A relativitási elméletek
Elküldve: 2011.03.21. 08:10
@crankcs (14791): Megnéztem. Nos, igen. Azért volt annyira ismerős a bejegyzésed, mert ezt-ezeket már korábban olvastam, de miután nem a fizikai valóság felől helyesebben, nem az egyszerű elrendezésű, egyértelmű kísérleti oldalról közelítette a kérdést, hanem a matematikai leképzési módszerekkel operálva, így félretettem, mint rossz alapfelvetésből kiinduló tárgyalás módot.
Az éteres felfogás, akár globális akár lokális éteres teória, sokban hasonlít a forrásához relatív fénysebesség elvéhez, viszont paradoxonokat képez.
A matematikai terek, főként az egy ill. két dimenziós terekből levezetett 3D-s terek levezetése, megfeleltetése során a matematika elvisel olyan "egyszerűsítéseket" amiket a fizikai világ nem követ.
Egy klasszikus példa lehet erre a 3D-s gömbfelszínere fektetett 2D-s sík esete. Ugyanis mi a 4D-s világunkból megtehetjük azt a felvetést, hogy 2D-s síkot, a síkra merőleges tengely irányába kitérítünk, ezzel a kapott felszínnek a 2D-s síkkal rokon tulajdonságai révén ki is jelenthetjük, hogy mindkettő 2D-s felszín, miközben ez a kijelentés csak korlátozottan helytálló a síkbeli x-y koordináták alkotta sík felülettel szöget bezáró z irányú x illetve y koordináta irányok révén.
Persze erre mondhatja a matematikus, hogy "ha fényt indítanánk ezen 2D-s síkon, akkor.." csak hogy nem indíthatunk 2D-s síkon, és 2D-s jellemzőjű 3D irányban kiterjedő felületben sem, miután a fény "nem tudja", hogy milyen matematika szerinti szabályokat kellene követnie a 2D-s síkban maradáshoz.
Ezért én Occam elveit követve maradok az egyszerű fényórás kiindulásból levezethető, végtelenül egyszerű "matematikánál". Miután a fentebbi levezetéseknek minden "jóslatát" teljesíti ez a módszer is. Felesleges bonyolult, és feltételes kapcsolati lehetőségek nem létére épített modellekkel elbonyolítani a kérdés tárgyalását.
De lehet, hogy tévedek..
Az éteres felfogás, akár globális akár lokális éteres teória, sokban hasonlít a forrásához relatív fénysebesség elvéhez, viszont paradoxonokat képez.
A matematikai terek, főként az egy ill. két dimenziós terekből levezetett 3D-s terek levezetése, megfeleltetése során a matematika elvisel olyan "egyszerűsítéseket" amiket a fizikai világ nem követ.
Egy klasszikus példa lehet erre a 3D-s gömbfelszínere fektetett 2D-s sík esete. Ugyanis mi a 4D-s világunkból megtehetjük azt a felvetést, hogy 2D-s síkot, a síkra merőleges tengely irányába kitérítünk, ezzel a kapott felszínnek a 2D-s síkkal rokon tulajdonságai révén ki is jelenthetjük, hogy mindkettő 2D-s felszín, miközben ez a kijelentés csak korlátozottan helytálló a síkbeli x-y koordináták alkotta sík felülettel szöget bezáró z irányú x illetve y koordináta irányok révén.
Persze erre mondhatja a matematikus, hogy "ha fényt indítanánk ezen 2D-s síkon, akkor.." csak hogy nem indíthatunk 2D-s síkon, és 2D-s jellemzőjű 3D irányban kiterjedő felületben sem, miután a fény "nem tudja", hogy milyen matematika szerinti szabályokat kellene követnie a 2D-s síkban maradáshoz.
Ezért én Occam elveit követve maradok az egyszerű fényórás kiindulásból levezethető, végtelenül egyszerű "matematikánál". Miután a fentebbi levezetéseknek minden "jóslatát" teljesíti ez a módszer is. Felesleges bonyolult, és feltételes kapcsolati lehetőségek nem létére épített modellekkel elbonyolítani a kérdés tárgyalását.
De lehet, hogy tévedek..