, hanem a tömeg távolság függő nagysága miatt is.
Hiszen azt is tudjuk, hogy ha E energiát elnyel egy adott m
0 tömeg, akkor
m=m
0+E/c
2 tömeggé alakul.
Azaz az R távolság függvényében az erő nagyságát nem csak a változó nagyságú g hanem a szintén változó nagyságú m tömeg is meghatározza.
Így ha Lebegyev kijavított levezetését alkalmazzuk a gravitációra, vagyis:
p*v=m*c
2 azaz F*v/A=m*c
2 ahol A=m/(d*ρ) [ az m tömeg v
m térfogatából, amelyben v
m=A*d és az anyag sűrűsége ρ=m/v] , valamint F=m*k*M/R
2
akkor miután mindkét test a másik test által kisugárzott energia hatására gyorsul, a köztük lévő l távolság megváltozása nem csak az egyik test elmozdulásának eredménye, mint ahogyan Einstein számolt vele, még jobban látszik, hogy mennyire pontatlan és hiányos a teória geometriai analógiára épített elve.
Hogy szemléletesebben látható legyen, vegyük az m=M esetet, amelyben mindkét tömeg egyidejű elmozdulása révén az E=m*g*h függvény helyett, a csak matematikailag azonos
alakra hozható E+E=m*g*h/2+M*g*h/2 okán,
Δg= k*m/R
2 - k*m/(R+h/2)
2
Vagyis a g négy változós függvény szerint, az energia és az m valamint M tömeg a g
m és g
M függvényében változik, és ez a sugárzással terjedő hatás még a relatív sebesség függvényében a rel.Doppler szerint úgy módosul, hogy a v relatív sebességet a lokális g okozta idő lassulás mértékében más értékűnek méri minden megfigyelő.
Ha még a helyi g különbözetek függvényében fellépő erők hatására létrejövő alaki illetve ezzel sűrűségi deformáció-torzulás hosszmérce változtató hatását is figyelembe vesszük,
akkor is marad olyan tényező amit még ezek után sem vettünk számításba.
Szumma szummárum, Einstein elméletének sem az elve, sem a pontossága nem hibátlan.
A pontosságán az elvi hibája révén nem lehet javítani. Így mint ahogy a specrel két mérési hiba létére alapozottsága mutatta, hogy érdemes új elvekkel helyettesíteni, úgy a hibás specrelre alapozott, majd újabb elvi hibákkal teletűzdelt áltrelt is helyettesíteni kellene egy sokkal helyesebb elvi megközelítést alkalmazó elmélettel.