Megváltoztatható a valóság a kvantumokra ható gondolatokkal?

[Agastya]

Sziasztok!

Találtam egy cikket: http://www.idokep.hu/hirek/quantum-rada ... ice-eraser

Abban van ez a rész:

"Mi a valóság?

A valóság - legalábbis ahogy a kvantumfizika jelenlegi kísérleti eredményei sugallják - még csak nem is hasonlít arra, amit vizuálisan érzékelünk.

Nincsenek például jól meghatározható helyzetű tárgyak, sem élőlények. Egyáltalán nem biztos, hogy az öntudatunk a sajátunk, és főleg nem, hogy a testünkhöz köthető. Nem biztos, hogy létezik szabad akarat, vagy ha mégis, akkor egészen másképp, mint ahogyan ma gondoljuk.

Nem biztos, hogy a fénysebesség az elérhető legnagyobb sebesség; nem biztos (sőt igen valószínűtlen), hogy csak 3 térdimenzió van, és hogy az idő bármiben is különbözik ezektől. Végül, nem biztos, hogy létezik egyáltalán olyan, hogy objektív világegyetem; vagy éppen megfigyelt pillanattól független jelen, jövő, vagy múlt.

Éppen ellenkezőleg, számtalan jel mutat arra, hogy a világegyetem részben vagy talán teljes egészében "szubjektív" hely: vagyis minden öntudattal rendelkező élőlénynek (még általánosabban: minden önmaga és a külvilág érzékelésére képes rendszernek) saját, egymásétól tetszőlegesen különböző világegyeteme van; az objektívnek hitt univerzum pedig talán csak ezek szuperpozíciója, amely csak azon pontokon és úgy kapcsolódik, illetve válik érzékelhetővé (megfigyelhetővé), a többi, öntudattal rendelkező rendszer (élőlény, vagy azok csoportja) számára, hogy ne okozzon paradoxont semmilyen szemlélő esetében sem.

És ami az egészben a legszebb (egyben tudományos hitelesség szempontjából legfontosabb), hogy mindezeket nem filozófusok álmodták meg a "semmiből". Éppen ellenkezőleg, szigorúan kontrollált körülmények között elvégzett kvantumfizikai kísérletek egész sora igazolja, illetve vetíti előre a döbbenetes állítások jelentős részének létjogosultságát.

Szóval szerintetek hathatunk a valóságra pusztán az akaratunkkal?

[Gézoo]

@Agastya (47427): Hajaj! Bár nem mindig megy, de sokszor csak gondolni kell valamire és teljesül!
Aztán olyan is van, hogy hiába nyomom azt a nyavalyás gombot, de elem nélkül nem kapcsol az a dög távirányító!

Na de most komolyan! Nyilván az idegi folyamatok is matéria alapúak. Azaz ha kis mértékben is, de sugárzásokat keltenek.
Innentől már csak olyan folyamat sorok kellenek amelyekre ezek a szinte semmi energiák is kapcsoló hatással vannak.

[Aku-Aku]

@Agastya (47427):
A "kvantumo"-ra való hatást közvetve vagy közvetlenül gondolod?

Vicces, hogy még egy topik címet is el lehet szúrni.
Szerintem kérjél javítást a moderátoroktól, mert nem aggastyánnak hanem 8 éves gyereknek fognak téged ítélni.

[Agastya]

Bocsánat! Jogos az észrevétel. Így akár a kvantum tumorára is lehet gondolni Kvantumokra Írok helyesbítésért Amúgy nem Aggastyán hanem Agastya vagyok Na komolyra fordítva a szót ebben a cikkben ugye az áll, hogy lehet. Láttam valamelyik ismeretterjesztő csatornán egyszer, hogy már építettek egy működő kvantum számítógépet valamelyik amerikai egyetemen. Sokat még nem tud ugyan de a prof azt mondta a legnagyobb gond az árnyékolással van, mert még a gondolat is hat rá.
Valaki aki esetleg ebben a témában profibb mint én tudna felvilágosítást adni erről?

[Agastya]

Köszönöm szépen a javítást!

[Agastya]

Kedves Gézoo!

Valóban az agy mérhető elektromos aktivitással rendelkezik. A számomra a legérdekesebb az, hogyan hathat egy nagyobb rendszerre mint például ahogyan a cikk állítja a környező világunkra? Persze tudom ha leülök veled sörözni akkor ugyanazt látjuk mindketten a szuperpozíció miatt:
" az objektívnek hitt univerzum pedig talán csak ezek szuperpozíciója, amely csak azon pontokon és úgy kapcsolódik, illetve válik érzékelhetővé (megfigyelhetővé), a többi, öntudattal rendelkező rendszer (élőlény, vagy azok csoportja) számára, hogy ne okozzon paradoxont semmilyen szemlélő esetében sem."

Egyáltalán mi a világ? Hogy néz ki? Vegyünk például egy skizofrén embert. Vonatkoztassunk el attól, hogy a tudomány mai állása szerint ő egy beteg, akinek az agyi folyamatai, érzékelése másképpen működik mint a miénk. Ő "látja" a képzeletbeli barátait, akik számunkra nem láthatók. Ő mégis megesküszik rá, hogy ott vannak. Mi nem látjuk őket. A valóság az amit az érzékszerveink felfognak? Mindannyian rávágjuk jogosan hogy igen! És akkor mi a helyzet a beteg emberrel? A skizofrén számára az az igazi valóság. Pedig a többség állítja, hogy nem. Ezt a témát azt hiszem a Mátrix trilógia kimeríti rendesen Vagy lehet, hogy a skizofrén emberrel nem szuperpozicionálunk? Ezt most mint csak filozófiai kérdést tettem föl

[Aku-Aku]

@Agastya (47442):

Na komolyra fordítva a szót ebben a cikkben ugye az áll, hogy lehet.

Csak az egyszerűség és a pontosság kedvéért légy szíves, vagy pontosan jelöld meg hol áll ez a cikkben, vagy idézzed az idevonatkozó mondatot. Köszi.

[pounderstibbons]

@Agastya (47443):

Javításért nincs mit, én is benéztem, amikor elfogadtam a témát.

Visszatérve felvetésedre.

Mit értesz az alatt, hogy "kvantumokra ható gondolatok"?
Milyen kvantumokról beszélsz egyáltalán?
Tegyük fel van egy foton(ami a fény kvantumja), amire hatni akarok a gondolatommal. Milyen gondolattal lehet ezt elérni? Hogyan mérem azt hogy mikor sikerül ez a hatás és mikor nem?
Hogyan zárok ki minden más hatást, ami befolyásolhatja a fotont?

Hogyan változtatja meg utána ez a foton a valóságot?

Ha létezik is ilyesmi, mennyiben más ez, mintha az agyam utasítására megmozdulna a kezemben egy zseblámpa, ami fotonok összehasonlíthatatlanul nagyobb mennyiségét befolyásolja?

Nem mondanám, hogy a linkeld cikkeddel egyetértek (vagy akár értem), de hol állít olyat, amit te a téma címéül választottál?

Értelmezésem szerint a cikked ott (is) siklik ki, hogy megpróbálja miszticizálni, hogy kvantum jelenségek vizsgálatakor a megfigyelés befolyásolja egyes kísérletek eredményét. Pl. egy futó ember sebességének a vizsgálatakor nyilván nem lesz jelentős hatása a sebességet stopperral és szemmel mérő személynek a futóra(miközben ottléte, vagy távolléte befolyásolja a futó környezetét, tehát valamennyire az eredményét is), de egy foton vizsgálatakor szerintem aligha elkerülhető, hogy pl. a foton pályája megváltozzon, méretéből és a vizsgálati módszerből kifolyólag.
Ezt az elme misztikus hatásának tulajdonítani erősen felesleges, ha egyszer szimplán a mérési módszer a változás valódi oka.

[Szilágyi András]

@Agastya (47445):
Felhívom a figyelmedet a következő kifejezésekre a cikkben:
"nem biztos"
"talán"

Na, ezek a kulcsszavak.

[Gézoo]

@Agastya (47445): Kedves Agastya!

A filozófia fontos része a tudománynak. Több mint a tudományos gondolatok előkészítője azáltal, hogy maga az alap, és a felépítmény vázát is alkotja.

Ezért aztán amikor a világok számáról és szuperpozícióiról szólunk, nem szabad a filozófiai alapismereteket elfelednünk.
Ok-okozati levezetéssel egy látott világ létezik amit minden megfigyelő másként lát, érzékel.

Amikor megtanuljuk a piros szín nevét, akkor nem a nevét tanuljuk meg, hanem a valóságban egy az embertársainkkal közösen használt nevet rendelünk ahhoz a színhez amit mi látunk, és ahhoz a másik színhez ahogy azt a többiek is egyénenként látják.

Egy alkalommal hosszasan válogatta a színösszeállításokat az egyik ügyfelem, amire kiderült, hogy Ő nem csak kicsit más színűnek látja a színeket, hanem a kék receptora kompletten hiányzik a szeméből.
Az ő számára is piros volt a piros, zöld a zöld, de még fogalmi szinten sem az a piros vagy zöld amit a nagy átlag lát pirosnak vagy zöldnek.
Még szélsőségesebb példa az állatok vagy a rovarok színlátása.

Mégis mindannyian látunk valamit amikor ugyanarra az almára ránézünk. De mindenki másnak látja.

Ahogy fogalmazott az idézet, a sok világ szuperponálódik? Nos, nem. Az egyetlen világot látjuk annyi félének ahányan látjuk.

[Gábor]

"A kvantumelmélet szerint a világ működése nem determinisztikus, a részecskék mozgását ugyanis determinisztikus törvények helyett a hullámfüggvény írja le, ami a részecskék mozgására csak valószínűségi jóslatokat ad." És mindezt objektíven tudjuk.

[Agastya]

Köszönöm mindenkinek a hozzászólását!

Megpróbálom leírni agyament gondolatom lényegét Nem tudom voltatok e úgy, hogy valamit nagyon akartatok és bejött. És most nem arra gondolok, hogy jelentkeztél suliba mert akartál és felvettek Mondjuk inkább valahogy úgy ahogyan most azt leírom.

Adott két ember. Mondjuk egyetemre jár. Vizsga van. Mindkettő jól felkészült. Az egyiknek tök mindegy milyen tételt húz a másik viszont nagyon, de nagyon szeretne a kvantumelméletből vizsgázni Éjjel nappal arra gondol, sóvárog utána, azzal alszik el, azzal kel És mondjuk láss csodát azt a tételt húzza ki Persze tudom lehet ez véletlen is. De mi van ha a sóvárgásoddal megváltoztatod azt, milyen tételt húzol? Ez most csak egy gondolatkísérlet akar lenni. Az összes szemlélő azt látja az illető húzott tételt és kész. Viszont az adott személynek ez nem mindegy mit. Gyakorlatilag nincs ütközés mindenki boldogan szuperpozicionál és ennyi

Én ennek ellenőrzésére egy kísérletet is összedobtam elméletben.

Vegyünk mondjuk 50 embert. Legyen 5 főnyeremény. Természetesen valós nyeremények, hogy működjön a "sóvárgás" Válasszunk ki mindegyik nyereményre egy-egy embert aki él-hal az adott tárgyért, oltárt emel neki, sírdogál mennyire szeretné satöbbi
A többi ember csak átlagosan rajongjon a cuccokért. Aztán sorsolás és megnézzük ki nyerte. Ha azok akik élnek-halnak a nyereményért, akkor működik a dolog. Persze ezt ismételjük meg többször a tudomány érdekében, végezzük el ismét és ismét, hogy lássuk ugyanez e az eredmény. Ha többször megismételhető a kísérlet ugyanazzal az eredménnyel akkor elméletben bingó ugye? Ha meg nem akkor tényleg hagyjuk

Most mondhatjátok azt, hogy a lottó esetében akkor miért nem működik? Gondolkodtam rajta és lehet, hogy azért mert túl sok a sóvárgó ember és a kvantumok beintenek mert megzavarodnak és az eredmény marad a véletlen?

Kíváncsi vagyok a véleményetekre

Ja és ha valaki tudna nekem ajánlani kvantumelméletből szakirodalmat megköszönném, mert érdekel a téma. Azt a keveset amit az interneten találtam sajnos csak könyvkereső szolgáltatással lehet kerestetni mert már nem adják ki

[Popula(c)tion]

@Agastya (47619):
Kezdd el itt:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kvantummechanika
úgy, hogy az összes kékre is kattints rá, majd az ott megjelenteknél is, stb., stb.....
Ha ezen túl vagy, megértetted és megjegyezted az ott tanultakat, akkor keress szakkönyveket, rágd át magad rajtuk és így már érdemes lehet agyalnod.
Addig az egész "meglátásod" csak merő bla-bla.

[Aku-Aku]

@Agastya (47619):
Azt ugye érzed, hogy ezt a hozzászólást mindenféle átgondolás nélkül tetted közzé, különösen a lényegét tekintve?
Nem beszélve a sormintáról...

[Szilágyi András]

@Agastya (47619):
Ezt ajánlom: Schrödinger macskája és más történetek

[Agastya]

Köszönöm a linkeket! Bocs a sormintáért és a zagyva gondolatokért de mást is csinálok közben a gépen. Megígérem legközelebb nyugodtabb állapotban írok ide. Most egy ideig nem leszek mert elolvasom amit küldtetek.

[mimindannyian]

@Agastya (47619): Ez a mentális befolyásolás hasonló az imádsághoz. Ugyan ott valamiéle isten is szerepel a "modellben", de attól még, hogy valaki egy istent is elképzel, miközben valakiért imádkozik, nyilvánvalóan jelen van nála az a közvetlen befolyásolási vágy is, amiről te beszélsz. Ilyen tanulmányok készültek már, az ima erejéről. Az eredmény nem valami fényes.

http://en.wikipedia.org/wiki/Studies_on ... ory_prayer

[OktondiJóska]

@Szilágyi András (47625):

Ezt ajánlom: Schrödinger macskája és más történetek

Én is épp ezt akartam javasolni, mert ez közelít leginkább afelé amire gondol valószínűleg. Épp egyik nap filóztam azon, hogy az emberek vajon olykor miért halogatják kibontani a levelet (pl mikor orvosi eredményeket kapnak). Gyakran még "imádkoznak", szuggerálják is hogy mi álljon a levélben, mintha tényleg akkor dőlne el (omlik egyik lehetséges állapotba) hogy mi is áll a levélben. De Schrödinger macskája elvén, tényleg akkor dől el, ha a levélbontó személyt mint operátort helyezzük a sztoriba. Nem?

[mimindannyian]

@OktondiJóska (47633):

De Schrödinger macskája elvén, tényleg akkor dől el, ha a levélbontó személyt mint operátort helyezzük a sztoriba. Nem?

Ennek a kérdésnek nincs sok teteje. Valahol meg kell húzni a kvantummechanikai leírás és fizikai mérésekkel objektívan megtapasztalt világ határát, és bárhogy is húzzuk meg a határt, ugyanazon kimenetelekhez jutunk. Mondhatjuk, hogy a levél kinyitása előtt még ott van a jó és a rossz hír lehetőségének szuperponált összege, ám ez kvantummechanikai leírás és tévedés ezt úgy értelmezni, hogy ez a két állapot, mint valami valós, fizikai létezés van benne a levélben. A kvantummech valségek közvetlenül nem megtapasztalhatóak, azok csupán egy modell részei.

[Dordzse]

@Agastya (47427):

Folyamatosan ezt csináljuk

[mimindannyian]

@Dordzse (47874): Bizonyítsd be! Kezdésként mondjuk azt, hogy nem fordítva van.

[Dordzse]

@mimindannyian (47894):

Például gondolattal elértem , hogy az én valóságomban reagálj az írásomra .
Nem olyan bonyolult .

[mimindannyian]

@Dordzse (47911): Dehogy, a valóság váltotta ki belőled azt a gondolatot, hogy úgy érezd, tudatosan reagálsz. Az ellenkezője sem olyan bonyolult

[Dordzse]

@mimindannyian (47915):

Igen , a szavak szintjén semmi sem lehetetlen .

[mimindannyian]

@Dordzse (47917): Igen, látom, hogy erre gyúrsz.

[Dordzse]

@mimindannyian (47918):

Nem erre gyúrok . De értek hozzá
Komolyra fordítva a szót arra gondoltam hogy számunkra , embereknek csak szubjektív valóság létezik , mivel ahhoz hogy egy objektív valóságot érzékeljünk ,ahhoz meg kellene szabadulni az elemző elménktől , a személyes meggyőződéseinktől . Például nem lehetnénk szkeptikusok .
Mert az objektív valóságot csak érzékelni lehet .
Szóval a szubjektív valóságot pedig gondolatokkal alakítjuk , ezért lehet valami az egyik embernek ellenszenves , a másiknak szimpatikus . Vagy félelmetes az egyiknek , a másiknak pedig megnyugtató . Hol van ilyenkor az objektív valóság .

[mimindannyian]

@Dordzse (47919): Ott, hogy ez a két ember nem ugyanaz a két ember. Hogy lehet, hogy az egyik veréb balra repül, a másik jobbra, mikor ugyanaz a zaj ijesztette meg őket? Ezen sokszínűség megteremtéséhez távolról sem kell feladni az objektív valóság létezését.

[pounderstibbons]

@Dordzse (47919):

ezért lehet valami az egyik embernek ellenszenves , a másiknak szimpatikus . Vagy félelmetes az egyiknek , a másiknak pedig megnyugtató . Hol van ilyenkor az objektív valóság .

Ha nem létezne objektív valóság, nem mondhatnád, hogy UGYANAZ a dolog, ami valakinek ellenszenves, másiknak szimpatikus. Az, hogy te tudod, hogy ez a két dolog ugyanaz, és vélhetően mind a ketten is tudják, hogy az általuk különböző módon megítélt dolog ugyanaz, ez maga az objektív valóság.

[Dordzse]

@mimindannyian (47920):

Nem azt mondtam hogy nem létezik objektív valóság , hanem azt hogy azt szubjektíven éljük meg . Ez a szubjektívitás alapozza meg hogy elvész az eredeti objektív érzékelés . Innentől már nem az objektív valóságra irányul a figyelem .

[mimindannyian]

@Dordzse (47923): Node ezt senki sem vitatta. Viszont azt mondtad, számunkra, embereknek csak szubjektív valóság létezik. Most meg kiderült, szerinted is létezik számunkra embereknek objektív valóság, csak épp ezt közvetlenül nem érzékeljük. Ne zagyválj.

[Dordzse]

@mimindannyian (47925):

Nem azt mondtam hogy számunkra létezik .
De csak azért nem, mert nem azt érzékeljük ,hanem a saját értelmezésünket a dologgal kapcsolatban . Ez nem érthető ? Tehát objektíven hogyan ítélsz meg valamit , hiszen ott lesz a saját értelmezésed a dologról .

[mimindannyian]

@Dordzse (47928): Most meg már az objektív ítélkezésnél tartasz? Az megint más. Szétszórtságból ötös.

[Dordzse]

@mimindannyian (47930):

Most nem értesz , vagy nem akarsz válaszolni ?

[mimindannyian]

@Dordzse (47933): Az objektív valóság léte és az objektív ítélkezés két különböző dolog. Ha ezeket mégis párban hozod fel, egyikkel a másikat igazolni igyekezvén, akkor úgy érzem, felesleges veled vitázni, mert alapvető gondolatmenetbeli problémák vannak. Amennyiben más a helyzet, akkor fejtsd ki az álláspontod, szépen egészben, mert unalmas a kergetőzés nem jól definiált fogalmak mögé bujdokolva.

[Dordzse]

@mimindannyian (47935):

Egyszerűen arra szerettem volna utalni , hogy ha van is objektív valóság , akkor is csak szubjektív módon tudjuk értelmezni . Így érthető ?

[mimindannyian]

@Dordzse (47938): OK.

[tomkahaw]

@mimindannyian (47920):

talán azért, mert verebek felépítése nagyon hasonló? ha az egyik süket lenne, nyilván nem repüplne el.

[mimindannyian]

@tomkahaw (47949): A példa pont azt hivatott megmutatni, hogy a durva leegyszerűsítés szerinti azonos egyedek (embere, galambok, bármi) valójában nagyon sok apró eltérést mutatnak, melyek különbözővé teszik a viselkedésüket, és e látható különbség megértéséhez nem szükséges valami misztikus lelki sajátosságot feltételezni.

[Aku-Aku]

Megváltoztatható a valóság a kvantumokra ható gondolatokkal?

Mekkora távolságból? Egyszerre hány kvantum lenne megváltoztatva? A kvantum mijére történne a változtatás?
A sebességére? Az irányára? Az energiájára? A pozíciójára? A frekvenciájára? Valamelyik kvantum jellemzőjére (spin stb.)?
Hogyan kerülne ellenőrzésre, hogy sikerült-e a változtatás? Miből derülne ki, hegy ne egy másik kvantumváltoztató hajtotta végre a műveletet (csak viccból nem szólt, hogy ő volt...)?
Hogyan történne a kvantum lokalizálása, megcélzása?
Egy vagy több kvantum megváltoztatása hogyan hatna úgy a makrovilágra, hogy az nem csak érzékelhető lenne hanem komoly befolyást is gyakorolna?

Megannyi érdekes kérdés, és sokat még le sem írtam.
Az én válaszom az indító kérdésre; nem.

[mimindannyian]

@Aku-Aku (47954): Mi alapján vagy biztos benne, hogy nem?

[Gézoo]

@Agastya (47619): Minden gyorsulással járó folyamat a gyorsulás nagyságával arányos energiájú fotonok kisugárzásával jár. Így a gondolkodás is fotonok kisugárzásával jár együtt. A fotonok térerőssége pedig az időt és ezzel a teret "deformálja".

Tehát igen, ha nagyon erősen gondolunk ugyanarra, akkor "elbillenthető" a mérleg nyelve.
Az más kérdés, hogy jó irányban döntő sugárzás létrehozását okozzuk-e a gondolatokkal.
Megeshet, hogy pont ellentétes hatást vált ki a "nagyon akarás".

Telekinetikus próbálkozásoknál megesik, hogy az eltolási szándék ellenére forgás, vagy húzás jön létre.
Azaz a kísérletek azt mutatják, hogy úgy mint ahogy a kisbaba a gondolatai és a mozgása közötti összhangot megtanulja, begyakorolja, éppen úgy be kell gyakorolni a gondolatok keltése és az általuk kiváltandó hatás közötti összehangoltságot is.

[Aku-Aku]

@mimindannyian (47955):
A biztos szabatos, jó megindoklásához talán napokig, hetekig kellene gondolkodnom. Ettől eltekintek.
Sejtésem viszont lehet. Az a nem.

[mimindannyian]

@Aku-Aku (47965): Rendben. Én már a kérdés pongyolaságán elakadtam.

[Aku-Aku]

@mimindannyian (47966):

Én már a kérdés pongyolaságán elakadtam.

Én egy kis pontosítás hozzáadásával próbáltam ahhoz hozzájárulni, hogy kimutatható legyen magának a kérdésnek az értelmetlensége.

[sajnos_kacat]

@Agastya (47619):

Nem tudom voltatok e úgy, hogy valamit nagyon akartatok és bejött.

Én már voltam így. Az olyan események, amiknek egy a millióhoz a valószínűsége, tízből kilencszer bejönnek.

[Popula(c)tion]

Ennyi vén matrónát! Azok keverik össze a latorfaszt meg a fatorlaszt.
A kvantummechanika érvényességi köre a Planck egységekkel jellemezhető tartományra terjed ki. (Nagyon kis méretek, idő, és irdatlan energiák, ill. hőmérsékletek...) Jellemzően az elemi részecskékre vonatkozó, azok viselkedését jól leíró elmélet.
A normál méretekben viszont a klasszikus fizika törvényszerűségei működnek.
A kvantummechanikában használatos fogalmak -úgy, mint hullám-részecske kettősség, kvantum összefonódás, határozatlansági elv - kiterjesztése a hétköznapi jelenségekre nem több, mint divatos ezós handa-bandázás. (Hasonló az "energia", "rezgés", "frekvencia" /sőt fokozandó, mindjárt frekvenciák, abból is a minél nagyobb annál jobb,...!/ szavak minél sűrűbb, ám annál inkább értelmetlen hangoztatásához.)
Az "objektív-szubjektív" vita pedig már végképp nem fizikai, hanem filozófiai kategória.
(Tessék "filosz"-ba menni! Az is ingyen van.)

[Szilágyi András]

@Popula(c)tion (48137):
Nono, ez azért nem ilyen egyszerű! Van átjárás a kétféle világ között.

[Popula(c)tion]

@Szilágyi András (48139):
Persze. Mint a newtoni és a relativisztikus fizika között is. (Fekete lyuknyi tömegnél és/vagy fénysebességhez közelítve, stb.)
Azért gondolom furcsán néznél, ha hölgyismerősöd a tömegnövekedését a száguldozására, vagy a késését az idődilatációra próbálná visszavezetni.

[mimindannyian]

@Popula(c)tion (48142): A klasszikus fizika a kvantummechanikára alapul - mégha nem is ebben a sorrendben került megismerésre. Ebből kifolyólag, ha kvantumfizikai szinten képes vagy a gondolataiddal érdemi befolyást elérni, akkor az már technológiai kérdés, hogy ez makroszintű hatást is vonjon maga után. Teszem azt, egy tranzisztor működését, ha befolyásolni tudnád a gondolataiddal, annak elég komoly hatásai lehetnének a számítógépedre. Nemde?

[Szilágyi András]

@Popula(c)tion (48142):
Nem az átmenetre gondoltam, hanem az átjárásra.
Nem nehéz olyan rendszert létrehozni, amelyben egy kvantummechanikával leírható esemény kimenetele élet-halál kérdéssé változhat. Gondolj Schrödinger macskájára.
Vagy gondolj a csak kvantummechanikával leírható makroszkopikus rendszerekre, a szuperfolyékonyságra, szupravezetésre.
Vagy gondolj azokra az élettani mechanizmusokra, amelyek csak kvantummechanikával írhatóak le, pl. a fotoszintézis antennarendszere vagy bizonyos madarak magnetorecepciója.
És még sorolhatnám.
Az az elképzelés, hogy a kvantummechanika csak kis méretekben számít, és a makrovilágban nincs jelentősége, téves.
Ez a SciAm-cikk is erről szól: Living in a Quantum World (teljes szöveg itt)
Címlapsztori volt: