Élhetünk 150 évig, vagy tovább is?

[mimindannyian]

Hozzászólás forrása
Azóta valóban nagyon sokat fejlődött az orvostudomány, de az akkor említett szakadék a mesterséges és természetes között csak még nagyobb lett
....
Szerinted ebben nincs semmi potenciál és így marad továbbra is a gépies, mesterséges hozzáállás?

Továbbra sem értem ezt a szembeállításod mesterséges és természetes között. A természetes az lenne, ha kint rohangálnánk a sárban és jó hamar meghalnánk. Amit az ember elért, hogy ennél jobb körülményeink és életminőségünk legyen, az mesterséges. Kívánja a fene a természetest.

[Szilágyi András]

Hozzászólás forrása

Te Alexis Carrel 1935-ben megjelent könyvéből idézgetsz, amiben az addigi tapasztalatairól......

Annak ellenére, hogy rengeteget fejlődött az orvostudomány – nem lehet azt mondani, hogy jóval kevesebb lett a beteg ember, a segítségért folyamodó ember stb. Inkább úgy néz ki, hogy több van, sokszor hónapokig is kell várni, míg sorra kerül egy kivizsgálásra, műtétre stb. Ez azért egy kicsit furcsa…..

Igen, ez egy ismert paradoxon, hogy minél fejlettebb az orvostudomány, annál több a beteg ember. Az ok egyszerű: az orvostudománynak köszönhetően tovább élünk, viszont minél idősebbek vagyunk, annál több betegségünk van.

[ghepard]

Továbbra sem értem ezt a szembeállításod mesterséges és természetes között......

Nem kell visszahozni az őskort a maga félelmetes közegével. Az ember hatalmas tudás birtokában van – ezt kéne egy kicsit jobban kiaknázni annak érdekében, hogy maga az ember természetes eszközökkel a maga természetes módján erősebb, gyorsabb, rugalmasabb és egészségesebb legyen. Tehát hogy ne kelljen mindent bogyókkal, mesterséges szerekkel, sebészeti beavatkozásokkal stb kezelni. Ezek csak kezelések. Meg kéne próbálni a mai ésszel olyan eljárások kidolgozását hivatalos szinten, hogy az ember képes legyen maga is megbírkózni ha nem is minden, de sok problémával. És a megelőzésre sokkal nagyobb hangsúlyt fektetve. Mert most inkább valami ellen megy a harc – a valamiért az jobban hangzik.

[ghepard]

Hozzászólás forrása Igen, ez egy ismert paradoxon, hogy minél fejlettebb az orvostudomány, annál több a beteg ember.....

Szerintem ez csak részben igaz, mert nemcsak az idősek betegek, hanem sajnos rengeteg a fiatal beteg ember is. Sok a rákos fiatal, ami nagyon szomorú. Vagy például drasztikusan nő a depresszióra szedett bogyók mennyisége 1000 lakosra. Ebben egész meglepő az, hogy a legfejlettebb országokban (ahol a jólét is a legmagsabb) a legmagasabb. Vagy ott van a látás problémája. Ez például Honkongban egész drasztikus méreteket öltött - pedig az nem valami őskori szint. Ha nincs valami géngebasz, vagy valami más nagy baj – akkor kb mindenki jó látással és szemekkel rendelkezik fiatalkorában. De ez egész drasztikusan romlik a mai embernél. Nagyon sok fiatal szemüveges (túlnyomóan közellátók). Nem azon vannak, hogy kikorrigálják a hibát természetesen, hanem kap az ember szemcsit és aztán szinte egész életében viseli, vagy ktlencse, vagy műtét. A szemüveg talán egyetlen embernek se javította meg a látását (nekem se, pedig 9 évig hordtam) – lát vele semmi kétség, csakhogy az nem a szem meg az agy érdeme, hanem a szemüvegé. Ha leteszi, akkor észreveszi, hogy még úgy se lát, mint azelőtt, mielőtt feltette volna. Én például 2009 elején tettem le s előtte 9 évig hordtam teljesen feleslegesen. Tehát már 8.5 év eltelt azóta és most jóval jobb állapotban vannak a szemeim, mint voltak 2000-ben, amikor a szemészorvos 2.5D-s szemcsit írt elő.....

[Rigel]

Hozzászólás forrása Sok a rákos fiatal, ami nagyon szomorú.

Nem több, mint ezelőtt évezredeken keresztül.
Csak míg ezelőtt évezredeken keresztül olyan magas volt a gyermekhalandóság, hogy tulajdonképpen nem is foglalkoztak vele, hogy mibe halt bele a szerencsétlen tízéves kora előtt, addig ma már a gyerekek is fejlett orvosi ellátásban részesülhetnek, amely pedig szét tudja válogatni a gyermekek betegségeit: ez bakteriális fertőzés, ez vírusfertőzés, ez autoimmun betegség, ez meg rák. Van amit meg tud gyógyítani, van amit nem, de sokkal többet meg tud gyógyítani a modern orvostudomány, mint ezelőtt évezredeken keresztül, így aztán úgy tűnik, mintha a gyermekrák esetszáma növekedett volna. Pedig egy fenét. Az ugyanannyi mint mindig is volt, csak korábban beleolvadt a 30-50%-os gyermekhalandóság hatalmas masszájába.

Hozzászólás forrása Vagy például drasztikusan nő a depresszióra szedett bogyók mennyisége 1000 lakosra.

A depresszió nem "betegség", hanem egy állapot, amit az egyén társadalmi és szociális helyzete okoz.
A depresszióra szedett "bogyók" növekedése pedig pusztán a marketing sikere. És ezt mi sem bizonyít jobban, mint a te saját megállapításod:

Hozzászólás forrása Ebben egész meglepő az, hogy a legfejlettebb országokban (ahol a jólét is a legmagsabb) a legmagasabb.

Igen! Mert a jóléti társadalmakban jutott igazán uralomra a médiareklám. A sok gyógyszerreklám pedig sok gyógyszerfogyasztást generál, például olyan esetekben is mint a depresszió: egyszerűbb egy bogyót bekapni és belebuzerálni a szinapszisok kémiájába, mint kiegyensúlyozott életvitelre törekedni egészséges szociális kapcsolatokkal. Az utóbbi túl munkás ebben a rohanó világban...

Hozzászólás forrása Vagy ott van a látás problémája. Ez például Honkongban egész drasztikus méreteket öltött - pedig az nem valami őskori szint.

Civilizációs ártalom, semmi köze nincs a betegségekhez.
Arról van szó, hogy az ember mint faj a szavannán vadászva-gyűjtögetve életmódra fejlődött ki, ami során a gyerekek a tűz mellett történeteket hallgatva, a porba rajzolt ábrákon meg a mesterek útmutatásával végzett kézimunkán keresztül tanulták meg a szükséges tudást és a szabadidejükben a környéken bandázva gyakoroltak. A civilizációban viszont hatékonyabb ismeretátadásra volt szükség, mert sokkal több és sokkal szerteágazóbb ismeretanyagot kell az utódoknak elsajátítani. Ehhez először az olvasás és írás, most meg már a mindenféle képernyők nézése szükséges, pláne a gyerekkorra általánossá vált szervezett oktatás keretein belül. Civilizációs kényszer, hogy gyerekkorban olyan tevékenységekre van szükség, amelyek huzamosabb idejű folyamatos közellátásra alapulnak. És ez befolyásolja a szem fejlődését. Persze el is lehet hagyni az oktatást teljesen, és akkor az egyed nem fog tudni beilleszkedni a társadalomba, értelmes és hasznos tagja lenni, nem lesznek sikerélményei, kitaszítottnak érezheti magát, és akkor előjön például az előzőleg emlegetett depresszió...

[ghepard]

Nem több, mint ezelőtt évezredeken keresztül. Csak míg ezelőtt évezredeken keresztül olyan magas volt............

Tetszik az egész hozzászólásod. Nagyjából úgy ahogy írod. Ez azt is sugallja, hogy hiába a sok orvos, a magasabb szintű orvoslás, orvostudomány – a betegek száma kb ugyanannyi, mint Te is írod. Pedig úgy ahogy elvárható lehetne, hogy elég számottevően csökkenjen a betegek száma.

Más betegség (a depresszió mellett) sem betegség – hanem az is csak egy állapot, egy olyan nem nagyon tetszik állapot. Ahogy elnézem, Magyarországon is nagyon magas színvonalon van a gyógyszerreklám, meg más mesterséges cucc reklámozása – az már egész rémálom.

A látás romlását (a távollátás kárára) is nagyon jól látod, pont ez a probléma. De itt is sokat játszik a marketing, a sok reklám – mert így sokat lehet keresni például a szemüvegen is. Nem tudom, egy szemcsikeret gyártási ára hogy kb 3-5 EURO, de 100 EURO feletti árakon is adják el. Mondod, hogy ez nem betegség – de orvoshoz megy vele az ember legtöbbször. Ja, ez is egy állapot. Jó, akkor az emberek nem is betegek, csak civilizációs ártalmaik vannak.

Szerintem régebben nem azért nem éltek átlagban olyan sokat mint most, mert nem volt annyi orvos és nem is voltak ilyen magas szinten – hanem a gyakorlatilag mindig meglévő stressz végzett sokkal előbb az emberekkel. Nehéz volt az élet, állandó rettegés lesz e kaja, nem támad e meg valami, valaki stb stb. Ez még ma is látszik. Ott ahol van orvoslás de sok a stressz (háborúk, sok nézeteltérés stb stb) – ott nagyon alacsony az átlagéletkor még ma is (hogy még a 40 évet se éri el). Ott meg ahol gyakorlatilag nincs is orvoslás, de békében, nyugalomban élik mindennapjaikat, munkával, mozgással stb – ott még magasabb is, mint a legfejlettebb országokban (hogy van egypár ilyen törsz a magas hegyekben is).

[Szilágyi András]

Hozzászólás forrása Szerintem ez csak részben igaz, mert nemcsak az idősek betegek, hanem sajnos rengeteg a fiatal beteg ember is. Sok a rákos fiatal, ami nagyon szomorú.

Ez is az orvostudomány sikerének jele. Míg régen az emberek egy csomó betegségbe simán belehaltak, ma az orvostudomány már életben tudja tartani őket, ha betegen is. Sajnos sok betegséget még nem tudnak gyógyítani, de tudják kezelni úgy, hogy az illető ne haljon meg, hanem együtt éljen a betegségével. Ez is hozzátartozik a paradoxonhoz. Minél jobb az egészségügyi ellátás egy országban, annál több a beteg ember. Miért? Mert nem halnak meg, hanem élnek betegen.

[mimindannyian]

Hozzászólás forrása Civilizációs kényszer, hogy gyerekkorban olyan tevékenységekre van szükség, amelyek huzamosabb idejű folyamatos közellátásra alapulnak. És ez befolyásolja a szem fejlődését.

Nem a közellátással van a baj, ezt nemrég cáfolták, hanem a fényszegény életvitellel. Rövidlátásra erősen hajlamosít, ha nem éri elég fény a retinát. Kint a réten kellene görnyedni a monitorok előtt

[ghepard]

Ez is az orvostudomány sikerének jele. Míg régen az emberek egy csomó betegségbe simán belehaltak, ma az orvostudomány...

Igen, ez is hozzátartozik ehhez, sok mindent már tudnak kezelni és az ember nem hal meg abban, amiben pár évtizeddel ezelőtt meghalt volna. De mintha véget nem érve csak jönnek és jönnek az újabbak…

[ghepard]

Hozzászólás forrása Nem a közellátással van a baj, ezt nemrég cáfolták, hanem a fényszegény életvitellel. Rövidlátásra erősen hajlamosít, ha nem éri elég fény a retinát. Kint a réten kellene görnyedni a monitorok előtt

Nem tudom, hogy cáfolták azt, de ha valamit állandóan edzel, akkor ott erősebbek lesznek az izmok, meg minden körülötte. Amit meg nem edzel, az gyengébb lesz - nem is olyan hosszú idő alatt. Ha az ember sokat néz közelre, akkor az az izom lesz nagyon erős, ami mintegy gyűrű átfonja a szemlencsét és közellátásnál összenyomja azt, hogy közelebbre élesen láss. Egy idő után olyan erős lesz, hogy nem tud már annyira elernyedni, hogy eléggé ellaposodjon a szemlencse, hogy távolra is jól láss. Én például már nem láttam jól közelre (ez idős korban szinte mindenkit érint), de sikerült annyira edzeni a közellátást szemcsi nélkül, hogy 3 nap alatt képes voltam letenni a szemcsit. Persze az első 5-6 hét még elég macerás volt, de aztán sima ügy.

A fényszegénység (én a napfény hiányát értem, úgy mint Te) biztos nem jó a fejlődéshez. De már egész kicsi korban rosszul is jöhet a sok fény – mikor a picit kint a nagy világosságban altatják, vagy a lakásban is. Ilyenkor hiába van csukva a szem – fény miatt a szem mintha látni akarna, de ott a szemhéj, ezért a lehető legközelebbre próbál fókuszálni. S mivel ilyenkor még minden nagyon puha (a szemlencse is), hamar deformálódik. Mondjuk én kb így gondolom, de persze nem biztos, hogy így van….

[Rigel]

Hozzászólás forrása Nem a közellátással van a baj, ezt nemrég cáfolták, hanem a fényszegény életvitellel. Rövidlátásra erősen hajlamosít, ha nem éri elég fény a retinát. Kint a réten kellene görnyedni a monitorok előtt

Népbetegség lesz a rövidlátás az okoseszközök használata miatt

"Európában minden negyedik ember rövidlátó, és ez az arány várhatóan növekedni fog, mert a szem már gyerekkorban folyamatos közeli használatnak van kitéve, különösen a rendszeres számítógéphasználat és az okoseszközök, illetve az olvasásos tanulás miatt – mondta Dr. Nagy Zoltán Zsolt, a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának igazgatója."

"A klinikaigazgató szerint tanácsos a gyerekeknek minél kevesebb időt tölteni a számítógép és a különböző okoseszközök képernyője előtt, mivel a közeli használat az alkalmazkodási izmokat veszi igénybe, ami szintén okozhat rövidlátást, vagy fokozhatja a már meglévő problémát. A szabadban tartózkodás vagy kirándulás, azaz amikor 5 méternél messzebbre tudunk nézni, jót tehet a szemnek, mert az alkalmazkodási izmok ilyenkor nyugalmi állapotba kerülnek – javasolta."

[mimindannyian]

Hozzászólás forrása
Népbetegség lesz a rövidlátás az okoseszközök használata miatt

The Sun Is the Best Optometrist

Researchers suspect that bright outdoor light helps children’s developing eyes maintain the correct distance between the lens and the retina — which keeps vision in focus. Dim indoor lighting doesn’t seem to provide the same kind of feedback. As a result, when children spend too many hours inside, their eyes fail to grow correctly and the distance between the lens and retina becomes too long, causing far-away objects to look blurry.

[Rigel]

Hozzászólás forrása Researchers suspect that bright outdoor light helps children’s developing eyes maintain the correct distance between the lens and the retina — which keeps vision in focus. Dim indoor lighting doesn’t seem to provide the same kind of feedback.

Ezt baromi egyszerűen lehet ellenőrizni.
Meg kell vizsgálni a rövidlátás elterjedtségét olyan populációkban, akik ködös-esős, hosszú telekkel terhelt éghajlaton élnek, nagyon gyakran félhomályban vagy a nap jó részében kunyhókba-épületekbe behúzódva. Ha igaz a hipotézis, akkor például az Észak-skóciai vagy az Orkney-szigeteki lakosság körében gyakoribb kell legyen a rövidlátás, mint mondjuk a spanyolok között.

[mimindannyian]

Ez nyilván hibás kísérlet lenne, hiszen
1) a tartósan más fényviszonyok között élők alkalmazkodhattak ehhez,
2) a ködös-esős, hosszú teles időjárás lehet, hogy nem akkora "fénybevitel" csökkenést okoz, mintha valaki a játszótér helyett mindig a szobájában ülne.

A kérdés az, hogy azonos etnikumok eltérő környezetben mennyiben lesznek eltérően rövidlátóak. Ilyen kísérleteket említ a cikk, pl:

One study published in 2008 in the Archives of Ophthalmology compared 6- and 7-year-old children of Chinese ethnicity living in Sydney, Australia, with those living in Singapore. The rate of nearsightedness in Singapore (29 percent) was nearly nine times higher than in Sydney. The rates of nearsightedness among the parents of the two groups of children were similar, but the children in Sydney spent on average nearly 14 hours per week outside, compared with just three hours per week in Singapore.

Similarly, a 2007 study by scholars at Ohio State University found that, among American children with two myopic parents, those who spent at least two hours per day outdoors were four times less likely to be nearsighted than those who spent less than one hour per day outside.


Persze kérdés, hogy miképp szűrjük ki a korrelációt a közelnézés és a szobában lét között. A szabadban töltött idő mindkettőre hasonlóan hat. Én nem értek hozzá, azért hoztam fel, hogy egyes kutatások a fényre esküsznek, nem a közelnézésre.

[Rigel]

Hozzászólás forrása Persze kérdés, hogy miképp szűrjük ki a korrelációt a közelnézés és a szobában lét között. A szabadban töltött idő mindkettőre hasonlóan hat. Én nem értek hozzá, azért hoztam fel, hogy egyes kutatások a fényre esküsznek, nem a közelnézésre.

És például hogyan szűrjük ki annak a nyilvánvaló ténynek a hatását, hogy míg a zárt terekben a fókuszálható távolság véges (max a távolabbik fal), addig a szabadban ez gyakorlatilag végtelen?
Mi van akkor, ha a szabadban tartózkodás tisztán ezért előnyös a szem egészséges fejlődéséhez? Hogy jóval szélesebb tartományban lehet a szemizmoknak fókuszálnia?

[mimindannyian]

Hozzászólás forrása És például hogyan szűrjük ki annak a nyilvánvaló ténynek a hatását, hogy míg a zárt terekben a fókuszálható távolság véges (max a távolabbik fal), addig a szabadban ez gyakorlatilag végtelen?

Kicsit a retina és a felbontása sem fergeteges, emiatt nincs olyan nagy mélységélessége a szemnek, mint a kisfilmes fényképezőgépeknek. Az optometristánál levő pár méterre levő leolvasandó betűk már a végtelen távolságnak felelnek meg. Emiatt nincs nagy különbség aközött, hogy a szoba végébe nézel, vagy a szomszédos hegycsúcsra.

[ghepard]

Persze kérdés, hogy miképp szűrjük ki a korrelációt a közelnézés és a szobában lét között. A szabadban töltött idő mindkettőre hasonlóan hat. Én nem értek hozzá, azért hoztam fel, hogy egyes kutatások a fényre esküsznek, nem a közelnézésre.

A szabadban általában jóval erősebb a fény (pláne ha süt a Nap, nem felhős az ég – ja és nem éjjel vagyunk kint), mint a lakásban. Meg az egy kicsit más fény is mint a lakásban. Az erős fény is perszehogy befolyásolja a látásunkat, szemeinket. Ilyenkor ugyebár nagyon szűkül (valami 1-8mm tartományban nyílik) a pupilla s így azt lehet mondani, hogy gyakorlatilag csak a szemlencse közepét éri a fény, amit így gyakorlatilag nem is kell törni s így a szemlencsét se kell (vagy sokkal kevesebb mértékben) összenyomni, hogy közelre jól lásson az ember. Így tehát nem fog túlizmosodni a szemlencsét körülvevő izom se. Tehát is is. Sokat számít az is, hogy mennyit néz az ember közelre, pláne ha ezt állandóan csak bent teszi. Amúgy a monitor azért elég fényes, meg nagy is – tehát van bőven fény bent is.

[ghepard]

Hozzászólás forrása És például hogyan szűrjük ki annak a nyilvánvaló ténynek a hatását, hogy míg a zárt terekben a fókuszálható távolság véges (max a távolabbik fal), addig a szabadban ez gyakorlatilag végtelen? ...

Kb 5 métertől már gyakorlatilag mindegy hogy milyen messzire nézel. De hogy a szem úgy 2 méternél már beáll úgymond neutrálba, tehát már nem próbálja az izom összenyomni a szemlencsét. Mint az előbb is írtam, szerintem kint az erős fényben a pupilla kis mérete miatt jóval kevesebbet kell fókuszálni (megtörni nagyobb felületen a fényt) – ezért az az izom se lesz túl erős.

[ghepard]

Egyébként szerintem meg lehet egy kicsit változtatni a szem alakját és így formálni lehet a látást is. Persze bizonyos korlátok között. Ha valaki meg akarna szabadulni a szemcsitől, vagy a kontaktlencsétől, vagy nem szeretne lézerműtéten átesni – akkor néhány dolgot figyelembe véve és egy kis (inkább jó kis) gyakorlással és odafigyeléssel javíthat a dolgokon. Nem mindegy, hogy közellátást vagy a távollátást akarja javítani. Tudatosítani kell néhány dolgot és aztán aszerint cselekedni. Csak 2 helyzet van, amikor a szem szimmetrikusan van terhelve a gravitációt figyelembe véve. Az egyik az, mikor pont lefelé nézünk (tehát a látógödör és a pupilla közepét összekötő egyenes pont függőleges), tehát a pupilla van alul – ez a közellátás javítás alapja szernitem. A másik pont a fordítottja, mikor ez az egyenes szintén függőleges, csak most a pupilla van fent – ez a távollátás javításához segíthet.

Pont lefelé nézéssel pár perc alatt néhány dioptriát is semlegesíteni lehet, ha ügyes az ember (sok gyakorlás után az lesz), akkor ez sikerülhet 1-3 mp alatt is. S ezt a borotvaéles látást tartani is lehet szinte korlátlan ideig is. Persze az ember nem lehet ilyen helyzetben állandóan – de így javíthatja a szem alakját és lassan jóval jobban fog látni közelre is normális testtartásnál is. Persze nem ilyen egyszerű ez. Nekem a közellátást kellett javítanom, hisz 2009-ben, mikor letettem a szemcsit kb 140 centi volt az a távolság, ahonnan tudtam olvasni. Lassan lassan elértem azt is, hogy simán olvasni tudtam 2-3 centiméteres távolságból is – az orrom gyakorlatilag hozzáért a papírhoz. Persze ehhez még egypár dolgot el kellett sajátítani és begyakorolni (mikormozgások gyorsítása, pupilla kicsinyítése nem hunyorítással stb stb)..

[mathiace]

ghepard, Szia Ghepard!
Léci küldj vmi linket a szem javításáról! Már próbáltam hónapokig a szemtornát (youtube-ról), de semmi +. A lefelé nézés, szem súlya logikusnak tűnik...
Üdv: mathiace (Katona Mátyás, herr.katona@mail.com, szintén 64 éves)

[piciloo]

146-ig már valószínű. Ma halt meg a világ legidősebb embere. Bár nekem mindig vannak fenntartásaim a 120 év felettiekről szóló cikkekről ,műsorokról.

[ghepard]

ghepard, Szia Ghepard!
Léci küldj vmi linket a szem javításáról! Már próbáltam hónapokig a szemtornát (youtube-ról), de semmi +. A lefelé nézés, szem súlya logikusnak tűnik...
Üdv: mathiace (Katona Mátyás, herr.katona@mail.com, szintén 64 éves)

Szia Matyus,
ha az ember sokáig jó szellemi és testi erőben akar élni, akkor a látásnak ebben nagyon fontos szerepe van. Hát a klasszikus szemtornával nehéz tartós eredményt produkálni. 1000-ből ha 1-2 eljut odáig, hogy ez sikerül neki. Meg is gyűlt egy kicsit a bajom például a legismeretebb szemtrénerrel. De amúgy nagyon tiszteltem, hogy olyan szép eredményt ért el kitartó munkával (sajnos tavaly valamikor a Karácsony körül meghalt, ahogy informáltak, szomorú, hogy úgy kellett meghalnia). De lehet egy kicsit másképp is, én mindenesetre egész másképp álltam hozzá. persze minden infót elolvastam a szemtornáról is és próbálkoztam is. De közben forgott az agyam, hogy ezek a gyakorlatok meg hogy a francba fogják javítani a látásom? Valahogy nem állt össze a kép. De nem hagyott nyugodni a dolog és inkább valahogy egy kicsit fizikus szemmel is próbáltam magamnak magyarázgatni, hogy mit is tehetnék. Sok minden a napok, hetek, hónapok, évek folyamán az eszembe ugrott és mindegyik ötletet ki is próbáltam, sokat gyakoroltam. De már 2012-től gyakorlatilag nem sokat gondolok azokra a dolgokra. Persze a háttérben sok dolog ezekből működik már tudatalatti szinten és pár dolgot betartok, hogy meg legyen az egyensúly.

Hát igen a szem súlya és a gravitáció iránya. Ez nagyonis logikusnak tűnik, de miért is - ez volt a jó kérdés. És hogyan lehet ezt hasznosítani, esetleg felgyorsítani a visszafordítást stb. Képzeljünk el egy közepesen lágy főttojást, aminek a közepén volna olyasmi mint a szemlencse és azon zsinórokkal volna kifeszítve a tojás. Ha a szemlencse a tojásban vízszintes helyzetben lenne, akkor az alatta lévő féltojás görbülete a gravitáció miatt kidomborodik alul (ez kedvez a közellátásnak). A lencse felett lévő féltojás görbülete viszont laposodik a gravitáció miatt. Hogy mi történik az egész szemgolyóban azt nehéz követni, de a gravitáció mindig lefelé hat.

Ha csak az első réteget vizsgáljuk - a könnyet, ami már maga is háromrétegű – nyákos, vizes, olajos – már ott nagyon egyértelmű a dolog. Ha pont lefelé nézünk, akkor ugyebár nem tud elfolyni az elvezetőcsatornákban (azok a szem alsó csücskéjében vannak az orr felőli részen) és lassan kezd gyűlni a legalsó pontban és így domborodik a szaruhártya felülete (amely tökéletes sima lesz) a központban. A központtól távolabbra viszont egy idő után elpárolog a vizes összetevő és az a rész úgymond szárazabb lesz és így még jobban szorítja össze a szaruhártyát. Már csak ez így is képes egymagában néhány dioptriát hozni pár mp alatt. Én ezt rengeteget gyakoroltam, a szem közepén megmarad a könny huzamosabb ideig is és akár 12-17 percig se szükséges pislantani. Ez alatt akár simán elolvasható 10-15 oldalnyi szöveg is. Ezt a beállítást el lehet érni pár mp alatt is sok sok gyakorlás után. Nagyon be lehet segíteni a nagyon mély torok, meg orrhangokkal (alig hallható, de ezekkel nagyon be lehet rezegtetni a szemeket is (20-90 Hz) – szinte úgy fest, mintha az ember behangolná a szemeit. Így képes voltam olyan kicsi betűket elolvasni 72 cm távolságból, melyeket 35 centis távolságból kell elolvasni a 100%-os látáshoz. Persze sok mindent gyakoroltam, itt van két link, ahol gyakorlatilag mindent megtalálsz, amivel próbálkoztam. Persze már rég nem irogatok oda, azóta több ismeretem van e téren is. Az első a saját topikom, a másik meg a szemszárázságról szól:

http://forum.index.hu/Article/showArtic ... =140358071

http://forum.index.hu/Article/showArtic ... =130414627

[ghepard]

Hozzászólás forrása 146-ig már valószínű. Ma halt meg a világ legidősebb embere. Bár nekem mindig vannak fenntartásaim a 120 év felettiekről szóló cikkekről ,műsorokról.

Vagy két éve olvastam róla. Nehéz ezeket elhinni, ráadásul hogy erős dohányos is volt - ez meg hogy nehezen összeegyeztethető a kimagaslóan hosszú életkorral.

Én említettem azt a kínait, aki állítólag kb 250 évet élt - nála legalább nem említik, hogy füstölgetett magának napi szinten. Ezért próbálkozom azzal, hogy például valahogy elérjek gerelyben kétszeres vagy akár háromszoros teljesítményt (távolságot) a csúcsokhoz viszonyítva. Akkor talán érezhetőbb lesz közelebbről is számomra, hogy elérhető vagy nem a 150 év......

[ghepard]

......Üdv: mathiace (Katona Mátyás, herr.katona@mail.com, szintén 64 éves)

Egyébként írtam Neked mailt is, csak visszajött, nem jó a cím talán - mail.com helyett nem gmail.com kellene talán, persze csak találgatok. Ha akarsz, írhatsz nekem is mailt, a feltett linken az Indexen az én mailcímem publikus, rákattintva a nicknevemre megtalálod.

[piciloo]

Hozzászólás forrása

Hozzászólás forrása 146-ig már valószínű. Ma halt meg a világ legidősebb embere. Bár nekem mindig vannak fenntartásaim a 120 év felettiekről szóló cikkekről ,műsorokról.

Vagy két éve olvastam róla. Nehéz ezeket elhinni, ráadásul hogy erős dohányos is volt - ez meg hogy nehezen összeegyeztethető a kimagaslóan hosszú életkorral.

Én említettem azt a kínait, aki állítólag kb 250 évet élt - nála legalább nem említik, hogy füstölgetett magának napi szinten. Ezért próbálkozom azzal, hogy például valahogy elérjek gerelyben kétszeres vagy akár háromszoros teljesítményt (távolságot) a csúcsokhoz viszonyítva. Akkor talán érezhetőbb lesz közelebbről is számomra, hogy elérhető vagy nem a 150 év......

Ritkán, de van, akire nem hat a dohányzás különösebben. Anya apai dédnagyapja 99 évesen halt meg a kerti széken ,miközben épp pipázott.

[ghepard]

Ritkán, de van, akire nem hat a dohányzás különösebben. Anya apai dédnagyapja 99 évesen halt meg a kerti széken ,miközben épp pipázott.

Igen vannak kivételek is, mint ahogy írod. Az én nagypapám is pipázott szinte egész életében. Az utolsó éveiben szinte minden nap voltam Nála, ebédet vittem Neki és sokszor volt előtte egy kis pohár meggybor is. 93 éves korában halt meg, de úgymond balesetet szenvedett (éjjel legurult az ágyról) és eltört a kulccsontja - ami miatt nem tudott feltápászkodni és megfázott a hideg talajon. Tüdőgyulladást kapott, orvoshoz nem akart menni - azt mondta nekem, hogy minek, már megy haza. Tíz napon belül meg is halt...

[piciloo]

Amúgy érdekes téma, milyen mechanizmus működik azoknak a testében, akikben 80-100 év alatt sem alakul ki daganat , pedig láncdohányosok, de legalábbis erős dohányosok. Lehetne gége-, száj-, tüdő - v gyomor-, nyelv- v. vastagbél rákjuk a lenyelt + beszívott füst miatt. És ezek még csak a közvetlenül okozott rákfajták, a többiről nem is beszélve.

[ghepard]

No meg van olyan is, amikor az emberek megmagyarázhatatlanul felépülnek a rákból, mindenféle orvosi és gyógyszeres meg sugárzásos beavatkozás nélkül. A hosszan élt emberek általában türelmesek. Így sokkal kevesebb stressz éri testüket. A nemrég elhunyt 146 éves is ezt mondogatta, meg az általam említett kínai is nagymestere volt a nyugalomnak. A 80-as évek végére, hogy kb 4000 ismert és jól dokumentált eset volt (azóta már több lehet), amikor az emberek felépültek a rákból nem tudni hogyan. Olvastam ilyesmikről egy könyvet is, érdekes, hogy ott is a nyugalom, türelem a belső béke van ragozva....

Az emberek a gyógyszerek miatt meg az orvostudomány jóvoltából tovább élhetnek betegen is, mint régebben - tehát gyakorlatilag betegen vannak tartva tovább.......

[mimindannyian]

Hozzászólás forrása Az emberek a gyógyszerek miatt meg az orvostudomány jóvoltából tovább élhetnek betegen is, mint régebben - tehát gyakorlatilag betegen vannak tartva tovább

Nem erőszak a disznótor, lemondhatsz a kezelésről, meghalsz előbb, és javítod az egészségügyi statisztikát (igaz, a várható élettartam eredményeket meg rontod).

[ghepard]

Nem kell lemondani a kezelésekről ha szükséges, hisz sok dolog magas színvonalon van. De ott is tudják, hogy a bogyó kémia, sugárzások stb valahogy nem az igazi. Ezért kutatnak ezt azt. Az egyik lehet majd a hullámterápia - az alacsony frekis. Az agynak se jó, ha állandóan magasabb frekin pörög (25-30Hz, vagy felett), sokan még éjjel se tudják elérni az alacsonyabb frekiket (1-10-14Hz). S ezt nagyobb távolságból is majd el lehet érni - hogy hassanak az emberekre. Szerintem, ez már ma is meglehet, csak először rosszra próbálják használni (katonai célokra)........

[ghepard]

Idén is sikerült javulnom jobb kézzel is (70 cm), igaz eddig kevesebbel mint a bal (110 cm). A jó kérdés az, hogy lehet e még fokozni és meddig? Az alábbi linken lévő ábra azt sugallja, hogy még abban a táblázatban lehetséges a javulás. Ez egy jó tájékozódási alap számomra. De majd meglátjuk mi lesz....

http://forum.index.hu/Article/viewArtic ... &t=9197399

[piciloo]

Hozzászólás forrása Nem kell lemondani a kezelésekről ha szükséges, hisz sok dolog magas színvonalon van. De ott is tudják, hogy a bogyó kémia, sugárzások stb valahogy nem az igazi. Ezért kutatnak ezt azt. Az egyik lehet majd a hullámterápia - az alacsony frekis. Az agynak se jó, ha állandóan magasabb frekin pörög (25-30Hz, vagy felett), sokan még éjjel se tudják elérni az alacsonyabb frekiket (1-10-14Hz). S ezt nagyobb távolságból is majd el lehet érni - hogy hassanak az emberekre. Szerintem, ez már ma is meglehet, csak először rosszra próbálják használni (katonai célokra)........

Szerintem is vannak jó kezelések, több rákbeteg is gyógyult meg a környezetemben vagy hosszabbodott meg az élete az orvosi kezelések után. Viszont aki testileg és/ vagy lelkileg igényel másfajta kezelést is, az ellen nem tudom miért ágál néhány orvos. Mit fáj neki, ha valaki csak azzal a tudattal tudja elviselni a rákot, hogy pl. x növény is szerepet játszott a gyógyulásában. Vagy az, amikor az orvos menthetetlennek mondja, miért várja el a pácienstől az alábbi mondatot? :- Doktor úr, ha a modern orvoslás nem segít, akkor nem próbálkozom mással sem, inkább várom a halált, végül is úgyis meghaltam volna egyszer. Igaz, lehet hogy használna, vagy kapnék pár reményteli hónapot ,vagy placebó hatásként jobban lennék pszichésen és/ vagy testileg, de én inkább szeretnék belekeseredve várakozni , az elkerülhetetlen végre. -

[ghepard]

Igen, az orvosi kezelésektől is javulhat az ember állapota. De nemcsak attól, mint írtam több mint 4000 eset van dokumentálva, amikor orvosi kezelések nélkül gyógyult meg az ember a rákból. Már olyan tanulmányt is ovastam, hogy a sugárzások meg a kemoterápia elhagyása mellett is kb ugyanannyit élhet a rákos ember, ha küzd az életéért és tud változtatni egy két dolgon. A beteg ember is valahogy megérzi, hogy nem tudnak neki segíteni, ekkor megpróbál valamit tenni maga is. Mindenfélével próbálkozik, mi mást tehetne? Ha már az orvosok nem tudnak semmit tenni - persze vannak, akik már előre feladják.

Vannak jó dolgok az orvoslásban, a technika nagyon sokat fejlődött – de így szinte kiveszik az emberekből a győzelem diadala. Mert az orvosok megoldják, a gyógyszer megoldja, a mindenféle szerek megoldják stb – s az emberekbe rögzül, hogy maguk nem tehetnek szinte semmit. Pedig szerintem az az út is járható volna a mai ismeretekkel – csak nem hozna annyi lóvét a konyhára, meg nagyon nem jól festene, hogy sok mindent meg lehetne oldani otthon is - például úgy, hogy egypár dolgon változtat az ember. Mert ugyanazt tenni újra és újra és várni, hogy más legyen az eredmény - az nem vezet sikerre.....

[idegen]

Hozzászólás forrása Mert ugyanazt tenni újra és újra és várni, hogy más legyen az eredmény - az nem vezet sikerre.....

Attól függ hogy Te mit nevezel "sikernek"
Szerinted ha kétszáz métert dobsz a gerelyeddel az siker?Szerintem az semmit sem számít és kurvára nem érdekel senkit.
Mi a francnak kéne 150 évnél tovább élni?Hetven évesen is már csak kínlódás az élet...Orvostól orvosig kell hurcolni az embert,aki már nem nagyon tud magáról mert demenciával(is) küzd.A teste még él,de az agya kihagy...vagy az agy még működik de a test már nem....élő halottak.
Tegyük tisztába ezt a szintén nagyon egyszerű dolgot!
Az ember megöregszik.Ha tetszik ha nem.Nem tud rajta az "orvos" sem segíteni.Semmit sem tudnak csinálni.A megöregedett szemet sem tudják megcsinálni...Tornáztathatod,de felesleges.Lézerrel összehúzhatják a szemlencsét, de az izmok már öregek...Csinálhatnak vénasszonyból arcplasztikával porcelánbabát,de az csak a látszat!
Picsányi évek azok csak amivel meghosszabbíthatod a létezésedet...de az már nem nevezhető aktív teljes életnek.
Mi a francot akarsz csinálni száz évesen?Gerelyt dobálni egy tolószékből,hogy valakii visszahozza?A további ötven évet hogy akarod eltölteni?
Négyszáz métert fogsz már akkoriban dobálni a gerellyel,de ki fog bepelenkázni és megetetni,tologatni...

[ghepard]

Hát számomra kb az, hogy tudjak rendesen lélegezni, jó legyen az emésztésem, tudjak mozogni, tudjak futni, örüljek az életnek, a kis dolgoknak, jó legyen az egészségi állapotom, el tudjam végezni a kerti melót stb. A gerellyel kb számszerűleg ellenőrzöm, hogy milyen állapotban vagyok. Ha gyenge vagy, roszsul vagy, rugalmatlan, görcsös stb – akkor nem hiszem, hogy többet tudsz mondjuk dobni, gyorsabban tudsz futni stb. Ilyen korban már egész pici javulásért is rendesen meg kell dolgozni fizikálisan is, de még jobban mentálisan is.

Persze idős ember úgy van a képzeletben, hogy már mindennel csak kínlódik, meg jópár ember forgolódik körülötte, mert egyre tovább egyre kevesebbet képes saját maga elvégezni, megcsinálni stb. Én azon igyekszem, hogy idős korban is jó kondiban legyek, sok mindent meg tudjak csinálni, meg tudjak oldani stb. Hogy meddig, az jó kérdés. Tehát egyszerűen csak igyekszem eltolni az aktív életkort – egy kicsit más felfogással, más hozzáállással, mint eddig. Vagy szerinted, engedjek ki és várjam, hogy melyik nap fogok felfordulni?

Az orvosok sokszor a fiatal betegekkel se tudnak mit kezdeni, nem még az idős emberekkel. Egyetértek Veled abban, hogy az orvosok csak foltozgatnak, szépítgetnek, kivesznek valamit, betesznek valamit, adnak valamit – ezt igyekszem elkerülni és inkább saját erőből próbálom megoldani a mindennapi problémákat, testi, lelki bajokat – vagy inkább úgy mondom, hogy azon igyekszem, hogy ne legyen szóra érdemes probléma.

Egyébként először az évek során sikerült júniusban is fejjebb jutnom (ez kellemes meglepi) két hete is és most a hétvégén is – a nemrég belinkelt ábrán a piros oszlop ezek szerint már 74.12 méterre mutatna (47.45 x 1.5620, tehát a teljesítmény szorozva az évszorzóval). Ez most már az idén is újabb 2.7%-os javulás a tavalyihoz képest. Jó vicceset írtál. Ha 400 métert fogok tudni, akkor egész biztos, hogy nem fognak pelenkázni. De már elérni helyből az 50 métert legalább egyszer is egy álom volna. De már kezdem elhinni egy kicsit, hogy talán sikerülhet is. S ezt csak úgy lehet elérni, ha jobb erőben leszek, rugalmasabb leszek, fittebb leszek, úgymond egészségesebb leszek stb. Majd meglátjuk, hogy sikerül e.....

[piciloo]

Hozzászólás forrása

Hozzászólás forrása Mert ugyanazt tenni újra és újra és várni, hogy más legyen az eredmény - az nem vezet sikerre.....

Attól függ hogy Te mit nevezel "sikernek"
Szerinted ha kétszáz métert dobsz a gerelyeddel az siker?Szerintem az semmit sem számít és kurvára nem érdekel senkit.
Mi a francnak kéne 150 évnél tovább élni?Hetven évesen is már csak kínlódás az élet...Orvostól orvosig kell hurcolni az embert,aki már nem nagyon tud magáról mert demenciával(is) küzd.A teste még él,de az agya kihagy...vagy az agy még működik de a test már nem....élő halottak.
Tegyük tisztába ezt a szintén nagyon egyszerű dolgot!
Az ember megöregszik.Ha tetszik ha nem.Nem tud rajta az "orvos" sem segíteni.Semmit sem tudnak csinálni.A megöregedett szemet sem tudják megcsinálni...Tornáztathatod,de felesleges.Lézerrel összehúzhatják a szemlencsét, de az izmok már öregek...Csinálhatnak vénasszonyból arcplasztikával porcelánbabát,de az csak a látszat!
Picsányi évek azok csak amivel meghosszabbíthatod a létezésedet...de az már nem nevezhető aktív teljes életnek.
Mi a francot akarsz csinálni száz évesen?Gerelyt dobálni egy tolószékből,hogy valakii visszahozza?A további ötven évet hogy akarod eltölteni?
Négyszáz métert fogsz már akkoriban dobálni a gerellyel,de ki fog bepelenkázni és megetetni,tologatni...

Jókat röhögtem azokon amiket írtál Bocs de vizuális típus vagyok .

[piciloo]

Hozzászólás forrása Hát számomra kb az, hogy tudjak rendesen lélegezni, jó legyen az emésztésem, tudjak mozogni, tudjak futni, örüljek az életnek, a kis dolgoknak, jó legyen az egészségi állapotom, el tudjam végezni a kerti melót stb. A gerellyel kb számszerűleg ellenőrzöm, hogy milyen állapotban vagyok. Ha gyenge vagy, roszsul vagy, rugalmatlan, görcsös stb – akkor nem hiszem, hogy többet tudsz mondjuk dobni, gyorsabban tudsz futni stb. Ilyen korban már egész pici javulásért is rendesen meg kell dolgozni fizikálisan is, de még jobban mentálisan is.

Persze idős ember úgy van a képzeletben, hogy már mindennel csak kínlódik, meg jópár ember forgolódik körülötte, mert egyre tovább egyre kevesebbet képes saját maga elvégezni, megcsinálni stb. Én azon igyekszem, hogy idős korban is jó kondiban legyek, sok mindent meg tudjak csinálni, meg tudjak oldani stb. Hogy meddig, az jó kérdés. Tehát egyszerűen csak igyekszem eltolni az aktív életkort – egy kicsit más felfogással, más hozzáállással, mint eddig. Vagy szerinted, engedjek ki és várjam, hogy melyik nap fogok felfordulni?

Az orvosok sokszor a fiatal betegekkel se tudnak mit kezdeni, nem még az idős emberekkel. Egyetértek Veled abban, hogy az orvosok csak foltozgatnak, szépítgetnek, kivesznek valamit, betesznek valamit, adnak valamit – ezt igyekszem elkerülni és inkább saját erőből próbálom megoldani a mindennapi problémákat, testi, lelki bajokat – vagy inkább úgy mondom, hogy azon igyekszem, hogy ne legyen szóra érdemes probléma.

Egyébként először az évek során sikerült júniusban is fejjebb jutnom (ez kellemes meglepi) két hete is és most a hétvégén is – a nemrég belinkelt ábrán a piros oszlop ezek szerint már 74.12 méterre mutatna (47.45 x 1.5620, tehát a teljesítmény szorozva az évszorzóval). Ez most már az idén is újabb 2.7%-os javulás a tavalyihoz képest. Jó vicceset írtál. Ha 400 métert fogok tudni, akkor egész biztos, hogy nem fognak pelenkázni. De már elérni helyből az 50 métert legalább egyszer is egy álom volna. De már kezdem elhinni egy kicsit, hogy talán sikerülhet is. S ezt csak úgy lehet elérni, ha jobb erőben leszek, rugalmasabb leszek, fittebb leszek, úgymond egészségesebb leszek stb. Majd meglátjuk, hogy sikerül e.....

Értem amit írsz, de így csak azt éred el, hogy állandóan a halállal meg a betegséggel foglalkozol, pont azért mert állandóan tudatosan küzdesz ellene. Nem azt mondom, hogy nem kell törekedni bizonyos dolgokra, de az egészséges egyensúly fontos. Minden percben amikor tudatában vagy az egészségednek, megjelenik a betegség vagy betegségtől való félelem tudata is. A legjobb, ha kedvenc tevékenységeiddel vonod el a figyelmed az egészségre törekvéstől, találj más értéket is az egészségen kívül. Azon meg végképp ne görcsölj, hogy másoknak majd gondot okoz téged pelenkázni, stb.... Nehogy te sajnáld már azokat ,akik cselekvő képesek lesznek akkor, amikor te már nem.

[ghepard]

Jókat röhögtem azokon amiket írtál Bocs de vizuális típus vagyok .

Hát, ami azt illeti, engem is megmosolyogtatott - elég furán hangzottak egyes mondatok....

[ghepard]

Hozzászólás forrása Értem amit írsz, de így csak azt éred el, hogy állandóan a halállal meg a betegséggel foglalkozol, pont azért mert állandóan tudatosan küzdesz ellene. Nem azt mondom, hogy nem kell törekedni bizonyos dolgokra, de az egészséges egyensúly fontos. Minden percben amikor tudatában vagy az egészségednek, megjelenik a betegség vagy betegségtől való félelem tudata is. A legjobb, ha kedvenc tevékenységeiddel vonod el a figyelmed az egészségre törekvéstől, találj más értéket is az egészségen kívül. Azon meg végképp ne görcsölj, hogy másoknak majd gondot okoz téged pelenkázni, stb.... Nehogy te sajnáld már azokat ,akik cselekvő képesek lesznek akkor, amikor te már nem.

Hát pont nem a halállal meg a betegséggel foglalkozom. Épp a fordítottjával inkább - a mozgással (ami maga az élet) és inkább azzal, hogy hogyan leszek jobban. Ez érvényes akkor is, mikor valami gebasz van. Tehát akkor se a betegségen agyalok, hanem inkább azon, hogyan vészeljem át a legkönnyebben, mit kell csinálnom, hogy kilábaljak belőle. Többnyire nem az jár a fejemben, hogy most beteg vagyok, vagy most egészséges vagyok - hanem inkább az, hogy hogyan csináljak valamit hatásosabban, hogy jól érezzem magam. Azon meg abszolút nem is gondolkodom, hogy mi lesz majd 10-20 év múlva. Nem tudjuk, mit hoz a jövő. Jelenben élek, az életet élvezni kell, minden pillanatát - sose tudhatjuk, melyik lesz az utolsó. Jól érezzem magam, az a fontos. Igazad van, az egyensúly fontos. Nem lehet átmenni az egyik végletbe, mert aztán nagyon nehéz visszatalálni. Valahogy még mindig javulok, ezen a hétvégén mar túlszárnyaltam a 48 métert is (48.10) és így még közelebb van az 50 méteres álomhatár......

[ghepard]

Meglehet nagyon nem mindegy milyen mozgásokat és mennyi ideig végez az ember. Valami egy kicsit hat abból, amit csinálgatok annak érdekében, hogy jól érezzem magam - erősebb, rugalmasabb, gyorsabb legyek stb. Bizonyos mozgásokat lehet jobban, rosszabbul, vagy éppenséggel hatásosabban is kivitelezni. Vegyünk csak egy egyszerű példát. Át kell szitálni a darálón áttekert prézlinek való már szétmorzsolt száraz kiflit - amiben még bőven vannak olyan nagyobb darabok is. Beletesszük a szitába, de semmi se történik. Elkezdjük lassan mozgatni, még mindig szinte semmi se megy át a szitán. Ha ide oda kezdjük mozgatni bizonyos sebességgel, akkor már kezd átperegni a szitán és mondjuk egy bizonyos adag átmegy ilyen tachnikával olyan 25 mp alatt. Ha azonban sikerül olyan mozgást elérni, ami miatt a prézli elkezd forogni, na akkor már ugyanaz az adag átmegy mondjuk olyan 14-16 mp alatt. Nos, és ha sikerül olyan speciális egész apró mozgást elérni, ami miatt kb a szita közepe mozdulatlan marad, de a két széle ellentétes mozgást fog végezni, ami miatt a prézli szépen két részre oszlik a szita két oldalán és ellentétes irányban fog forogni - na ekkor átpereg ugyanaz az adag kb 5-7 mp alatt. Na, ha ügyesek vagyunk, akkor még ezt az időt is megfelezhetjük...

Hát, tovább folytatódik a javulásom még most júliusban is. Megint közelebb jutottam az 50 méteres álomhatárig - az etalon innentől már 48.50 méter helyből. Érdekes, most se volt olyan letaglózó érzésem, hogy ezt már nem fogom tudni túlszátnyalni - inkább az van bennem, hogy jó körülmények között (ideális szél, jó hőmérséklet, száraz nem csúszós talaj stb) meglehet még a 49 méter is idén.

A tavalyi óriási javulás után el sem tudtam képzelni, hogy valami hasonló fog jönni az idén is. Az abszolút nem volt reális, de mégis bekövetkezett - a két utóbbi évben 5.25 métert javultam helyből (tavaly 300 centit, az idén 225-öt). Kérdezem magamtól is, hogy mégis mi afranc hat ennyire. Én nem tudok másra gondolni, minthogy abból induljak ki, amit csinálok. Tehát a légzés, pici gyors mozgások, vibrációk nagyban segítenek. A nagyon sok apró gyorsulás lassulás (mert a vibrációnal ez megy) nagyon sokszor, de csak pici ideig nagyobb gravitációs hatásnak teszi ki a sejtjeimet. Ennél fogva is talán valahogy jobban tudnak működni. Tehát van sebesség is és nagyobb gravitácós hatás - ez meglehet lassítja az öregedést. No meg a sok súrlódás (mozgás) miatt nagyobb elektromos feszültség alakulhat ki a sejt fala és belseje (magja) között - ami szintén segítheti az anyagcserét. Na majd meglátjuk, hova vezet mindez a továbbiakban. Tulajdonképpen a gerelynél is megvan mindkettő - a hatalmas gyorsulás, majd a hirtelen lassulás - ez nagy gravitációs (nehézségi) hatást fejt ki.

[ghepard]

Készült már pár tanulmány, melyben fejtegetik, hogy az ember reakcióideje jó megközelítéssel mutatja az életkorát. Ahogy idősödik, hosszabbodik a reakcióideje. Kíváncsi voltam, mennyi az enyém. Cseh oldalakon találtam egy egyetemi tanulmányt 2011-ből, melyben pontosan le van írva, mit és hogyan. Nekem még régebbi számgépem van és az egér már nem tökéletes. Így elég jól össze lehet hasonlítani. Azt írják, hogy az ember kb 24 életéve körül rendelkezik a leggyorsabb reakcióidővel, onnantól csökken. Persze kinek mennyit. A tanulmányban arra voltak kíváncsiak, hogy van e különbség a számgépes játékokat játszók között – a gyors akciós játekokat játszók és a lassú játékokat játszók között. Kiválaszottak 25 gyors és 25 lassú játékot játszó fiút (mind az 50 fiú volt) – valahol 14 és 25 év közöttiek. A kisérlet előtt kb 1 órán át játszottak, ki ezt ki azt. Na, érdemi difi nem volt megállapítva. Engem a reakció idő érdekelt. Azt úgy kapták meg, hogy a képernyőn volt egy felület, melyre kattintani kellett és aztán figyelni, hogy mikor vált zöld színre – akkor kellett megnyomni az egér billentyűét. 5 kisérlet átlaga adta az eredményt. Ha a fiú úgymond beugrott (még a zöld felület megjelenése előtt), akkor újból 5 kisérlet (van olyan tanulmány is, melyben 20-szor egymásután kell reagálni, az már elég idegölő). A zöld felület véletlenszerűen jelent meg bármikor 10 mp-n belül.

Nos az eredmények azt mutatják, hogy a gyors játékot játszóknál volt egy 180-199 ezredmásodperc között. 3 volt 200-219, 10 volt 220-239, 4 volt 240-259 között stb. A lassúaknál nem volt egy se 180-199 között, csak 1 volt 200-219 és 12 volt 220-239 ezredmp között stb.

Na nekem elsőre minden előkészület nélkül 194 ezredmp jött ki átlagban az 5 kisérletből. Aztán már csökkent és olyan 205 körül állt be. Másnap reggel megint hoztam elsőre a 194 mp-t. Aztán megint csökkent és 203-205 között állt be. Aztán olvastam, hogy egér és egér között (no meg más is közrejátszhat) akár 3-5 század mp difi is lehet. Tehát jobb (újabb, érzékenyebb stb) egérrel talán 170 ezredmp alatt is megcsinálnám. Volt így is vagy 5-ször 172 ms, egypár 173-177, de némelyik elugrott az 5 közül mindig, ami rontotta az átlagot. Talán egy kis edzéssel stabilan menne 170-180 között.