Nem több, mint ezelőtt évezredeken keresztül.
Csak míg ezelőtt évezredeken keresztül olyan magas volt a gyermekhalandóság, hogy tulajdonképpen nem is foglalkoztak vele, hogy mibe halt bele a szerencsétlen tízéves kora előtt, addig ma már a gyerekek is fejlett orvosi ellátásban részesülhetnek, amely pedig szét tudja válogatni a gyermekek betegségeit: ez bakteriális fertőzés, ez vírusfertőzés, ez autoimmun betegség, ez meg rák. Van amit meg tud gyógyítani, van amit nem, de sokkal többet meg tud gyógyítani a modern orvostudomány, mint ezelőtt évezredeken keresztül, így aztán úgy tűnik, mintha a gyermekrák esetszáma növekedett volna. Pedig egy fenét. Az ugyanannyi mint mindig is volt, csak korábban beleolvadt a 30-50%-os gyermekhalandóság hatalmas masszájába.
ghepard írta:Hozzászólás forrása Vagy például drasztikusan nő a depresszióra szedett bogyók mennyisége 1000 lakosra.
A depresszió nem "betegség", hanem egy állapot, amit az egyén társadalmi és szociális helyzete okoz.
A depresszióra szedett "bogyók" növekedése pedig pusztán a marketing sikere. És ezt mi sem bizonyít jobban, mint a te saját megállapításod:
ghepard írta:Hozzászólás forrása Ebben egész meglepő az, hogy a legfejlettebb országokban (ahol a jólét is a legmagsabb) a legmagasabb.
Igen! Mert a jóléti társadalmakban jutott igazán uralomra a médiareklám. A sok gyógyszerreklám pedig sok gyógyszerfogyasztást generál, például olyan esetekben is mint a depresszió: egyszerűbb egy bogyót bekapni és belebuzerálni a szinapszisok kémiájába, mint kiegyensúlyozott életvitelre törekedni egészséges szociális kapcsolatokkal. Az utóbbi túl munkás ebben a rohanó világban...
ghepard írta:Hozzászólás forrása Vagy ott van a látás problémája. Ez például Honkongban egész drasztikus méreteket öltött - pedig az nem valami őskori szint.
Civilizációs ártalom, semmi köze nincs a betegségekhez.
Arról van szó, hogy az ember mint faj a szavannán vadászva-gyűjtögetve életmódra fejlődött ki, ami során a gyerekek a tűz mellett történeteket hallgatva, a porba rajzolt ábrákon meg a mesterek útmutatásával végzett kézimunkán keresztül tanulták meg a szükséges tudást és a szabadidejükben a környéken bandázva gyakoroltak. A civilizációban viszont hatékonyabb ismeretátadásra volt szükség, mert sokkal több és sokkal szerteágazóbb ismeretanyagot kell az utódoknak elsajátítani. Ehhez először az olvasás és írás, most meg már a mindenféle képernyők nézése szükséges, pláne a gyerekkorra általánossá vált szervezett oktatás keretein belül. Civilizációs kényszer, hogy gyerekkorban olyan tevékenységekre van szükség, amelyek huzamosabb idejű folyamatos közellátásra alapulnak. És ez befolyásolja a szem fejlődését. Persze el is lehet hagyni az oktatást teljesen, és akkor az egyed nem fog tudni beilleszkedni a társadalomba, értelmes és hasznos tagja lenni, nem lesznek sikerélményei, kitaszítottnak érezheti magát, és akkor előjön például az előzőleg emlegetett depresszió...