@csang0421 (40541): miért ne hihetnénk el valakiről, hogy ő bizony hallja a kábelirányt, látja az aurát, vagy egyéb olyat lát-hall, amit én nem?
Nos, a kábel ha nincs impedancia hibája egyik végén sem, akkor teljesen szimmetrikus. Ha pedig nem szimmetrikus, mert pl az egyik vége Z=300 Ohm a másik pedig Z= 301 Ohmos, akkor azt mindenki érzi, ha hallani nem is hallja mindenki.
Hogy mi a különbség az "érzi" és a "hallja" között?
Nagyon egyszerű.. Most éppen egy 100 kHz-es jellel működő kütyüt építgetek.
Nyilván sem én, sem a kisfiam
nem hallhatjuk ezt a frekvenciát.
Mégis mindketten
érezzük azt, amikor bekapcsol az oszcillátor.
Olyan érzés, mintha valahol bennünk hirtelen csend születne. Pedig hallani semmit sem hallunk a 100 kHz-es jelből.. Nagyon érdekes érzés.
Az aura egy teljesen más kérdés.. Mint tudjuk vannak emlékképeink. EEG-vel agyhullámokat tomográffal aktív területeket tudunk lokalizálni, de..
Az emlékképek kimentésére, átmásolására "képtelenek vagyunk".. legalább is technikailag.
A hallgatóim gyakorta beszámoltak arról, hogy néha szinte magukban, maguk előtt látták a gondolataimat, azokat a képeket amikről éppen beszéltem.
A meglepő az egészben talán az, hogy pusztán az elmondás alapján sokuk szinte teljesen azonos ábrákat rajzolt a füzetébe.
A jelenségre ők jöttek rá, amikor egymás jegyzeteit kiegészítendő, egymás mellé tették az órán készült munkáikat.
Az első ilyen esetben azt gondoltam véletlen. Amikor pedig az évek alatt szinte rendszeresen ismétlődött, más tananyaggal, más hallgatókkal, akkor kezdtem arra gondolni, hogy az emberek bizonyos lelki állapotban szinte "látják" egymás gondolataiban megjelenő képeket.
Nem tudom.. Nem jártam utána. Minden esetre elgondolkodtató, hogy ha ilyen látás létezhet, akkor bizony az élőt körülvevő többi kisugárzást is lehet érzékelni.
És mivel minden kisugárzás energia mező, ezért előbb vagy utóbb lesznek olyan finom felbontású műszereink, amikkel ilyen parányi téridő anomáliák kimutatására is alkalmasak lesznek.
"vagy egyéb olyat lát-hall, amit én nem?" - Végül is, sok olyan ember él aki nem lát olyan finom részleteket amelyeket másik nagyon sok ember természetesen lát, azaz hétköznapi látásnak gondol.
Én például ha a kínai írást nézegetem, nekem hosszú percek kellenek ahhoz, hogy a sok "krix-krax" látása helyére, az ismétlődő jellegzetességek kerüljenek.
Pedig több mint egy milliárd ember számára ezek a "firkák" éppen olyan természetességgel olvashatók, mint számodra ezek a jelek, amikkel a gondolataimat leírtam.