Ki tudja miért, de a relativitáselméletben szokás bizonyos nyilvánvaló tényeket furcsán megfogalmazni és paradoxonnak nevezni.
Ennek annyi előnye van, hogy ezeket a példákat nem kell újra és újra leírni. Elég a "paradoxon" hívószava és mindenki tudja, vagy könnyen utána nézhet miről van szó.
Tehát ikrek. Együtt,utazás, találkozás. Ez most nekünk azért jó példa, mert egy iker bonyolult biológia anyaghalmaz, rengeteg irreverzibilis folyamattal.
Rigel szerint:
Rigel írta: Amelyik dologban meg vannak belső irreverzibilis folyamatok, annak az ezirányú viselkedése a termodinamikára tartozik és nem a speciális relativitáselméletre! Könyörgöm!
Tekintsünk el a könyörgéstől és mégis próbáljuk meg a tárgyalását.
Tehát a maradó egy inercia rendszerben nyugszik. Tekintsünk egy periodikus folyamatot amelynek a frekvenciája `omega`.
t idő alatt nyilván `int_0^t omega(t)dt` fázisváltozás történik (egy ciklus `2pi`).
Az "álló" ikernél a frekvencia állandó így a fázisváltozás? `int_0^t omega(t)dt=omegat`, a mozgó ikernél `int_0^t omega(t)dt=int_0^t omegasqrt(1-v^2/c^2)dt`.
Ez utóbbi nyilván kisebb. Tetszőleg inerciarendszerben végezve a számítást az két iker közötti fázis különbségre ugyanazt az értéket kapjuk.
Ez nem is lehet másképp, hiszen egy fizikai folyamat független attól, hogy milyen megfigyelői rendszerből írjuk le.
Az utazó minden más biológiai, kémiai, fizikai folyamata is "ugyanekkora" (megfelelő arányítással) késedelmet szenved.
Próbáljuk leírni Rigel
Rigel írta: A "relativisztikus effektusok" során az objektumokban SEMMIFÉLE fizikai változás nem történik. Ezt egyszerűen ellenőrizheti az, aki végig együtt mozog az objektummal.
állításából kiindulva.
A kiinduló állapot egyenlő. Közben mindkét iker frekvenciája állandó és egyenlő. A találkozáskor ... Hogyan tovább?
A maradó iker rendszerében az előbb leírtam. A mozgó iker folyamatosan Lorentz-deformációt szenved, amelynek eredménye a fáziskülönbség.
Az utazóéban bonyolult, gravitációs effektusok lépnek fel. Ez tényleg nem a specrel. tárgya.
Azt hogyan csináljuk, hogy mindkét objektummal együtt mozgunk, és közben számoljuk az effektust?
Nem is értem, hogy Rigel hogyan képzeli.