G.Á írta:Viszonylag sok könyv beszél "fotonokról" pl: a speciális relativitáselmélet szemléltetéséhez.
Ezzel önmagában talán nincs baj, de könnyen alakít ki hibás képet. Hogy mennyire hibás az a benned élő kép, elég ha arra próbálsz meg válaszolni, hogy adott fényimpulzusban (mely "fotonokból áll") úgymond "hol lesznek a fotonok", vagyis időben mikor mérhetnénk nemnulla fotonszámokat.
Erre elvileg nincs válasz ameddig a fotonstatisztikát nem rögzíted teljesen.
Tudom, hogy ezek nagyon bonyolult dolgok (de szerintem most mellőzhetők..).
Szerintem ami elsődlegesen döntő, hogy mi az ami kisugározza a fotont, fotonokat, vagy fényimpulzust.
Pontosabban, hogy az milyen effektus. Ez már eldönti, hogy miről is van szó, és az elnyelő, vagy távolabbi hullámvezető is csak erre tud reagálni valahogyan, de ennek megfelelően. Mondok példákat:
Két távoli töltés kölcsönhatása is marhára bonyolult, valahogyan, valamilyen módon, "foton"(-ok) segítségével történik, ráadásul produkálja a jelenség a vonóhatást is többek között. Ebbe most nem megyek bele jobban... (Itt most nem virtuális foton kell, az "energiaimpulzus-tenzorban negatív nyomás" eredeti problémánk vitájához, hanem valódi. (
Egyébként nem tudom, hogy töltések közötti vonzásnál, taszításnál pontosan hogyan és mi van kvantumosan..))
Akkor legyen a kisugárzó pl. gerjesztett atom, atomok, atomok rendszere. Ebből már következik, hogy nem virtuális fotonokról lesz szó, mint előbb, hanem valódi fotonokról, amik elkaphatók útközben, nem úgy, mint előbb a virtuálisak. Namármost, ha a forrás és az elnyelő távol van egymástól, és elhanyagolható köztük a közegjelleg, elég jól érezhetően szabadnak tekinthető a kettő között a foton (fotonok, fény). Szerintem ilyen úton nemlétezik az a negatív impulzus, amit bizonygatni szeretnél. Szabad fotonnak nincs ilyen tulajdonsága, akármilyen hullámimpulzust is állítasz elő így, ezen az útszakaszon a fényimpulzus a terjedésének irányába kell mutasson. Ha teszel pl. egy részleges akadályt a fény útjába, amin vagy ami mellett a hullám elhajlik, azzal sem változik ez a dolog. Ezzel csak a hullámképet cseszteted, mint pl. egy potenciálfallal az anyaghullámét, de nem tudod olyanná tenni a hullám kvantumára jellemző alaptulajdonságot, mint amilyen alapvetően az nem. Érted? Attól, hogy egy részecske impulzusa képzetessé válik a potenciálfalban "alagutazás" közben, még nincs a részecskét leíró fizikai sajátosságaiban képzetes impulzus, mint alaptulajdonság. Ugyanígy negatív impulzusú alaptulajdonság sem. Az evaneszcens hullám is csak egy környezeti elrendezéssel kialakított "csesztetett" hullámkép, a jelenség sajátosságaival. (Tényleg, szerinted az evaneszcens térben az impulzus értéke képzetes, vagy negatív??)
G.Á írta:Ameddig nem érted hogy milyen módusokról beszélek, addig mindenesetre a kvantumelektrodinamikáról nem vitázunk, hanem legfeljebb hibás állításokat teszel. Szükségszerűen, mert ez alapvető dolog ezen a téren.
A kvantumelektronikában (annak megalkotásakor) a szabad elektromágneses teret fejtik sorba, kvantálják, majd másodkvantálják.
(
a négyesimpulzus,
a négyes hullámszámvektor,
a redukált Planck-állandó, amit választhatunk egyszerűen 1-nek is.) Sehol sincs benne olyan, hogy akár az egészre, akár csak a térszerű részére
. (Ugye nem kell magyaráznom, hogy a hullámszámvektor a hullámfront haladási irányába mutat, és a négyesimpulzus térszerű hármasimpulzus része pedig arra, amerre a Pointing-vektor is.)
G.Á írta:szabiku írta:akkor az a foton a közegnek csak a saját impulzusát tudja átadni, az pedig nem lehet negatív, ha a fotonnak pozitív az impulzusa. Nem?
Hogy is definiáljuk az impulzust egy monokromatikus fényre? A hullámvektorral. Negatív törésmutatójú közegben hogy is fog akkor kinézni az? És vajon milyen kapcsolatban lehet a Poyinting-vektorral?
Már megint a csodaközegekkel jössz, és félremagyarázol. Folyton letérsz az alaptulajdonságokról, és azt akarod hibásan visszamagyarázni onnan. A közegben terjedő fény roppant bonyolult jelenség, ha kvantumelméleti szinten nézzük, tele kölcsönhatásokkal, meg összefonódásokkal. A kívülről bejövő fény pozitív impulzusú, nem negatív. Pozitív impulzust tud csak átadni a közegnek, függetlenül attól, hogy utána mi történik, vagy milyen a törésmutató.
Anyaghullám a potenciálfalban:
G.Á írta:szabiku írta:Nem, de mivel ott képzetes az impulzusa, ott nem valósulhat meg, mert negatív energián nem tud létezni.
Fény esetén ez nem zavarja az ezen alapuló szenzorok és mikroszkóp-típusok működését.
Persze, értem, és ahogy írtam a potenciálfalban is kölcsönhatásba keveredhet a részecske, de ettől még nem lesz a szabadon terjedő részecskének képzetes impulzusú alapvető sajátossága, és hasonlóan a fotonnak, vagy a messzebbre szabadon terjedő fénynek sem.
G.Á írta:szabiku írta:Az alagút effektus sem olyan, hogy valóban szó szerint átvándorol pontról-pontra a részecske (objektum)
Szóval te csak a klasszikus fizikát nevezed valódinak? Ez azért sokmindent megmagyaráz.
Nem. Én csak nem állítok olyat, hogy a képzetes impulzus (vagy a negatív impulzus) valódi. Ezek csupán látszólagosak, mint ahogyan az "alagút"-effektusban is csak látszólagosan "megy" át a részecske (vagy valamilyen objektum) az "alagúton", ami nem szemléltethető klasszikusan. (Vagy szerinted az "alagút"-effektusban az "alagút" az valódi??
(
Amolyan visszavágó költői kérdés ez részemről, nehogy válaszolj rá..)) Virtuálisan halad át, így ott csak virtuálisan létező. Hasonlóan, mint pl. egy virtuális részecske is csak virtuálisan, azaz csupán látszólagosan létezik. Ettől persze a kvantumok világában, és a kvantumos kölcsönhatásokban valódi
szerepük van. Ne forgasd ki a szavaimat, úgysem tudsz megfogni.
(Az evaneszcens térben is csak virtuálisan van jelen a foton, vagy fény. Ha ott nem tud kölcsönhatni valamivel (pl. molekulával), mert mondjuk vákuum van az evaneszcens térben, akkor nem tud kiszabadulni a vezető közegből, teljes tükröződést szenved a határolófelületen.)
G.Á írta:Ez megint a hírneves vicceid közé tartozik. Nagy mókamester vagy te, csak nem tudsz róla.
Ezt bóknak veszem..
De kapj el, ha tudsz.
G.Á írta:szabiku írta: Kapufa..
Régen a tengerészek ha rosszul jártak, kénytelenek voltak a csizmájuk bőrét megenni.
Lakkcipőt sokkal rosszabb lehet elfogyasztani véleményem szerint, de legalább a gatyádat nem tetted fel.
Akárhogyis legyen, ha a becsületszavadat megtartod, és felveszed videóra a lakomát, akkor meghajolok legalább ezen tulajdonságod előtt.
Ha nem, akkor viszont szószegő lettél.
Szóval azt állítod, hogy van olyan módus az EM-tér kvantálásánál, hogy a térszerű részre
??
Mert akkor előveszem a tányért.
(
Vagy egyáltalán ilyen képlet a kvantumelméletben, mert akkor lehet még emelem a tétet is.. )
(
Megjegyzem, hogy te a kvantummechanika alapjait feszegeted, tagadod, amire az egész kvantumelmélet épül. Ha a negatív jel létét csak a négyesvektor térszerű részére állítod, akkor (függetlenül, hogy fényről vagy másról van szó) az olyan, mintha a tömeg-energia ekvivalenciát antivalenciára írnád át, ha meg az egész négyesvektorra állítod a negatív előjelet, az olyan világot jelentene, amiben felcseréled az okot az okozattal, és pl. a retardált hullámokból avanzsáltat csinálsz, a kifelé tartó hullámok így befelé tartanak majd, és ráadásul ezt úgy képzeled, hogy össze van vegyítve a rendes világgal, mert ezeket csak plusz módusoknak gondolod a normálisak mellett... )