szeptikus írta:maga a kérdésfelvetés antropomorf tévedés, ami azt előfeltételezi, hogy ez a világ meg lett valahogy teremtve
Nem tételez fel semmi ilyesmit. Felvesszük a paraméter teret, ami annyi dimenziós, mint a paraméterek dimenziószámainak összege. Bejelöljük azt a tartományt, amelyik minket érdekel. Ha kicsi, keressük az ebbe esés okát. Ha nem kicsi, akkor nem.
De, bizony, pont itt teszed fel megint a teremtést: "az abba esés oka". Ezzel felteszed, hogy eshetett volna máshova is, tehát valamikor ez a behangolás megtörtént, ami a teremtés (alapja).
szeptikus írta: n-et dobunk az érmével. A paramétertér véges, n dimenziós, diszkrét. Kijelöljük azt a (nem feltétlen összefüggő) tartományt, amelyikbe eső eredmények bizonyos szabályosságokat mutatnak. Megnézzük kicsi-e. Ha igen keressük az ebbe esés okát.
Igen, mert mint fent elhangzott, van egy modellünk arról, hogy mit várunk. Ha nem várnánk semmit, nem tudnánk mi az az érme, fel sem merülne, hogy valamilyen eredményt szabályosnak, másikat szabálytalannak minősítsünk. Nos, a világunk "teremtésének" nincs modellje, ezért nem mondhatjuk, hogy ez egy szabályos világ, jé, de furcsa.
szeptikus írta: Mi okunk van arra, hogy az alapvető fizikai állandók esetében másképp járjunk el, mint az érmedobásnál?
Nincs modellünk, ami az állandók létrejöttéért lenne felelős. Persze implicite, akik a finomhangoltsággal jönnek, nekik van egy (hibás) modelljük: a paraméterek bármik lehetnének, és valaki vagy valami gondoskodott róla, hogy ne bármilyenek legyenek, hanem azok, amiket tapasztalunk. Semmi okunk sincs egy efféle "teremtő erőt" feltételezni - ez csak egy antropomorf analógia. Mi teremtünk egy játszóteret, akkor azt eltervezzük, megcsináljuk. Biztos a mi világunk is így készült! Nem.
szeptikus írta: Ha kicsi, keressük az ebbe esés okát. Ha nem kicsi, akkor nem.
Lásd az előző hozzászólásom a finomhangoltságról (1) nem kicsi, attól függ, hogy nézzük. 2) nincs okunk keresni egyébként sem.)
szeptikus írta: Minden kérdésfeltevés antropomorf, mert ember teszi fel.
Nem ezt jelenti az antropomorf, hogy ember teszi fel a kérdést, hanem azt, hogy az emberi élet más, köznapibb vonatkozásaihoz hasonló téves analógiát alkalmazunk, mert azt hisszük, hogy az mindig igaz, s általánosítható tetszőleges határon túl is, pl. a világ keletkezését is egy olyan dolognak képzeljük, mint amikor mi alkotunk valamit.