@Rigel (80746): Idézet:
Van egy elektron, a hozzá viszonyítva álló rendszerben Q=−1,602 176 487(40)·10−19 C töltésének a térerősségével hat a környezetére,
Na látod, itt írtad le, hogy golyócska "test" elektronban gondolkozol.
Tévedés! Ez csak annyit jelent, hogy egy térrészben ahol például valahol Q=−1,602 176 487(40)·10
−19 C nagyságú töltés jelen van, ott ha a töltés impulzusa zéró akkor gömbszimmetrikus felületen E=F/Q az egységnyi töltés F erőt fejt ki.
Az okoskodásod Heisenberg azon elvére építetted, amelyet a mérést végző beavatkozási mértékének a mérési pontosság nagyságához való viszonyában a beavatkozás mértéke nagyobb mint az elvárt mérési pontosság.
Ez esetben valóban kialakul a mérési eredményekből az a bizonytalansági sáv amelyen belül nem dönthető el egyértelműen a mért érték helyessége.
Az egy teljesen más kérdés, hogy az említett Q=−1,602 176 487(40)·10
−19 C töltés térerősségének alakja esetében teljesen mindegy, hogy pontszerű forrásból kétdimenziós gömbhéj vagy bizonytalan helyű forrásból statisztikusan vastagsággal rendelkező (dinnyehéjhoz hasonlatos arányú vastag) gömbhéj.
Miután a
viewtopic.php?p=80695&sid=9697b421ebd2b ... 3ce#p80695 kérdésben csupán utalás jelleggel bírt a térerősség eloszlásának alakja tekintetében.
Hogy te ebből golyócskát vizionáltál az a te tudásodat minősíti.
Azaz a kvantumfizika szerint ebben a vonatkoztatási rendszerben NEM ISMERHETED az elektron helyét! A teljes térben szétkenődve mindenhol "van" az elektronod.
Miután a valószínűsítés alapfeltétele a valószínűsítéshez használt adatok helyességét 100%-ban valószínűnek tekinthessük, így mielőtt bármit kimondhatnánk a szétkenődés mértékéről, előbb az adatok helyességének valószínűségét kell meghatározni.
Az csak egy általánosságban (eléggé pongyolán) feldobott kijelentés, hogy ha a helyet ismerjük akkor az impulzust nem ismerhetjük,
vagy ha az impulzust ismerjük akkor a helykoordináták ismerésének valószínűsége mekkora,
" ha az impulzus bizonytalansága nulla, akkor a hely bizonytalansága éppen végtelen." ,
mert ha a példa kedvéért kizárólag egy adott koordinátán lehet az elektron impulzusa nulla, akkor nem alkalmazható rá a határozatlansági reláció.
Nyilvánvalóan elméletileg az előfordulások statisztikájából minden helyhez rendelhető valamekkora előfordulási valószínűsége egy adott elektronnak, de fizikailag egyes helyzetekben az elméleti valószínűséget alaposan átformáljuk.
Mint például ha egy elektron a laborban van, akkor ugyanezen időben csupán x=c*t távolságon belül értelmezhető mindenféle előfordulási valószínűsége.
Ezzel csupán V=(4/3)*Pi*c²*t² térfogatra redukálódik az előfordulási valószínűsége.
Vagyis ha t-->0 akkor V-->0 feltétel teljesül.
Amiből még mindig nem következik az, hogy az elektron V=0 térfogatú vagy akár golyócska alakú valami lenne. Csupán az elfogadott fizikai ismereteink szerint a helykoordinátái maximális valószínűséggel V térfogaton belüliek.
Azaz konkrét testként gondoltál rá, hasonlóan a köznapi makroszkópikus testekhez, amelyek esetében a hely és az impulzus meghatározottságát - pongyolán, de használható módon - adott konkrét, végtelen pontosságúan ismert értéknek tekintjük.
Nos, végtelen pontossággal + egyben pongyolán = oximoron
Nyilván így gondolkodva feltételezel rólam is. Ne tedd! A makroszkopikus testek hely és impulzus adatai mindig az adott méréstechnika pontosságával értendők a makró testek esetében!
Kőműves vagy asztalos jó ha a centis pontosságot tartja. Lakatos a millist , gépész pedig a mikronost. Hentes a tízdekást, patikus a centigrammost, vegyész a tized milligrammost.
Egyik sem merné a végtelen pontosságot emlegetni a méréseivel kapcsolatban.