@feri (46572): Tehát a töltés elektromos terének megváltozása során elektromágneses hullám csak akkor keletkezik, ha van olyan megfigyelő, aki nem mozog együtt a töltéssel (és a valóságban olyan mindig van). És az mindegy, hogy melyik gyorsul, a lényeg, hogy egymáshoz képest gyorsuljanak. Jól értem?
Akkor észlel a megfigyelő sugárzást, ha gyorsul a töltéshez képest.
Ha a töltés gyorsul, de a megfigyelő vele együtt gyorsul és a töltést állni látja, akkor ő nem látja a sugárzást, számára a fotonok virtuálisak lesznek.
És ebből következően a gyorsító erőhatásnak (természetesen a tehetetlenségen kívül) akkora plusz munkát kell végeznie a töltésen, amekkorát annak az egyéb jelen lévő elektromos (mágneses?) terekben történő elmozdítása igényel. (kicsit bonyolultan fogalmaztam, remélem érthető)
Az egyéb terekkel most ne foglalkozzunk. Alapesetben a gyorsító erőhatásnak nem kell semmiféle plusz munkát végeznie a töltésen.
Az egyenletesen gyorsított töltés sugárzásának energiáját a gyorsulással arányos Schott-energia fedezi. Ez az állandó sebességgel mozgó, valamint az ugyanakkora pillanatnyi sebességgel mozgó, de gyorsuló töltés elektromágneses energiája közötti különbség.
Minden töltést elektromos tér vesz körül (ha mozog, akkor mágneses is), ebben a térben energia van tárolva, az energiasűrűség a térerősség négyzetével arányos, pl. ha csak E tér van: u=(1/2)ε
0E
2. Ha a töltést gyorsítjuk, a tere eltorzul, a benne tárolt energia egy része sugárzódik ki elektromágneses sugárzásként.
Ennélfogva ha egy protont és egy neutront leejtünk, pontosan egymás mellett fognak esni, annak ellenére, hogy a proton sugározni fog, a neutron pedig nem.