@ennyi (74352):
A kerdes csak annyi, hogy ha valamennyi idore (eletszeruen 8-12 orara) eltavozol, akkor mi a gazdasagosabb:
1. folyamatos 20C tartasa futessel
vagy
2. a futes leallitasa arra az idore, amig tavol vagy (ezalatt a haz valamennyire lehul, es visszaerkezeskor (vagy elott) ujra fel kell melegiteni 20C-ra es azt tartani a kovetkezo 12 oraban?
Az általad írt fűtési módszerek közül egyik sem helyes megoldás. A helyes/gazdaságos megoldás a
szabályozott (elektronikusan,termosztatikusan) fűtési rendszer! Tehát: Használaton kívüli időszakokban a helyiségeket a nagy
hőtehetetlenség (hosszú felfűtési idő) miatt egy takarék (17-18°C) hőfokon célszerű
temperálni annak érdekében, hogy a
komfort hőfok eléréséig szükséges felfűtési idő ne legyen túl hosszú. A komfort biztosítása mellett egy épület fűtése akkor kerül legkevesebbe, ha a fűtési hálózatot a helyiségek funkcióinak figyelembevételével több zónára bontjuk és minden zónát csak akkor és olyan hőmérsékletre fűtünk, amilyenre éppen szükséges. Ezt zónánként egy-egy termosztát felszerelésével lehet biztosítani. Mivel szinte minden helyiségnek meg van a használati menetrendje, annak érdekében, hogy ne kelljen napszakonként kézzel állítgatni a termosztáton az aktuális hőfokot, legtöbb esetben érdemes programozható szobatermosztátot választani és azon az állandóan ismétlődő fűtési igényeket beállítani. Mivel az ún. kapcsolóüzemű szobatermosztátok csak ki-, és bekapcsolni tudják a kazánt, egyik gyártmányra sem lehet azt mondani, hogy takarékosabb mint egy másik. Különbségek a nyújtott szolgáltatásokban és komfortban vannak. Takarékoskodni a felhasználó tud a helyes beállítással, a termosztát pedig a műszaki paramétereinek megfelelő pontossággal biztosítja a komfortot. Azt, hogy egy épületben vagy azok helyiségeiben mikor hány °C-os belső hőmérséklet legyen, a felhasználó határozza meg.
A külső hőmérséklet csökkenése esetén, hogy
ne legyen túl hosszú a felfűtési idő- a fűtővíz hőfokának emelésével tudjuk növelni a radiátorok hőleadását, enyhe időben pedig a
fűtővíz hőfokát csökkenteni kell ahhoz, hogy a túl magas hőmérsékletű fűtővíz ne okozzon túlfűtést.
A fűtési szezon alatt egy épületben (helyiségekben) kialakuló átlagos belső hőmérséklet az egyik legmeghatározóbb tényezője a tüzelőanyag-felhasználás mennyiségének. (Egy rossz hőszigetelésű, korszerűtlen fűtéssel rendelkező épület fűtése sem kerül sokba ha azt alacsony hőfokra, vagy csak ritkán fűtjük.)
Vannak-e veszteségei fűtési időszakban a fűtési rendszernek (kazán, csövek, hőleadók), amikor a kazán nem üzemel?
Igen. Fűtésnél, amikor a kazánt leállítjuk,
nem fogy az üzemanyag, de múlik az idő. Az üzemanyag akkor valóban nem fogy,
ellenben az előre befektetett energia fogy, és a kazán állásakor a fűtési rendszer egészének azért vannak olyan veszteségei, amelyek "elszámolási módját" javaslom átgondolni. Egy fűtési rendszer energiaszintje, ha a kazán áll, csökken a meleg, távozik fűti, melegíti (csökkenő mértékben) a lakást, szobát, épületet. Mindaz az energia, amely erre a célra fordítódik, hasznos, mindazon energia azonban, amely úgy távozik a fűtési rendszerből, hogy az épület fűtésében semmilyen módon nem vesz részt, veszteség.
Ilyen energiaveszteség például a kazánt hűtő levegő, amely a helyiségből a kéményen keresztül távozik. Hűti egyrészt a fűtővizet, másrészt a felfűtött meleg levegő távozik, amely után a helyiségbe a filtráció révén hideg, fűtetlen levegő kerül. (
A filtráció nélkül tehát nincsen kéményhuzat sem!) Új, jól záródó nyílászárók esetén zárt égésterű kazánok beépítése indokolt.) A veszteség csökkenthető a szivattyú utókeringetési idejének helyes megválasztásával,
veszteség azonban mindenképpen keletkezik.
A "nem" fűtés veszteségei után néhány gondolatot fogalmaznék meg a felfűtés ideje alatti veszteségekről, ugyanazon időszak alatt, mintha csupán a hőntartás lenne a fűtési rendszer feladata.
Amennyiben a felfűtéskor a rendszerbe táplált energia nagyobb, mintha a hőntartás lenne csupán a feladat, kérdés, hogy a plusz energia rendszerbe juttatása milyen módon történik. A fűtővíz tömegáramának megváltoztatása nélkül ez csupán a hőmérséklet emelésével lehetséges. Könnyen belátható, hogy ha csak annyi energiát adunk a rendszerbe, amennyi az előző hőmérséklet tartásához is kellett, a felfűtési idő végtelen (értékelhetetlenül) hosszú ideig tart majd. A felfűtés időtartama alatt tehát szükségszerűen magasabb előremenő hőmérsékletű fűtővizet kell a rendszerbe pumpálnunk, mint csupán a most elérendő belső hőmérséklet tartására kellett volna.
Kérlek ne hasonlíts össze egy légfűtést a fűtővizes központi fűtéssel, mert nem kapsz megnyugtató eredményt! Tehát becsapod magad!!
Sajnos a magasabb hőmérsékleten működő kazán, illetve fűtési rendszer veszteségei nagyobbak még hasonló teljesítmény esetén is. Ennek elvi igazolása talán nehézkes e lap keretei között, de a következőt javaslom: főiskolát végzettek belátják, hogy magasabb hőmérsékleten a kazán veszteségei aránytalanul növekednek, mivel magasabb hőmérsékleten a kazán lesugárzási veszteségei nem a hőmérséklet növekedésének arányában növekednek, hanem a kazán és a helyiség-hőmérséklet negyedik hatványának különbségével.