mimindannyian írta: Dehogy hat. Ha elfordul, semmiben sem lesz más a mágneses mező. Csak akkor jön létre erő/forgatónyomaték, ha az elmozdulás hatására megváltozik a tér [átlagos sűrűsége]. Az elfordulás nem jelent változást.
Ez egy nagyon jól hangzó magyarázat, de lehet, hogy sántít.
Erre most minden szkeptikus be fog rágni.
Tételezzük fel, hogy van olyan állapot, hogy egy kör alakú mágnes körül el akar fordulni egy mágneses anyag.
Ha van ilyen állapot, akkor mi történik az elmozdulás után?
Ugyanolyan mágneses térbe fog kerülni, mint elmozdulás előtt, de annyi lesz a különbség, hogy az elmozdulást követően lesz neki mozgási energiája is.
Ami azt jelenti, hogy a következő pillanatban már nem csak az elinduláskor feltételezett állapotba kerül, hanem még mozgási energiája is van.
Tehát, gyorsulni fog, mint állat.
Az a fő kérdés, hogy lehet-e kialakítani olyan szerkentyűt, hogy a kör alakú mágnes körül egy mágneses anyag el akarjon indulni.
Ha elindul, meg sem áll.
Ha ez sikerül, akkor viszont az is igaz, hogy a mágneses erőt külső energiaforrásnak lehet tekinteni.
Más.
Láttam a youtube-on egy videót.
Egy forgó korongmágnes közelében volt egy korong alakú mágneses anyag.
Ha elég közel engedték a vaskorongot a mágneshez, akkor a vaskorong szép lassan elkezdett forogni.
Nem hinném, hogy kamu volt.
Saját tapasztalat a következő volt.
Álló korong mágnes előtt megforgattunk egy közeli vaskorongot.
Akár merre forgattuk, a vaskorong megálláskor picit mindig visszaforgott néhány mm-t.
Mindegy merre forgattuk, így viselkedett.
Arra gondolok, hogy a forgatott vaskorong körül vagy a remanencia miatt, vagy más miatt kissé eltorzult a mágneses tér.
Kicsit megnyúlt a forgás irányába.
Amikor hagytuk megállni, akkor helyre állt a szimmetria, de csakis úgy, hogy kissé visszafelé is forgott.
(Ezért vágtam rá az előbb, hogy meg lehet állapítani egy forgó mágnesről, hogy melyik irányba forog. Habár a két dolog nem teljesen ugyanaz.)