Rigel írta:Hozzászólás forrása a speciális és az általános relativitáselmélet idődilatációs összefüggéseit kell alkalmazni a GPS-műholdak működése során, máskülönben a műholdak órajele el fog térni a földfelszíni vevők órajelétől, emiatt pedig a műholdak távolságát hibásan számolja a GPS-vevő,
Az csak egy tévhit, hogy napi szinten szükséges a relativitáselméleti számítások elvégzése a GPS-műholdak órájának kiigazításához. Elég ha bizonyos időnként elküldik a jelet a földi etalon óra állásáról a GPS-műholdra, és erre igazítják ki azt. Ugyanolyan ez, mint hogy nem kell disszertációt és hatalmas számításokat végezni ahhoz, hogy a szovjet gyártmányú rugós órád milyen mechanikai vagy egyéb okok miatt késik naponta egy percet, hanem elég ha naponta délben a sípszóra mindig pontosra állítod, s ezzel biztosítod, hogy a késése egy bizonyos határon belül legyen.
A GPS-rendszernél is ez van, így a tudomásom szerint az USA-ban, Boulderben van az az etalon óra, amit az egész rendszer minden eleme, mint világidőt használ, s ehhez van hozzáigazítva az összes műhold órája olyan módon, hogy időnként megküldik nekik az etalon óra állását, s ezt állítják be maguk óráján is. Nem kell itt semmi relativitáselméletet számolni, sőt inkább arra példa ez a rendszer, hogy az összes eleme egy univerzális "világidőt" használ, s nincs külön (saját) ideje minden műholdnak, meg a földi órának.
Mindazonáltal széles körben elterjesztették, hogy a GPS-rendszer a relativitás elméletet igazolja, mert így nagyobb tudományos teljesítménynek lehet bemutatni.
Azzal természetesen nem lehet vitatkozni, hogy az órák – bizonyos fizikai behatásokra – változtatják járásukat, s ez érvényes a legpontosabb atomórákra is, mert ha ezeket feltelepítik egy épület földszintjéről a toronyház tetejére, ott másként járnak, s oda az eredeti pontosságuk. Vagyis ezek az órák érzékenyek a gravitációs potenciál változására, ami a Föld felszínétől távolodva változik. Nyilvánvaló, hogy az űrben nagy magasságban keringő műhold órája is más gravitációs potenciálon van, mint a földfelszíni, ezért ezt eleve figyelembe kell venni a beállításánál, vagy időnként emiatt korrigálni kell. A GPS-műhold óráját egyéb dolgok miatt is kell korrigálni (pályaeltérések, a Föld gravitációs inhomogenitása stb. miatt), így az időnkénti korrekció amúgy is szükséges.
Azonban hangsúlyozni kell, hogy a gravitációs jelenségek miatti eltéréseknek semmi köze a speciális relativitáselmélettel összefüggő idődilatációhoz, mert a gravitációs potenciál változása valódi fizikai behatás, míg a specrel szerinti idődilatáció csak egy virtuális dolog (lehet legjobb esetben), mert csak inerciarendszerek közti konvertáláskor mutatkozik, s a szinkronizációs eljárás viszi bele az eltérést, vagyis valódi óragyorsulás vagy lassulás nem történik emiatt.
Ilyen módon a Hafele-Keating kísérlet (és megismétlései) semmit nem bizonyíthatnak a specrel szerinti idődilatációból, ez ugyanis a "visszahozott" óra esete, s nem az inerciarendszerek közti konvertálásé. Elvi lehetetlenség ugyanis a specrelben, hogy egy óra úgy visszakerüljön a kiindulási pontba, hogy végig inerciarendszerben maradjon. Eleve föl kell gyorsulnia és le kell lassítania legalább egyszer, továbbá meg is kell fordulnia valamilyen módon. Ezek mind inerciális, tehát fizikai behatásokkal járnak, amik módosítják az órák járását. Ugyanakkor a Hafele-Keating kísérletben nincs gyakorlati méréssel leválasztva a fizikai behatásokkal (gyorsítás-lassítás, gravitációs potenciál változás) szerzett eltérés, a (feltételezett) specrel szerinti, tehát kifejezetten a nagyobb sebesség miatti eltérésektől. Arról nem is beszélve, hogy sem a földi óra rendszere, sem a Földet kerülő repülőgép, de a GPS-műhold sem nevezhető tisztán inerciarendszernek.