Az a baj, hogy valószínűleg jól helyezte be a mágnest. (Először ezt én is benéztem). Ha a mágnest is egy tekerccsel modellezzük, akkor fel lehet rajzolni az egyes hurkokra ható erőket. Itt most azt az állapotot rajzoltam fel, ahol a mágnes még nincs teljesen a tekercsben, a felső része még kilóg:
Látod, az erők majdnem vízszintesek, de van függőleges komponensük, a B széttartása miatt. Minél kintebb vagyunk a tekercsből, annál ferdébbek az erők. Persze a tekercs belsejében ezek a függőleges erők valószínűleg nagyon kicsik, vagy ha a tér teljesen homogén bent, akkor nincs is függőleges erőkomponens. A kinti részen viszont mindenképpen van, és az a tekercsbe befelé mutat.
Tehát meglepő, de ebből a modellből tényleg úgy tűnik, hogy ha azonos polaritással teszünk be egy mágnest, akkor azt a tekercs vonzani fogja, egészen addig, amíg teljesen bent nem lesz. (Akkor pedig stabil egyensúlyba kerül.) És akkor én sem értem, hogy van ez a dolog a terek energiájával. Nekem is nagyon úgy tűnik, hogy a két tér a legtöbb helyen erősíteni fogja egymást, főleg a tekercs és a mágnes belsejében, ahol a leginkább számít. Morcos szimulációja is nagyon ezt mutatja, hogy a tér szinte mindenütt erősödik, összeadódik. Persze azt nem gondolom, hogy itt többletenergia keletkezne, inkább az lehet, hogy valamit nagyon nem értek ezekkel a terekkel kapcsolatban.