@Szilágyi András (32234):
Kedves András!
Így van.. De csak ez lehet az értelmezése?
Innentől Andrásnak és Vaskalaposnak együtt szól ez a bejegyzés:
Mondjuk az időegységre eső energia felhasználás lehet P teljesítmény értelmezésű is, ebben egyetértünk..
Ha viszont Π=(a/2)*ΔI alakot a ΔI impulzus változást okozó a gyorsulással mint a közölt és ezzel az időegység alatt ΔI impulzus változást okozó energia időbeni sűrűségével jellemezzük akkor az energia sűrűség fogalmához jutunk.
Mire is jó ez az Π energia sűrűség fogalom?
Például arra, hogy Π'=Π*ß (ahol ß=1/gyök(1-(v/c)²) alakban megkaphatjuk az a küszöb energia sűrűséget amit közölni kell pl. egy elektronnal ahhoz, hogy a fotoelektromos effektust megfigyelhessük.
Ugyanis hiába közöljük azzal a szerencsétlen elektronnal n adagban a Π'/n adagokat, ha minden adag beérkezése után és a következő adag beérkezése közötti időben az elektron kisugározza a kapott energiát,
hiába nagyobb az összes E=n* Π'/n adag energia mint a kilépéshez szükséges Π' egyetlen adagban.. Mégsem jöhet létre az elektron kilépése.
Vagyis a Π' alak igazából az energia és idő kapcsolatára jellemző mennyiség.
Kedves Vaskalapos! Ez a kiegészítés csak neked szól.
Nálunk "a" a gyorsulás, v a sebesség V a térfogat p a nyomás, P a teljesítmény,
I az impulzus vagy elektromos szókörnyezetben az elektromos áram jele, E az energia W a munka n a darabszám vagy 1/min fordulatszám f a frekvencia h a Planck állandó jelölésére használt jelek.. Mint ahogyan a "c" sebesség a fény sebességét jelenti.. és még sorolhatjuk. "s" az út, F az erő..,
U potenciál általában elektromos potenciált értünk alatta, de szélesebb értelmezéssel bármi más potenciálja is lehet .. Azaz például az U=W/m jelentése U potenciálú erőtérben W=F*s munkavégzéssel mozgatott m tömeg esetében az egységnyi tömegre jutó munkavégzés értelmű.
Persze megközelíthetjük más oldalról is ezt a kérdést:
Egy kört leíró részecskepálya.. Mindegy, hogy mi a centripetális gyorsulást okozó forrás, és az is mindegy, hogy mekkora az R sugár.
Ha R=2e3 m akkor egy ekkora sugarú gyorsítógyűrűben veszít egy kör alatt ennyi energiát a részecske, ha pedig r=1,45e-28 m akkor az adott részecske spinjének egy egész értéke alatt vesztett energiát kapjuk eredményül.
Igazából az eredeti szöveg így szólt:
"Óóóóó de nem fogy el az energiája?
Nos, a spin 0, 1 < 10 körüli.. azaz az ezzel keltett centripetális gyorsulás nagyon kicsi.. és az általa okozott kisugárzás azaz foton energia tíznek a mínusz nagyon sokadik hatványával jellemezhető..
A spinnel mozgatott részecske rész kerületi v sebességének függvényében
ΔE=-4*Pi*Q²*(v/c)²*ß²*ß²/3/R ahol ß= c/d = 1/gyök(1-(v²/c²)), c a fénysebesség [3e8 m/s ]vákuumban, R a sugárzó részecskerész mozgási sugara a forgástengelyétől, Q a részecske elektrosztatikus töltése [C].
(Figyelem! Ez az R például egy elektron esetében a holon-spinon rendszer perdületi sugara és nem valamilyen keringési sugár!)"
Azaz az egy spin alatt kisugárzott összes spinfoton energiájáról, és nem egy-egy spinfoton energiájáról.
Csupán érzékeltetésül jeleztem, hogy még ezeknek a spinfotonoknak az együttes energiája is olyan csekély illetve az összes energiájukat egyetlen spinfotonként f=E/h függvény szerint kapott frekvencia is olyan kicsi, hogy a jelenleg használt mérési módszereinkkel közvetlenül nem kimutatható.
Ugyanakkor az összes spinfoton impulzus különbözete időegység alatt hatva
F=m* a*c/d (ahol c a fénysebesség vákuumban, d a virtuális fénysebesség azaz a fénysebességnek és a v relatív sebesség négyzeteiből d=gyök(c²-v²) )
A gravitációs gyorsulásra is igaz ez a függvény, de tartalmilag helyesebb, ha a spinfotonok okozta lassult t' időegység és az eredeti t időegység különbözetével Δt=t-t' számolva képezzük a spinfoton impulzusok különbözetét.
Miután a gravitációs időlassítás a mezőben álló, azaz ugyanazon potenciálon tartózkodó részecskére hatva nincs v relatív sebesség.
Természetesen a gravitációs időgradiens menti v relatív sebességű elmozdulás esetén a Δt=t-t' okozta F=ΔI/Δt erő mellett az F=erő is képződik. A kettő eredője adja F=ΔI/Δt+ m*cos(fi)* a*c/d alakban az eredő erőt, (ahol a haladás iránya fi szöget zár be az éppen aktuális ekvipotenciális felület érintőjével.
Hogy mennyi a spinfotonok száma időegységenként egy egy részecske esetében?
Nos, ez az összetevő részecskék töltéseitől, sebességeitől, spinjeitől függő kisugárzások összes számától és az egymás által elnyelt spinfotonok számától függ.
Például a kvarkok spinfotonjainak nagyjából egy hatvan negyede jelenik meg a protonok spinfoton áramaként.
De miután ez a spinfoton áram vontatja a spinon-holon párosokból álló elektronokat, így például egy hidrogén molekula esetében a környezetre ható spinfoton szám az elektron spinfoton áramával modulálva jelenik meg.
Azért "modulálva" és nem "módosítva" az itt alkalmazott kifejezés, mert maguk az elektronok is kisugárzók, nem csak elnyelők.
Csupán a kvarkok spinfoton fluxusának alakját és időbeliségét módosítják.
Az elektron által okozott spinfoton különbözet ami az elektron nélküli proton spinfoton árama és a hidrogén atom spinfoton árama között van, az K1s kötési energiából számolható.
Hiszen "kívülről nézve" ezzel az energiával csökken a pucér proton+pucér elektron tömegéhez viszonyítva a hidrogén atom tömege.
Azaz a kötésben lekötött spinfoton mennyiség "nem tud részt venni" a tehetetlenséget okozó ΔI képzésben.
Igazából azért tettem idéző jelbe, mert rész vesznek a kötést alkotó spinfotonok is, de egymással azonos nagyságú és ellentétes irányú ΔI impulzusaikkal ΔI1-ΔI2= 0 eredőjük nem látszik.. van, de nem mérhető a "tömeg" tehetetlenségének vizsgálatakor.
A kérdés felvetésed jó, de konkrét darabszámot csak egy egy részecske együttes esetében számolhatunk.
Bár az a gyanúm, hogy a kérdésed két kérdés igazából..
Az egyik az energia veszteség nagysága, a másik az okozott erő nagyságának és a kisugárzott spinfoton energiáknak a nagyság közötti arány kérdése.
Nos, ha csak egyetlen holonra helyettesítünk be az energia függvénybe, akkor már tíz a mínusz ötven valahanyadikon hatványú eV-ban mért energia.. hát mit mondjak.. még példával is nehéz lenne szemléltetni, hogy mennyire kicsiny..
És tetejében egy spin alatt ezen a parányi energián sok-sok spinfoton osztozik.
Azaz egy-egy spinfotonra jutó energia kerekítve egy milliárdod része azaz tíz a mínusz hatvanharmadikon nagyságrendű.
Kérdezhetnéd, hogy ha ilyen parányi egy-egy spinfoton energiája akkor hogyan okozhatja a tapasztalt erőhatást a kisugárzásuk különbözete.. ?
Azaz nem is maga a kisugárzásuk, hanem a különbözet..?
Nos, elképesztően sokan vannak.. de nem ez az igazi válasz..hanem az, hogy a kérdést kicsit másként kell vizsgálni akkor amikor az erő és a hordozott energia ill. impulzus viszonyát vizsgáljuk.
Ennek a szemléltetéséhez fogj egy maréknyi, mondjuk 200 g babapúdert..
Ha leejted (vákuumban) pl. 100 méter magasról valakinek a fejére.. akkor még az is megeshet, hogy annak ellenére, hogy vákuumban nincs légellenállás és a pihe az ólomgolyóval azonosan 10 m/s² gyorsulással érkezik le, a maroknyi babapúdert nem is érzékeli az akinek a fejére szórtad..
Nade ragasszuk össze egyetlen golyóvá és úgy érkezzen le ez a 200g púder. ( Ált. sulis anyag: v=g*gyök(2*s/g) végsebességnél E=m*g*h=m*v²/2 = 0,2*10*100=200 [J] )
Nos, egy fegyvert a lövedékének torkolati energiájával sorolunk be kategóriákba..
Én mondjuk nem csak megérezném, de nem venném jó néven ha egy légpuskával fejbe lőnének.. Pedig annak a lövedéknek még az indulásakor is csak 7-17 J körül van..
A megérezhetetlen púder porral szemben, a púder golyó 200 J energiája kb olyan mintha tízszer-hússzor fejbe lőnének légpuskával.. úgy gondolom érezhető a különbség.
Nagyjából ez a helyzet a spinfotonokkal is.. Egyesével, különböző időpontokban, különböző helyekre beérkezve észrevehetetlen a hatásuk.
De amikor szinkronozzuk a kisugárzókat és egy csomagban érkeznek akkor igen csak érzékelhetők.. Ezt a csomagot nevezzük fotonnak.