Ez nem feltétlenül jobb megoldás mint a többi, ha valamire akkor erre nagyon rá lehet szokni és ilyen értelemben a drogokkal tenném egy kalapba - persze azoknak egy célzottabb, fiziológiailag biztonságosabb változata lenne.nagyon jó szolgálatot tenne a vágy kikapcsolhatósága
De hasonló személyiségromboló hatást tudok elképzelni - feltéve, hogy könnyen hozzáférhető:
ugyanis a drogokkal sem az a fő baj szerintem hogy függőséget okoz (annyi más ilyen dolog van kezdve a biológiai szükségletekkel - együtt lehet élni pár ilyennel), vagy az hogy pár órára kivon a "forgalomból" (egy kis szabadidő mindenkinek kell), vagy hogy befolyásolja a józan ítéletedet (ha ez szórakoztat, miért ne - meg lehet kérni valakit hogy felügyeljen, és beszéljen le ha repülni akarnál az erkélyről:) hanem az, hogy hosszútávon negatív irányba befolyásolja a személyiséget vagy az emberi kapcsolatokat, ha valaki a problémák megoldását első gondolatként nem erőfeszítésen keresztül (tesz valamit ellene), hanem erőfeszítésmentes oldalról (szúrok és elfelejtem) kezdi inkább megoldani. A problémák csak gyűlnek és nem múlnak el, az egyre több probléma meg egyre több "kezelést" kíván - meg lehet figyelni hova vezet ez pár tipikus drogos életpályamodellt vizsgálva.
És hogy pontosítsak: még az sem baj szerintem ha az ember szubjektíven lép túl bizonyos problémákon (azaz nem oldja meg csak nem tekinti továbbra problémának) - csak ezért is dolgozzon meg (mittomén: racionalizáljon és elfogadjon, meditáljon, sportoljon), az izzadsággal szerzett megoldás ugyanis nem rontja a tettre készségét, meg a "küzdeni kell a megoldásért" alapbeállítottságot.