@lorenz (38228): de egészen elképesztő következtetésekre jutottál.
Ilyen volt például a fotonról alkotott elméleted.
Készséggel elismerem, hogy elképesztő az a lehetőség, hogy a foton fogalmát, nagyon sok piciny energiájú spinfoton csomagjaként értelmezem.
Bár, ha jobban belegondolsz, igazából Planck és Einstein is, de még Lorentz is energia csomagoknak nevezte azt ami ma fotonoknak nevezünk.
Így picit sem eretnekség annak a lehetőségnek a felvetése, hogy ha csomag, akkor elemi részekből áll össze.
Ha pedig az elemi részek "tömörülését fotonná" a kisugárzóik gyorsulásakor és csakis a gyorsulásakor tapasztaljuk, akkor már nem is olyan elképesztő ha ezt kiemelem. Hiszen ezzel még újat nem állítottam. Csak olyat amit már több mint száz éve, Nobel díjas tudósok állítottak.
Azaz ebben semmi elképesztőnek nem szabadna lennie..
Mint ahogyan abban sem, hogy azt vetettem fel, hogy mit tesznek ezek az elemi foton részek, azaz a spinen keltette "spinfotonok" olyankor, amikor a részecske gyorsulása nem sűríti össze őket fotonná..
Nyilván, miután a gyorsulás sűríti a spinfotonokat, akkor a tehetetlenségi erő keletkezéséért is ugyanezen spinfotonok a felelősek.
Mivel szintén nagy elődeim által szintén már leírt relativisztikus Doppler hatás következményeként a gyorsulás irányával megegyező irányban a spinfoton sugárzásra is érvényes a frekvencia növekedés, azaz ezzel az energia és az impulzus növekedése is. Ellentétes irányban pedig ugyanazon rel.Doppler függvény szerinti csökkenés.
Így logikusan: a visszaható impulzusok különbözetét szintén az időegység alatt kisugárzott spinfoton energia rel.Doppleres értékeinek különbözete adja. Aminek az ezzel az elvvel számított értéke egyébként megegyezik a mérési tapasztalatokkal.
Ezért bár a tehetetlenségre adott magyarázatom lehet, hogy elsőre szintén "elképesztő lehetőség", de mint mindenki beláthatja, tisztán az ismert, tapasztalati tényekből, szín tiszta logika szerinti levezetés eredményeként született. Tehát igazából nem kellene, hogy elképesztő legyen.
Ami talán elképesztőnek hathat, az a spinfotonok időlassító hatásának kiemelése. Mert bár, ma már mérési tapasztalatból tudjuk, hogy a tömegek közelében lassabban játszódnak le a folyamatok, mint tőlük távolabb, azaz az "idő lelassul" a tömegek okozta sugárzás következtében, a térerősség függvényében, mégis nehezen emészthető a hétköznapi felfogásunk szerint.
Pedig ha ebbe is jobban belegondolunk, akkor teljesen világos, hogy időben utazunk már akkor is, ha semmit nem teszünk.
Sőt! Ha összehasonlítjuk két olyan ember idejét, akik különböző emeleteken vannak, akkor azt tapasztaljuk, hogy a fentebbinek az ideje gyorsabb, a lenti ember pedig lassabban öregszik.. Azaz különböző sebességű idősíkokon vannak.
(Az teljesen más kérdés, hogy a közvetlen kontaktusok lehetősége folytán a két idősík egyes pontjait "szinkronizáljuk", azaz helyesebben egyeztetjük a két szint között, és ezért szinte soha sem tűnik fel a két idősík eltérése.)
Így az idősíkok képzete logikusan adja a folyamatos időutazások lehetőségét.
Vagy ami tényleg elképesztő lehetőség: Az időlassulások okozta hatás különbségek eredményei.
Na ezt tényleg nehezebb megérteni olyannak, aki az elvont gondolkodásra kevésbé "edzett"..
Hiszen, a tömeg távolságának függvényében V alakban távolodnak egymástól, a haladási irányukra merőleges irányban is az időlassulást okozó spinfotonok, akkor ennek egy-egy téridő pontban megint csak meglepő hatásai vannak.
Mert ugyanaz az energia csomag nem csak akkor ér többet ha föntről sugározzuk lefelé, hanem akkor is, ha egy pontban kijelölhető a "fönt és a lent".
Mert akkor a pont "lenti" oldalán "többet ér" ugyanaz az energia csomag, mint a pontot felülről érintő oldalon.
Azaz például a tömeg irányára, azaz a spinfoton sugárzás irányára merőleges irányban haladó ( azaz az érintő irányában haladó,) fotonok számára is a tömeg felőli oldalukon más értékű a saját energia csomagjuk is, mint az ellentétes oldali értéke.
Sőt! Miután maga a sebesség is út/IDŐ, a lassabb idő felőli oldalon megtett út hossza is eltér a fentebbi, azaz gyorsabb idejű oldalon megtett úttól. Azaz szimplán az idő sebességének különbözete okozza a fénysugár eltérülését.
Persze ezt elolvasva akár még úgy is tűnhet a számodra, hogy ezek eretnek gondolatok, mert Einstein általános relativitása teljesen másról szól, teljesen másként írja le a fénysugár útjának elgörbülését.
Pedig ha így gondolnád akkor nagyot tévednél. Hiszen az Albert Einstein által leírt téridő görbület is pontosan azt írja le, hogy a fénysugár követi a számára egyenes utat. Azaz azt az utat, ahol számára a meglévő téridő tulajdonságai között, a saját elmozdulása következtében halad egyenes vonalú úton.
Vagyis a kívülről nézve látszólag elgörbült irány, az a fénysugár számára olyan irány, amelynek mindkét oldalán azonos sebességű az időlassulás.
Na igen, de ehhez a fénysugárnak fénysebességgel kellett mozognia egy olyan spinfoton mezőben, ahol maguk a spinfotonok is fénysebességgel haladva alkotják azt a látszólag statikus időmezőt, amelyben a fénysugár halad.
És valóban! Ha ezeket a mondatokat, elveket valaki nem tudja követni, akkor az ő számára valóban "elképesztő következtetésekre" vezetőnek tűnnek a soraim.
Ha pedig tudja követni, akkor még akár azt is mondhatja, hogy "feltaláltam a langyos vizet.." hiszen mindaz amit leírtam, már ismert volt.
Csak legfeljebb nem rakták még így össze.