@Solaris (54051): Nem szeretem az ilyen pongyola vagdalkozást!
Nem volt pongyola és vádaskodás sem. Pongyola nem, mert a könyvből pontosan idéztem az adott meghatározást, tehát a kritika tárgya tisztázott, másrészt nem is vádaskodtam, csak a helyére tettem a segédanyagot.
Nem idéztem se móricka könyvből, se másból, hanem hivatkoztam egy kisenciklopédiára, amit nyilván a mérhetetlenül magas pszichológiai műveltséged alapján lemórickázol. Rosszul teszed. Hasznos munka az a könyv.
1) nem attól mórickakönyv valami, mert ez rá van írva, hanem mert a téma mélységéhez nem méltóan alacsonyszintű. Ismerkedj meg ezzel a kifejezéssel, ha nincs meg.
2) Nem az én mérhetetlenül magas pszichológiai műveltségem az oka a lemórcikázásnak, hanem az az egyszerű ítélőképesség, hogy két leírás közül képes vagyok megítélni melyik alaposabb, melyik elnagyoltabb, legyen szó bár pszichológiáról, vagy növénynemesítésről. Szövegértési képesség kell hozzá, szerintem te is képes vagy rá.
3) Azt sem mondtam, hogy ne lenne hasznos a kisenciklopédiád. Nyilván van az a kontextus, az a felületes tárgyalás, amikor ez a legmegfelelőbb anyag a tájékozódásban. Itt nyilvánvalóan ez nem igaz, mivel teljes mértékben hiányzott belőle azon megfigyelés, melyről szó volt, jelesül az IQ növekedése.
Nem szokásom pusztán azért elfogadni valamit, mert több szaktekintély ezt, vagy azt állítja.
Örülök, ha így van. Mindenesetre érdekesen ezellen cseng az a tény, hogy nagyon szeretsz nevekhez köthető irományokra hivatkozni, mind a saját vélemény és annak indoklása helyett, mind pl. a wikit kerülve (mely ugye közösségi munka, ezért nagy nevekhez nemigen köthető).
Az IQ nem mér önmagában semmit!
Ez nagyon jellemző rád. Nem érvelsz. Újra leírod az álláspontod, esetleg felkiáltójellel, pont helyett. Felesleges, irreleváns, hasztalan az ilyen jellegű megnyilvánulás, hacsak nem bólogató jancsiknak tartasz előadást.
Az IQ teszt inkább idomszer, ami nem mér, csak minősít, s a mérés és a minősítés között van néhány apró különbség!
Ismét nem indokolsz, csak kinyilatkoztatsz. Ez is ellentmond annak, hogy nem fogadod el a szaktekintélyek véleményét pusztán, mert állítják, ugyanis te pont ezt műveled. A te dogmáidat csak így lehetne elfogadni, mert érvek nem kapcsolódnak hozzájuk.
Jöhetsz a korrelációval is, de azért teszed, mert szerintem nem érted a lényegét, hogy mi légyen, mármint a korreláció. Azt vélem, a matematika topikban hoztam a példát, hogy két független változó között is lehet szoros, pozitív korreláció, úgyhogy önmagában a korreláció sem jelent semmit.
Szóval a korreláció nem jelent semmit? Javaslom, lépj fel valami matematikus humorfesztiválon, nagy sikered lenne! De ha nem, akkor nézz utána, mi a korreláció. Ha pedig úgy érzed, tudod mit jelent, akkor ne azt mond, hogy nincs igazam, hanem írd le, miért. Maradhatsz a nevezett egyszerű példánál. Egy vizsga tesztsort tölt ki 1000 tanuló, és azt találjuk, hogy aki többet tanult, az jobb pontszámot ért el. Van itt korreláció az eredmény és a tanulás mennyisége között szerinted, vagy nincs? És ha van, akkor miért van? Véletlen? Vagy e korreláció jelent valamit?
Továbbra is úgy gondolom, hogy az intelligencia olyan valami, amiről nem tudjuk pontosan, hogy mi.
Bőven elég, ha a magad nevében nyilatkozol, amikor a tudatlanság van napirenden.
Talán egykor, amikor nem lesznek alternatív elméletek a mögöttük álló tudós koponyákkal, csak egy elmélet lesz és az igaz, vagy amikor tényleg sikerül majd megalkotni a mesterséges intelligenciát.
A mesterséges intelligenciának egyáltalán nem előfeltétele, hogy bármennyire is értsük, mi az intelligencia, az meg pláne nem, hogy erről egyetértés alakuljon ki. Hallottál már váratlan, nem célzatos felfedezésekről? Na, látod.
Az a véleményem, hogy a feleletválasztós tesztek nem igazán jók, azokkal nem lehet a valódi tudást/intelligenciát mérni, s egyáltalán nem mérésről van szó, csak egy csoport tagjainak az összehasonlításáról egy mesterséges rendszerben.
1) a feleletválasztós tesztek a lehető legobjektívebbek, mert nem szükséges a kiértékeléshez emberi, bizonytalan mérlegelés. Az tény, hogy nem minden emberi képesség tesztelésére tudunk jó feleletválasztós kérdéssort összerakni, pl. nehéz lenne így eldönteni, ki tud jobban biciklizni.
2) Lehet velük valós tudást, intelligenciát mérni. Már miért ne lehetne? Itt is igaz az a sokaknak meglepő statisztikai eredmény, hogy ez a fajta mechanikus kiértékelés jobb eredményeket ad, mint az emberi elbírálás. Fontos ugyanis észrevenni, hogy bármennyire csak egy néma papír kitöltéséről van szó, ezeket emberek állítják össze, a tudásukat latba vetve. Ha érdekel a téma rákeresel, és megtalálod az idevonatkozó vizsgálatokat. De ha kell, mondhatok referenciákat - megint csak nem én találtam ki.
3) mi az, hogy "mesterséges rendszerben" történik az összehasonlítás? Mi nem mesterséges?... Egy nagyvárosi forgatagban eligazodni talán természetes? Ez teljesen alaptalan ijedezés a módszertől.
Ez nem mérés!
Nem lesz se igazabb, sem hihetőbb valami, ha sokszor elismétled. Érvelj, ha tudsz. Ha nem, akkor hallgass.
Végül is, mennyi tudás van egy pont eredmény mögött, mi a tudás mértéke, s mi jogosít fel arra, hogy az így elért eredményeket additívnek tekintsd? Szerintem semmi. Erre sokkal alkalmasabb az önálló komplex munka/feladat.
Fontos észrevenni, hogy minden komplex feladat felbontható kisebb lépésekre, melyeket a megoldó el kell érjen ahhoz, hogy a teljes megoldás összeálljon benne. Ezen kis lépéseket viszont már könnyen formalizálni lehet, így meghalkotható egy ekvivalens teszt. Annak, hogy a komplex feladatot, mint vizsgáztatást sok esetben preferáljuk, több faktor felelős, nem is alaptalanul. De talán a legfontosabb, hogy nehéz egy komplex feladat felbontása részfeladatokra,
egybefüggő részkérdésekre. Sokkal egyszerűbb egy életszerű helyzetbe helyezni a delikvenst, és megnézni, hozza-e a várt reakciót. Ez azonban nem a feleletválasztós teszt hibája, hanem a vizsgáztatók gyengesége/kényelme miatt van így.
Én igyekszem megérteni a publikáló gondolatmenetét, s vagy elfogadom, vagy nem, de előzetesen sem az igazát, sem az ellenkezőjét nem tételezem fel. A tekintélyelvűség nálam szóba sem jöhet.
Ezzel én is így vagyok. Ám fontos különbséget tenni a tekintélyelvűség és a valószínű igazságtartalom között. Ha egy nobeldíjas fizikus azt állítja, hogy az úszás egészségesebb, mint a röplabda, és én ezt menten igaznak tételezem fel, akkor tekintélyelvűen engedem alakítani a véleményem. Ám, ha egy sportszakorvos mondja ugyanezt, aki nem csak mondja magáról, hogy ért hozzá, hanem szakmai körökben megbecsülésnek örvend, akkor valószínűleg igaza van, és bölcsen teszem, ha abból indulok ki, hogy nem butaságot mond - ez nem tekintélyelvűség.