Maga a létezésünk érzése is csak egy érzet. Hisszük, és még erősebben fogalmazva azt mondjuk, hogy tudjuk, hogy létezünk. De bizonyítani csak azon a külvilágon keresztül "tudjuk", ( amelyről "bizonyítottan tudjuk", mert így hittük el, hogy olyan amilyennek hisszük,) amely külvilágról csak bennünk leképzett benyomásaink, azaz gyakorlatilag hiteink vannak,.
Azzal a külvilággal amelyiknek csak a leképzett képe van bennünk. Tetejében a mi belsőnk által elvégzett leképzéssel, ami vagy megközelíti a külvilágot vagy kevésbé.. Ismerek olyan embereket akiknek az elmondásaik alapján a külvilágról alkotott képük totálisan egészen más mint az én bennem lévő külvilág kép. Na igaz én nem szívok füvet, mint ők. De az ő számukra az ő világuk a hiteles valóság.
Vagyis ha valóban racionálisak akarunk lenni, akkor meg kell állapítanunk, hogy minden amit magunkról és a környezetünkről tudunk-hiszünk-képzelünk, az mind csupán egy vetülete mindennek. Jó vagy kevésbé helyes vetülete, de mindenkiben csak vetület létezik. A valóság pedig kívül van. És semmi sem bizonyítja a valós egyezésüket. Csupán saját magunk számára elfogadható mértékben bizonyítottnak tekintjük a két világ egyezéseit.
Így bár úgy hisszük, hogy nem a hitünk hanem az objektív, a valóságot pontosan tükröző meggyőződésünk, a tudásunk alapján döntünk, de a valóságban erre lehetőségünk sincs.
Csupán a megközelítésére, de elérésére
