@ennyi (78100): Kedves Ennyi!
Miután a képletet a betűk jelentésével együtt én pár "lappal" ezelőtt írtam be ide, értelmetlen a feltevésed.
Hogy mennyire nagyon nem értitek arra jó példa az, hogy ha egy adiabatikus** ( hőtanilag teljesen szigetelt) doboz belső felületét megvizsgálunk, akkor azt kapjuk, hogy az egyensúly beállta után minden pontja azonos hőmérsékletű és ezáltal azonos sugárzási teljesítmény sűrűségű.
Vagyis valamely pontjára a többi pontból éppen annyi energia érkezik, mint bármely másik pontjára.
Példa kedvéért legyen a doboz belső falának hőmérséklete 36 C fok ( 36+273,15= 309,15 K fok) ekkor minden egyes négyzetmétere P=517,9 W teljesítményű sugárzó, és minden egyes négyzet millimétere pedig P=517,9/1000 000= 517,9 μW/mm² sugárzási teljesítmény sűrűségű sugárzó (pont) 1 mm²-es felület.
Tegyük fel, hogy nyitunk a doboz szigetelésén-falazatán 1 mm² felületű ablakot, akkor ezen az ablak P=517,9 μW/mm² teljesítményű sugárzó a külvilág felé.
Ha pedig kívül 1 m² felületről egy parabolatükörrel erre az 1 mm²-re fókuszálunk, akkor a "kinti" sugárzási teljesítménynek az egy milliószorosa lép be az 1 mm²-es ablakon a dobozba.
Vagyis kifelé P
ki=517,9 μW/mm² távozik, miközben befelé mondjuk T=273,15 K (0 C fokos felületről) P
be= 315,6 W/mm² Tehát kintről befelé 609 435,6-szer több (hatszázezerszer több) energia lép be a dobozba a nulla fokos felszínű környezetből, mint a kezdetben 36 C fokos dobozból kifelé.
Amikor a kintről befelé és a bentről kifelé azonosan P=315,6 W/mm² sugárzási teljesítmény sűrűség érkezik az 1 mm²-es felületű ablakhoz, akkor a két irányú sugárzás dinamikus egyensúlyba kerül.
Mit tippelsz? Ennek az egyensúlynak az eléréséhez a dobozban mekkora hőmérsékletre lenne-van szükség? (Több mint 8500 K fok hőmérsékletű sugárzónak az 1 mm²-re jutó sugárzási teljesítménye P=315,6 W ; ami 1 m²-ren P=315,6 MW/m²
Összehasonlításul: a Nap felszíne csak P=73,5 W/mm² sugárzási teljesítmény sűrűségű sugárzó !)
Érted már?
** Az
adiabatikus szó jelentése: (gör.), szó szerint a. m. átmehetetlen. Rankine vezette be a hőelméletbe, s a testek olyan állapotváltozását jelölik vele, melynél hőátmenetel nem történik, se a testbe be, se a testből ki.