Segítek. Az integrálás azt jelenti, hogy besatírozzuk a görbe alatti területet. @vaskalapos (13411):vaskalapos írta:Itt kezdem elveszteni a fonalat.
Az ovodában még zsírkrétával is elfogadják.

Ha az erő nem változna, akkor egyszerűbben is lehetne számolni.
F = m g
vt = g t
st = 0.5 vt t = 0.5 g t2
Ha v0 ≠ 0, akkor
v(t) = v0 + g t
s(t) = v0 t + 0.5 g t2
Nagyobb távolságok esetén F nem tekinthető állandónak.
Persze az R-2 görbét is ki lehetne integrálni, ha a kiindulási ponton kívül előre tudnánk a végpontot is. De én nem tudom. (Habár nincs kizárva, hogy aki egész nap az égi mechanikával foglalkozik, az ki tudja számolni - a peremfeltételekből.)
Szóval a magam részéről (egyelőre) maradok a numerikus módszernél.
Az integrálásnál a téglalap formulát használom, ami nem a legpontosabb. Sokkal kisebb lenne a számítási hiba, ha trapéz formulát használnék. Azonban van egy kis bökkenő. Nem egy előre megadott görbét kell integrálni, hanem az integrálandó görbe alakja menet közben derül ki. (Ezt nevezik egy fizikai rendszer időbeli fejlődésének.) Szóval ha előre tudnám, hogy Δt idő múlva hova érkezik a rakéta, akkor a pillanatnyi sebesség helyett az átlagsebességgel számolnék, ami pontosabb eredményt adna. De nem tudom. Mert ha tudnám, nem is kellene számolni.
Ha már itt tartunk, nekem az a véleményem, hogy integrálni nem tudunk.
Tudunk deriválni, és visszaemlékezünk, hogy milyen függvényt deriválva kaptunk egy bizonyos eredményt, és ezt az emléket felhasználva rekonstruáljuk az eredetileg derivált függvényt. Ezt a folyamatot nevezhetjük nagyképűen integrálásnak. Valójában csak emlékeket keresünk elő. Néha a sajátunkat, néha táblázatból másokét.
Sőt, nem csak mi nem tudunk integrálni, hanem integrálni egyenesen lehetetlen. Ugyanis a deriválásnál a másodrendűen kis tagokat eldobáljuk (nevezhetjük ezt fapofával veszteséges tömörítésnek). Márpedig akkor információvesztés történik, és így az eldobált tagokat - információ hiányában - nem lehet rekonstruálni.
Nézzünk néhány szemléletes példát:
A téglalap formula csak a konstans integrálásánál pontos. Minden egyéb esetben számítási hiba keletkezik (legfeljebb bizonyos esetekben a számítási hibák valamennyire kompenzálják egymást, pl. szinusz). Egy konstans integrálásához azonban elegendő a szélességet megszorozni a magassággal, nem szükséges elemi darabokra vágni a "görbét". (A téglalap formula esetén egyébként variálhatunk azzal, hogy az elemi oszlop magasságot a szakasz elején, vagy a szakasz végén értjük. Az egyik esetben pozitív, a másik esetben negatív lesz a hiba; monoton függvény esetén persze. Lásd: megjegyzés.)
Hasonló módon belátható, hogy a trapéz formula legfeljebb elsőfokú polinom esetén pontos.
A Simpson-formula pedig legfeljebb másodfokú polinom esetén ad pontos eredményt. Bár ezzel a módszerrel a hiba általában kisebb, mint az előző két módszer esetén. De egy magasabb rendű polinomra vagy egy testszőleges transzcendes függvényre ez sem ad teljesen pontos értéket.
Ha tovább megyünk, akkor megállapíthatjuk, hogy a numerikus integrálásnál csak akkor kapunk pontos eredményt, ha ismerjük az integrálandó görbe határozatlan integrálját. Tehát a kör bezárult. (Ha ismerjük a határozatlan integrált, akkor nem is kell numerikusan számolni.)
Megjegyzés: A figyelmes (kód-)olvasó észreveheti, hogy a megtett út számításánál nem voltam teljesen következetes a téglalap szabály alkalmazásával.