@Solaris (70794):
Sajnos most nincs időm részletesen kifejteni, de az első morzsákat kibontom.
Tételezzünk fel egy hártya alakú téridő görbületet. Ebben "egyenes" vonalú pályán haladjon az az energia áramlás amelynek komponensei ezt a gömb alakú téridő görbületet létrehozta és fenntartja.
Ekkor belátható, hogy a hártya felületének végtelenül kicsiny rétege, mint határfelület mentén a sugár növekedtével a téridő görbület már nem záródik gömb alakra. Azaz az itt lévő energia hányad folyamatosan "szivárog".
Az is belátható, hogy ilyen hártyán való "egyenes" haladás az áramlóknak csak a csoportsebességére lehet igaz, ha nem párhuzamos-koherens, egyfázisú elemekből áll az áramlás.
Azaz a leszakadó energia hányad, leszakadási helye folyamatosan vándorló a hártya felszínén és lokalizálhatósága révén forgási szimmetriával, vagy részecske állapottal jellemezhető.
Ami kilép azt én mef-nek nevezem. Miután a spinnel analóg a kilépési helyének vándorlása, így neveztem a mef-et spinfotonoknak.
A kulcs a csoportsebességet adó vektori eredő. Ugyanis ahol a csoportsebesség a sokféle irányú, forrású mef áramlás során egy egy hártyán kisebb, azaz azon részén az áramlás lelassultnak tekinthető, az ottani alacsonyabb csoportsebesség révén, ott az időt is lassabbnak tekinthetjük.
Hiszen a ciklikus jelenség részideje ezen a részen lassabb mint a más részeken.
Nyilván ekkor belátható az is, hogy például egy változó sűrűségű mef mezőben a sűrűbb oldalon kisebb a csoportsebesség, a ritkább oldalon nagyobb a középvonalhoz viszonyítva.
Ezzel a leszakadó mef impulzus értéke (miután az idő sebesség, azaz a helyi csoportsebesség függvénye) a sűrűbb oldalon kisebb mint a ritkább oldalon.
Azaz a két impulzus eredője a sűrűbb oldal felé mutató impulzussal egyenértékű.
Vagyis ha a gravitáció is egy mef áramlás, akkor az általa okozott csoportsebesség változással, a helyi idő változását és ezzel a téridő metrikájának változását idézi elő.
Mégpedig miután a sűrűségfüggvénye a sugárzásnak pontosan az ismert erő valamint az ismert óra lassulások szerinti mértékűként alakul, logikusan feltételezhető, hogy a mef és a téridő görbület szoros korrelációt mutatása azt jelenti, hogy igen a mef sürüség eloszlása, változása a téridő görbület okozója.
Hol a kapcsolat a részecskékkel?
HA a gravitációs mezőben a mef okozhatja a téridő görbületet a csoportsebesség megváltoztatásával, akkor a mikrovilágban a részecskéket is létrehozhatja azonos elv szerint.
Na igen, de a mef energiája végtelenül kicsin ( 1e-36 J/mef - 1e-43 J /mef nagyságrendű,)
és még tetejében egy egy részecske teljes energia készlete sem lenne elegendő olyan nagy szögű téridő görbület keltéshez, amellyel gömb alakú zárt pálya képződhessen! (Mondjuk egy proton térfogatot körbezáró görbületet elvárva.)
Na igen. De az energia
sűrűség a kulcsszó. Ugyanis az elemi részecskéket (kvarkokat, elektronokat, stb.) képző téridő görbületek létrehozásához akkor elegendő a velük ekvivalens energia mennyiség, ha egy nagyon-nagyon vékony hártyában koncentrálódik.
Ez a koncentrálódás pedig egy a mef-et alkotó még kisebb párokból (vagy csoportokból) álló, egymással csőszerűen téridő görbületet képző sugárzás által okozott csoportsebesség változásokat előidéző még kisebb energiájú "valamikkel" megoldható.
Így viszont a "csőpalást" menti helikális haladás mint külső érintő haladása jól leírható az ECE elmélettel.
Ami viszont az ECE-ből hiányzik, az a helikális áramlások közös csoportsebessége, amely dinamikusan "harmónia" esetében "tetszőleges" irányban hajlítható téridőgörbületet képes alkotni. Vagyis a hártya "vastagsága" a helikális "csövek" vastagságával közeli nagyságrendű. Csupán a helix frekvenciák arányainak kell éppen akkora szögű eltérülést okozniuk a csoportsebesség változtatásán keresztül, mint amekkora az elemi részecske teljes hártya méretének záródásához szüksége.
Persze ez felveti azt a lehetőséget is, hogy ilyen felépítésű részecskék relatív mozgása
λ=h/p hullámhosszú "prellezéssel" járna. És igen, ilyet mérhetünk de Brogglie-nek hála.
Nagyon jogos a kérdésed! Hogyan lehetne a más nagyságrendű hatásoknak ugyanaz a hatás mechanizmusa?
Nyilván a mef szivárgás mértéke és térbeli eloszlásának jellege a részecskék méreteitől és összetettségétől függő.
Így ha például az egyik összetett rendszerből olyan spirálkar szerűen kilépő mef áramlás indul amelyik nagyon rövid távon (mint egy fókuszpont jelleggel) szétterül, akkor a közeli
mef áramlásokra magerő szintű hatású, a távoliakra pedig statisztikus gyenge hatású.
Vagyis a mef "nyaláb" alakjának, szétterülésének mértékétől függő az általa keltett csoportsebesség változás iránya és mértéke.
Így például az elektron, mint többszörösen összetett rendszer (bár mi még elemi részecskeként oszthatatlanként gondolunk rá,) mef "karjai" egymás csoportsebességeire az egymással ellentételes oldalakon nagyobb lassulással hatva, azaz a lassultabb időt nem az egymás felőli, hanem az ellentétes oldalon okozva a saját mef kilépéseik impulzus hányadainak különbözete "eltaszítja" egymástól őket.
A protonok kvarkjainak mef karjai viszont éppen "vontatóra" veszik az elektronokon okozott "első oldali" időlassulás okozással az elektronokat.
Azaz igazából csak távoli pontból mutat az elektron felszínén az időlassulás anomáliájából létrejövő impulzus hányad eredője a proton felé, a mef karok közé kerülve az elektront már a proton körüli pálya irányába vontatja.
Ez jól megfigyelhető egy több nukleonos atom elektronpályáinál. Hiszen a mef karok eredőinek a vontatás és taszítások szinkronja következtében "időszakos lyukjai" vannak.
Azaz már az s héjakon túl szimmetrikus, hosszan kinyúló pályán "eső" elektronok azért "eshetnek" a protontól elfelé, mert a külső oldalukon kisebb a csoportsebesség mind addig amíg az alattuk lévő pályákon mozgó elektronok és a magban a proton elé kerülő neutronok mef árama "részben semlegesíti" a proton mef karjának sűrűség eloszlásának hatását.
Majd "mint egy állóhullám jelleggel" az összeadósó mef sűrűségek "hulláma" ismét a mag (a proton) felőli oldalán csökkenti a mef áramlás csoportsebességét az elektron rendszerében.
Ezért is van az, hogy csak olyan részecskéket, összetett részecskéket látunk, amik nagy stabilitással rendelkeznek.
Hiszen ha nem teljesítenék a harmónia és a rezonancia feltételeket a mef karok eloszlási és terjedési függvényei, akkor már réges-régen szétoszlott volna a mef áramlással a ma látható világmindenség anyaga.
Szintén jó példákat említettél, neutron-proton vagy akár a neutrínók vagy bármely részecskék oszcillációi mind az őket alkotó helixes hártyák frekvenciáira illetve, az összetett részecskéknél az összetevők rezgéseinek-áramlási periódusainak a harmóniáira, rezonanciáira vezethetők vissza.
[Még akár a rezgő rendszereken áthaladó hullámzások interferencia csúcsainál létrejövő (spontán) radiológiai folyamatok sem olyannyira spontánok, mint ahogyan ma még képzeljük róluk.]
Azaz előzetesként röviden ennyiből feltételezem belátható az, hogy a vázolt feltételek mellett minden részecskék közötti kölcsönhatás leírható a mef áramlások okozta csoportsebesség változásokkal.
Tetejében a fény elhajlás, mint a fotonok egyedi mef csoportként való értelmezése esetén, szintúgy csoportsebesség változással járó jelenségként értelmezhető.
Arról már nem is szólva, hogy igazából a mef áramok adnak ok-okozati fizikai kapcsolatot a téridő jelenségei és az általános relativitás elméletének kitételei között.