@mimindannyian (54528): Most már végül is mindegy.

/OFF Elnézést!
Rossz irányban ülsz a lovon. Ha úgy érzed az élettel kapcsolatos jogaidat sérti egy orvosi eljárás, akkor jelentsd fel az orvost, aki azt csinálja, sőt az ügyész maga is járjon el ellene már lehetőleg hivatalból. Ez ellen ugye nem tiltakozol? Mert én egyetértek ezzel.Tehát ha egy törvénytisztelő vagyok, de ha az a törvény rossz, mivel az élettel kapcsolatos alapvető alkotmányos jogaimat sérti és nem nyújt szabad döntési lehetőséget, akkor is vakon meg lehet/kell bízni az orvosokban, élükön a szülész-nőgyógyászokkal ugye?
Egyrészt Fabriról van szó, másrészt gondolod, hogy pár óra alatt nem találunk egy olyan barmot, aki szerint sokkal jobb, természetesebb, biztonságosabb, bio/geo/chi/manaenergetikailag jobb az istállóban szülni, mint kórházban?és esetlegesen az istállóbanszülés mozgalomba betagozódott feleségedet se intéznéd el szerintem azzal, hogy ez az ő döntési szabadsága.
A filmről csak annyit, hogy kizárólag az otthonszülés elkötelezett híveinek ajánlanám, nekik tetszeni fog. Ennyire manipulatív, részrehajló, mindent fekete-fehérben beállító alkotást régen láttam utoljára. A film szerint a világ, és benne a szülések egy kétpólusú rendszerben értelmezhetőek csupán: minden otthonszülés harmonikus, békés és teljes, minden kórházi szülés során a nő erőszaknak, megaláztatásnak, és rettenetes élményeknek van kitéve. Ráadásul rengeteg szó esik benne a terhes nők jogairól, és a szabályozási környezetről, de egyetlen, rövidke szó erejéig sem jelennek meg benne a medicina, különösen a születendő gyerek egészségének szempontjai.
A toleránsabb hangnem ellenére úgy jöttem el a beszélgetésről, hogy ez így teljesen értelmetlen, mitöbb, jóval inkább káros, mint hasznos. De miért is?
Az egésznek afféle szektás jellege volt, méghozzá rózsadombi, jódolgunkban nem tudjuk mit csináljunk szektás. Jól öltözött, budai hölgyek beszélgettek a finom budai étteremben, 520 forintért iszogattuk a 2 deci teákat, és közben (csaknem) mindenki úgy viselkedett, mintha a Magyarországon ezek a felsőközéposztálybeli, luxusproblémák lennének az általánosak. Ne legyenek illúzióink, az otthonszülés nem olcsó sport, a terhesség gondozásával, szüléssel együtt kb. 200 ezer forint. Miközben órákon át folyt a szó, az igazán fontos kérdések szóba sem kerültek, vagy épp csak az említés szintjén, elkenve, elmosva, sarkítva.
5. Tanú és férje 2007. májusban részt vettek egy, az I.r. vádlott által tartott Információs Esten, ahol érdeklődésükre az I.r. vádlott arról tájékoztatta őket, hogy ő maga megfelelő orvosi végzettséggel rendelkezik, kisebb műtéti beavatkozásokat szükség esetén maga is el tud végezni, illetőleg rendelkezik mindazokkal a szakmai és tárgyi feltételekkel, amelyek egy esetleges komplikáció időbeni felismeréséhez, és ellátásához szükségesek. Az I.r. vádlott közölte továbbá azt is, hogy jó kapcsolatot ápolnak a Kórházzal, valamint az újszülöttek mentését végző ... Alapítvánnyal, amennyiben az otthonszülés során a kórházba szállítás szüksége merülne fel.
5. Tanú és férje az előzőekben ismertetettek szerint az információs esten, majd a tanfolyamon kapott információk, illetve az I.r. vádlottal folytatott konzultáció alapján akként döntöttek, hogy amennyiben a szülés 2007. augusztus 31. napjáig nem indul meg, úgy ezt követően Budapestre utaznak, és 5. Tanú az I.r. vádlott által felajánlott lehetőséggel élve a Születésházban hozza világra gyermekét.
Döntésüket - a Kórház közelségén túl - meghatározó módon motiválta az, hogy az I.r. vádlott őket saját szakorvosi végzettségére, gyakorlatára és tapasztalatára is hivatkozva a szülés biztonságos levezetéséhez, és az esetleges komplikációk elhárításához szükséges szakmai és tárgyi feltételek meglétéről biztosította.
...
Az I.r. vádlott 2007. szeptember 15-én hajnali 2 óra körül vizsgálta meg ismét az anyát, s azt tapasztalta, hogy a méhszáj eltűnt. Az I.r. vádlott ekkor burokrepesztést javasolt, amelybe 5. Tanú beleegyezett, ezért az I.r. vádlott egy tűvel a magzatburkot megrepesztette. Ennek hatására tiszta magzatvíz ürült, a méhszáj azonban 9 centiméterre összeszűkült. A szülés ezt követően megtorpant, a kitolási szak egészen 4 óra 10 percig nem kezdődött meg.
Az I.r. vádlott a burokrepesztéstől a kitolási szak kezdetéig eltelt időben csupán rendszeresen magzati szívhang ellenőrzést végzett, más beavatkozást azonban nem.
Az anyánál 4 óra 10 perckor jelentkeztek a tolófájások. 4 óra 32 perckor megszületett a magzat feje, amit azonban a magzat vállainak megszületése nem követett. Az I.r. vádlott ezért felszólította az anyát, hogy nyomjon, azonban ez sem vezetett eredményre, a magzat törzse a következő fájásnál sem született meg. Az I.r. vádlott ekkor egy ampulla oxitocint szívott fel, és átadta a fecskendőt 11. Tanúnak, aki az I.r. vádlott utasításától eltérően abból csak fél ampulla mennyiséget adott be intravénásan a sértettnek. Az I.r. vádlott az oxitocin intravénás beadatásával foglalkozási szabályszegést követett el. Az oxitocint, mint a méhizomzat összehúzódását fokozó szert, a klinikai gyakorlatban kis dózisban, infúzióban alkalmazzák. Intravénás injekcióban, higítatlan formában az oxitocint csak a magzat megszületése után, a lepény leválasztására, és megszületése gyorsítására lehet alkalmazni. Oxitocin intravénás beadása a kitolási szakban a szakmai szabályok tilos, csak medencevégű fekvés esetén, a legutolsó fájás előtt megengedett, itt azonban ez a helyzet nem állott fenn. Az oxitocint csak szakorvosi utasításra lehet beadni.
Mivel a következő kontrakció alkalmával sem született meg a magzat, az I.r. vádlott az anyát négykézlábra állította, 5. Tanú testhelyzetének megváltozása sem eredményezte azonban a magzat megszületését.
Az I.r. vádlott ekkor állapította meg, hogy a magzat felső válla a sértett szeméremcsontjában elakadt, ezért különböző műfogások alkalmazásával igyekezett a magzat vallanak elakadását elhárítani.
Ennek során az I.r. vádlott először a magyar szakmai protokollban nem ismert műfogást alkalmazva a magzat fejét 90 fokban elfordította úgy, hogy azt a vállak fordulása is kövesse, ez azonban nem vezetett eredményre, ezért az I.r. vádlott a magzat fejét a kiinduló állásba , majd onnan tovább a másik irányba újabb 90 fokban elfordította. Mivel a kizárólag a magzat fejének forgatásával járó műfogás nem vezetett eredményre, az I.r. vádlott további, ismert műfogásokat is alkalmazott. Így 5. Tanút hanyatt fektette, és segítőivel a sértett lábát a térdénél fogva felhúzva az egyik segítő a sértett szeméremcsontja felett igyekezett erőteljes nyomást gyakorolva a magzat vállát kiszabadítani. A szakmai protokollban McRobert's műfogásként alkalmazott módszer is eredménytelen maradt, azonban a magzat feje a vádlotti magatartás végére más irányba nézett, mint annak kezdetén.
Az I.r. vádlott a továbbiakban a sértett hüvelyébe benyúlva a magzat alsó vállát megragadva annak a mellkas felé történő forgatásával, illetve az alsó kar kifejtésével igyekezett elhárítani a magzat felső vallanak elakadását.
Az I.r. vádlott által helytelenül, nem megfelelő körültekintéssel alkalmazott technikák a magzat nyaki csigolyáinak, az V. és a VI. csigolyák közötti, bevérzéssel kísért szétválását és gerinccsatorna bevérzését eredményezte, amely sérülés önmagában is alkalmas volt a magzat halálának kiváltására.
Az I.r. vádlott utolsó műfogásként ujjával megkísérelte a magzat kulcscsontját eltörni, hogy ezzel csökkentse a vállak közötti távolságot, azonban ez sem vezetett eredményre.
Mialatt az I.r. vádlott a vállelakadás elhárítására tett kísérleteket - felhívására - a segítői 4 óra 40 perckor mentőt hívtak, valamint értesítették a ... Alapítvány Mentőszolgálatát is.
Az Országos Mentőszolgálat mentőegysége 4 óra 44 perckor érkezett a helyszínre. A mentőegység orvosa, a neonatológus szakképzettséggel is rendelkező dr. 1. Tanú a magzat carotisát megtapintva pulzust nem észlelt, a magzat életjelenségeket nem mutatott, halála eszközök hiányában azonban nem volt megállapítható.
A mentőegység 5 óra 00 perckor indult el a Budapest, ... utcai Születésházból. A sértettet a Kórház Szülészeti-Nőgyógyászati Osztályára szállították, ahol és 5 óra 09 perckor dr. 9. Tanú és dr. 2. Tanú ügyeletes orvosok szülésznő közreműködésével kezdték meg 5. Tanú ellátását. A magzat a szülőszobára érkezéskor életjelenségeket nem mutatott. Az anyát szülőágyra helyezték, gátmetszést végeztek, majd a magzat jobb karját, amely a sértett keresztcsontja felé helyezkedett el, kifejtették. Ezzel a magzathenger annyival kisebb lett, hogy az éppen bekövetkező fájás, valamint az egyik orvos által gyakorolt expresszié, és a szülésznő által alkalmazott megfelelő fogás hatására a szeméremcsont felé néző váll azonnal megszületett. A beavatkozás eredményeként a magzat, 5 óra 10 perckor megszületett, s ekkor átadták a ... Mentőszolgálat, valamint az Országos Mentőszolgálat helyszínen tartózkodó orvosainak, akik azonnal megkezdték a magzat újraélesztését.
A 40 percen át tartó újraélesztés azonban eredményt nem hozott. 5. Tanú magzata érett, életképes és egészséges volt. A magzat halála a szülés megindulását követően következett be. A magzat halálát oxigénhiány okozta.
A magzat nagy súlya, az elhúzódó szülés, és az emiatt kialakult fájásgyengeség vezetett a magzat vállának elakadásához, ez azonban még nem teremtett közvetlen veszélyhelyzetet, mert gátmetszéssel alkalmazott megfelelő szakmai műfogásokkal a vállelakadás elhárítható lett volna.
Az I.r. vádlott előtt is ismert volt, hogy egy esetleges szövődményes szülés lefolytatásához a megfelelő tárgyi és személyi feltételek az általa biztosított körülmények között nem voltak adottak, ugyanakkor ... a lehetőség mindvégig megvolt arra, hogy az anyát megfelelő egészségügyi intézménybe szállíttassa.
A 2007. szeptember 15-én 2 óra körül elvégzett burokrepesztést követően, észlelve, hogy a magzat feje magasan volt, és a burokrepesztést követően a méhszáj nem tágult, hanem összeszűkült, Az I.r. vádlottnak a szülés folyamatát felül kellett volna vizsgálnia, és figyelemmel az akkor már 9-10 órája zajló vajúdásra legkésőbb egy órán belül a szülés levezetésének további módjáról, a sértett kórházba történő szállításáról kellett volna döntenie. E döntésének elmaradása azonban mindössze diagnosztikai tévedésnek minősül, szakmai szabályszegésnek nem.
Ezzel szemben az I.r. vádlott által elkövetett foglalkozási szabályszegések (így a szabályellenes oxitocin-alkalmazás, a helytelenül kivitelezett műfogás és a gátmetszés elmaradása) és 5. Tanú magzatának a szülés folyamán bekövetkezett halála között közvetlen okozati összefüggés áll fenn.
...
Megjegyzést igényel, hogy a nyomozóhatóság által foganatosított helyszíni szemle során (nyomozati iratok 347-412. oldal) nem került elő semmilyen olyan orvosi eszköz, amivel a gátmetszés egyáltalán kivitelezhető lett volna.
Viszont a meghallgatott szakértők szerint a Martius-féle műfogás sem megfelelően került alkalmazásra:Dr. I.r. vádlottat először tanúként hallgatták meg az ügyben (nyomozati iratok 889-921. oldal), e vallomásában azt vallotta, hogy 11. Tanú adott be egy ampulla oxitocint a szülő nőnek, majd hívták a mentőket. Vallotta, hogy az első műfogás, amelyet alkalmazott úgy kiviteleződött, hogy 11. Tanú megnyomta a hasfalat, ő pedig próbálta kifejteni a vállat. Ezt követően megpróbálta eltörni a magzat kulcscsontját, végül 90, illetve 180 fokban elfordította a magzat fejét. Állította, hogy gátat nem kellett metszeni, volt elég hely a beavatkozáshoz. Vallotta, hogy a mentő hívásáig 5 perc, a mentő kiérkezéséig 10 perc telt el a fej megszületésétől. Állította, hogy a magzat nem volt halott, akkor kezdett a szája cianotikussá válni, amikor a mentő megérkezett. Állította, hogy a mentővel érkező orvosnő forgatta a baba fejét, kétszer is neki látott és fordított a babán. Második tanúvallomásában az oxitocinnal kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy ő szívta fel az injekciót, de 11. Tanú adta azt be az anyának. Állította, hogy ekkor még nem merült fel, hogy beakadt a váll, különben nem adta volna be az injekciót. Ezzel kapcsolatban - figyelembe véve a szakértői véleményekben előadottakat - megállapítható, hogy az injekció beadására ebben az esetben sem lett volna a szabályok szerint lehetőség. Vallotta, hogy mindkét irányban próbálta forgatni a babát és úgy nyilatkozott, hogy gyakorlatilag körbe forgatta. Azt vallotta, hogy a fejet forgatta két irányban, összesen 360 fokban és állította, hogy a baba sokáig rózsaszín volt, de az arckifejezése nem változott a beavatkozások közben sem. Azt biztosnak tartotta, hogy 1. Sértett a fej megszületése előtt nem volt halott, mert néztek és hallottak magzati szívhangokat.
Első gyanúsítotti vallomásakor (nyomozati iratok 1267-1275. oldal) a tanúvallomását nem tartotta fenn, de ennek indokát nem adta. A fejforgatással kapcsolatos tanúvallomásával összefüggésben megállapítható, hogy kétségtelen, hogy azt a vallomását a hamis tanúzás törvényi következményeire történt figyelmeztetés után tette, azonban figyelemmel arra, hogy az eset speciális, orvosi jellegű, abban a bíróság nem lehet biztos, hogy a jegyzőkönyvvezetés pontos volt a forgatás vonatkozásában, bár az kétségtelen, hogy az I. r. vádlott azt aláírta.
Valamennyi szakértő egyetértett abban, hogy dr. I.r. vádlott a szülés kísérése során három súlyos szakmai szabályszegést mindenképp megvalósított. Így oxitocint adott be intravénásan a kitolási szakban úgy, hogy annak feltételei nem állottak fenn, a vállelakadás észlelése után nem alkalmazott gátmetszést annak ellenére, hogy az szükséges lett volna a vállelakadás megszüntetéséhez, továbbá szakszerűtlenül alkalmazott egy műfogást (Marcius-féle műfogás).
Az oxitocin hasonló esetekben történő tilalma és a gátmetszés szükségszerűsége ismert orvosi szabály, így egyértelműen megállapítható, hogy az oxitocin beadását és a gátmetszés elhagyását az I. r. vádlott szándékosan valósította meg, e magatartásait az egyenes szándék jellemezte. Az oxitocint be kívánta adni és be is adta, a gátmetszést pedig nem kívánta elvégezni és nem is végezte el. A Marcius-műfogás esetében a szándékosság nem állapítható meg, tekintve, hogy itt nem a magyar szakmai protokollban nem használt műfogás alkalmazásával volt a probléma, hanem azzal, hogy azt dr. I.r. vádlott nyilvánvalóan nem szakszerűen alkalmazta, ellenkező esetben nem kerülhetett volna sor a magzat nyaki sérülésének okozására. Nem lehet ugyanis sehol olyan bevett szakmai műfogás, amely olyan súlyos következményt eredményez, mint amilyennek az elhárítására irányul. Ez utóbbi szabályszegés vonatkozásában nem állapítható meg, hogy az I. r. vádlott szándékosan alkalmazta a műfogást rosszul, mindössze az, hogy azért nem látta magatartása következményeit előre, mert a tőle, mint a műfogást alkalmazó orvostól várható körültekintést elmulasztotta.
Ez esetben talán ne pofázz bele szülészeti szakmai kérdésekbe.Nem vagyok szülész, s te sem vagy az.
[/moder]Szilágyi András alelnök
Fizikus, biofizikus, tanulmányait az ELTE TTK-n végezte. Az MTA Enzimológiai Intézetének kutatója. 2002 és 2005 között posztdoktori kutatásokat végzett a Donald Danforth Plant Science Centerben (St. Louis, Missouri, USA), valamint a Center of Excellence in Bioinformatics-ban (University at Buffalo, State University of New York, New York, USA). 2006 decemberétől a Szkeptikus Társaság tagja, 2008 februárjától alelnöke. A Szkeptikus Blog szerkesztője.
Lehet, hogy így jobb! Ha egyszer a karma így akarta...Emiatt egy baba meghalt.
Szerinted. Mások szerint meg nem így van.rossz és tiltott módszert alkalmazott, és felelőtlen, mert nem intézkedett időben az esetlegesen életmentő kórházba szállításról.
Valamit azért értek az asztrológiához, tehát a te sorskarmádat is felfedtem már régen (természetesen csak magamnak, mert ha megtudnád, hogy mi vár rád, akkor a szorongástól nagyon megtegednél)...
I. fokRészben az eljárási szabályokkal függ össze az elsőfokú bíróságnak a vádlottak védői által előterjesztett bizonyítási indítvány elutasítása, és részben ide tartozik az ismételten előterjesztett bizonyítási indítvány másodfokú elutasítása is. Ezzel kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla megállapítja, hogy az elsőfokú bíróság helyesen és törvényesen utasította el a védelemnek a külföldi nőgyógyász szakértők tanúkénti kihallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát (38. számú tárgyalási jegyzőkönyv 46. és 100. oldal; elsőfokú ítélet 22. oldal). A Be. 79. § (1) bekezdése értelmében „tanúként az hallgatható ki, akinek bizonyítandó tényről tudomása lehet". Az eljárás során nem merült fel egyetlen adat sem arra vonatkozóan, hogy a megidézni kért és az Egyesült Királyságban dolgozó orvosoknak a vádlottak cselekményéről tudomása lett volna. Ez tanúkénti kihallgatásukat már önmagában kizárja.
Ugyanakkor az iratok között találhatók a konkrét cselekménnyel kapcsolatos véleményük. Ezzel kapcsolatban felvetődik annak kérdése is, hogy a bíróság szakértőként bevonhatja-e az eljárásba ezeket az orvosokat? Az eljárási törvény 102. § (1) bekezdése főszabályként azt írja elő, hogy a bíróságnak a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt kell kirendelni és ha ez nem lehetséges, csak akkor lehet kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt szakértőként kirendelni. Ez azonban sem az elsőfokú, sem pedig a jelen eljárásban nem volt indokolt, mivel az eljárás során összesen tíz szakértőt rendelt ki a nyomozóhatóság, illetve a bíróság a hazánkban bejegyzett összesen 200 magyar igazságügyi szakértő közül. Ők birtokában vannak nem csupán a magyar, hanem az európai és a tengeren túli szakmai, tudományos ismereteknek is.
A védelem által indítványozott külföldi szaktekintélyeknek a magyar bírósági eljárásban történő bevonását a másodfokú bíróság sem tartotta indokoltnak, mert Magyarországon elkövetett, magyar foglalkozási szabályok hatálya alá tartozó magyar állampolgárságú személyeknek a magyar sértettekkel szembeni vádbeli cselekménye képezte jelen ügy tárgyát. Ezt az álláspontot az előbbiekben felhozottakon túlmenően az is alátámasztja, hogy a külföldi orvosok, bábák nem lehetnek a peranyag ismeretének olyan birtokában, amellyel a Magyarországon kirendelt igazságügyi szakértők rendelkeztek. A védelem maga hivatkozott arra, hogy nem a bizonyítás teljes anyagát fordították le angol nyelvre - önmagában a fordítás hitelessége is kérdéses -, melyből az következik, hogy bizonyos tényekről, körülményekről tudomása van a felkért szakértőnek, másokéról nem. E mellett az elsőfokú bíróság okirati bizonyítékként vette figyelembe a 8. és a 11. számú szakértők által benyújtott szakértői véleményeket is. Ugyancsak okirati bizonyítékként kezelte a védelem által beterjesztett, külföldi szaktekintélyek - 2. számú tanú, 1. számú tanú, 7. és 12. számú szakértő - által jegyzett véleményeket, melyekre a bizonyítékok értékelésénél is hivatkozott. (Főváros i Bíróság 5.B.567/2010/83. számú ítélet 23. oldal 3. bekezdés első mondata)
Általánosságban megállapítható, hogy a magyar igazságügyi orvosszakértőknek arra kellett választ adni, hogy a vádlottak, mint Magyarországon élő és dolgozó orvosok, szülésznők, szülésznő-segítők a Magyarországon alkalmazandó - és nem külföldön irányadó - szakmai szabályokat betartották-e. Ezek a szakmai szabályok részben jogszabályok, részben tankönyvben és szakmai kollégiumi véleményekben megjelent és az orvosi gyakorlatban kialakított szabályok, protokollok.
Szemben a védelem álláspontjával az vezetne a kettős mérce alkalmazására, ha eltérő szabályok vonatkoznának az intézményi, illetve az intézményen kívüli szülést levezető/kísérő orvosokra, szülésznőkre. A szülés háborítatlanságának elve ugyanis nem járhat a szülő anya, a magzat egészségének, testi épségének a veszélyeztetésével. Megjegyzendő, hogy épp a vádlottak és a védők hangsúlyozták, hogy Magyarországon az otthonszülésnek nincs protokollja, e körülményből viszont nem az következik, hogy a külföldi protokoll alkalmazása lenne irányadó az intézményen kívüli szülés esetén. Ez esetben ugyanis még az sem dönthető el, hogy mely ország protokollját kellene figyelembe venni.
E körben ugyanakkor hangsúlyozza a másodfokú bíróság, hogy annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság nem hallgatta meg a védelem által indítványozott külföldi szakértőként megjelölt személyeket, az általuk adott és magyar nyelvre lefordított szakvéleményüket okirati bizonyítékként figyelembe vette és a magyar igazságügyi szakértők elé tárta. Kiemelendő, hogy például a 3. számú igazságügyi orvosszakértő az elsőfokú bírósági kihallgatásakor megismerte a 7. számú szakértő véleményét, és részletesen nyilatkozott az abban foglaltakra (38. számú tárgyalási jegyzőkönyv 129-132. oldal). A 3. számú szakértő szakvéleményét kiegészítette a G. Martius-féle műfogás vállak elakadása esetén történő alkalmazhatóságáról (elsőfokú iratok 71. alszám), és az elsőfokú bíróság más esetekben is ütköztette a szakvéleményeket az okirati bizonyítékként kezeltekkel. Ügyfelderítési kötelezettségének tehát e tekintetben is messzemenően eleget tett.
Ezzel az elsőfokú bíróság eleget tett az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (kihirdetve 1993. évi XXXI. törvénnyel) 6. Cikkely 3/d pontjában megfogalmazott fegyverek egyenlősége követelménye megvalósulásának.
Én ezt firtatom, de te nem válaszolsz sose. Ha Gerébnek elnézzük a ballépéseit, mert különben milyen jó a statisztikája (szerinted, mert ugye hivatalos statisztikája nincs, de 6 év alatt 3 gyermek halálát eredményező szülés levezetése miatt indult ellene eljárás), akkor mondjuk egy kórházban valamely alkalommal részegen szülést levezető és ezzel az anya halálát okozó szülőorvost is majd jól mentsük fel, ha mondjuk csak a 3001. szülését rontja el?Azt firtatjuk, hogy jóval nagyobb hiányosságok, műhibák és csecsemőhalálok miatt nem hurcoltak meg egyetlen orvost sem soha annyira, mint Geréb Ágnest, aki mint a legjobb szándékú személy és szülész-nőgyógyász végzettséggel rendelkező orvos próbált teljes tudásával és erejével segíteni az ominózus pillanatban.
A bírók is jogászok, nemde?csak azért mert valaki jogászként mond valamit, attól még nincs feltétlenül igaza
A világ legkegyetlenebb és legnyilvánvalóan bűnös gyilkosait és diktátorait is védték jogászok, ettől még nem lehet megkérdőjelezni a bűnösségüket.Az, hogy a bíróság kimondott egy ítéletet, még nem jelenti azt, hogy a bíróságnak van igaza és nem a védőnek például.
Nem kell ezt tennem, megtette már helyettem a TASZ.Ha nem tetszik az ítélet, köss bele a bíróság érvelésébe, akár a szakértőkkel való bánásmód, akár más tekintetben.
Az Igazságot Geréb Ágnesnek Mozgalom és a TASZ megdöbbenve fogadta a másodfokú ítéletet. Álláspontunk továbbra is az, hogy a tárgyaláson a bábák nem kaptak lehetőséget az érdemi védekezésre. Habár nemzetközi szaktekintélyek sora, köztük az Egészségügyi Világszervezet (WHO) volt igazgatója igazolták, hogy a magyar bábák nem hibáztak, a bíróság nem vette figyelembe véleményüket, és elutasította tanúként való meghallgatásukat is.
A bíróság kettős mércét alkalmaz: eltérően ítéli meg a kórházi és az intézeten kívüli szülést. Míg a kórházi orvosok csak a legritkább esetben kerülnek büntetőbíróság elé, és perük többnyire felmentéssel zárul, a bábák ellen szülési komplikáció esetén rögtön eljárás indul.
Más országokban a bábák ügyeiben főként szülészekből, bábákból álló szakmai testület vizsgálódik és ítélkezik, nálunk kizárólag kórházi orvosok adnak véleményt, akik nem rendelkeznek semmilyen tapasztalattal az otthon szülés terén.
Ez szakmai kérdés, amihez sem én, sem te nem értünk. Idézném azért a védőbeszédet:Szerinted a WHO igazgatója, vagy bárki más mégis hogyan tudná igazolni, hogy a gátmetszés (és erre alkalmas eszköz) hiányában nyakánál beragadt és emiatt maradandó fogyatékosságot szenvedett gyermeket jól látták el, ha a kórházban 1 perc alatt kiszedték gátmetszéssel?
A gátmetszéssel kapcsolatban a szakma nem egységes, az is megállapítható, hogy a magyar gyakorlat jelentősen eltér a Nyugat-európai gyakorlattól. Korábban rutinszerűen alkalmazták minden szülésnél a gátmetszést, ennek még ma is vannak hívei. Az utóbbi időben ez a beavatkozás talán kevésbé automatikus, de a szakértők kivétel nélkül úgy nyilatkoztak, hogy vállelakadásnál ez kötelező előírás, ezt az álláspontot képviselte a Szent János Kórház orvosa, dr.D.J. is. Szerinte a viszonyok rendkívül szűkek voltak, ennek megfelelően azonnal gátmetszést csináltak.
Geréb Ágnes szerint gátmetszésre nem volt szükség, neki mindkét keze befért a magzat mellett a szülőcsatornába, még így sem keletkezett sérülés a gáton. Dr. D. A. tanú is azon az állásponton volt, hogy a gátmetszést nem tartotta szakmailag indokoltnak, hogy elvégezze a helyszínen, mivel a vállak kimozdítását ez nem segíti elő. A gyermek válla a csontos medencében van elakadva, és hiába vágja át az orvos a lágy részeket a csontos medence alatt, ez nem segíti a baba megszületését. (38-as sorszámú jkv. 82.oldal) D. tanú elmondta azt is, hogy a világban jelenleg használatos vállelakadás protokollok nem egybehangzóak a gátmetszés vonatkozásában, vannak akik azonnal végeznek, és vannak akik nem ajánlják. Magunk is csatoltunk olyan szakirodalmi álláspontot, mely szerint a gátmetszés vállelakadásos esetnél kifejezetten ellenjavallt.
Annak ellenére, hogy a szakértők kivétel nélkül a gátmetszés mellett tették le a voksukat, nem jelenthető ki az, hogy a gátmetszés a kar kifejtéséhez elengedhetetlen volt.