Hozzászólás
Szerző: Baksay-Róka Béla » 2015.07.29. 05:48
Válasz a 83 848-as jegyzésre – meg a 83 746-ot követően keletkezett többire. (Néhány kivételtől eltekintve…)
Mindenek előtt 3 (az éppen most olvasottal együtt 4), nem kifejezetten a topic-témához tartozó mondat. Szóltam itt már arról, hogy Édesanyám elmenetele óta – az ő emlékének mennél elevenebb fenntartása és tisztelete okán – a Baksay-Róka Béla nevet használom, amiként IDE IS ezzel a névvel regisztráltam. (Édesanyámat Baksay Zsuzsánna-ként anyakönyvezték, a családnevem fenti formában történő kibővítése pedig előbb-utóbb hivatalosan is megtörténik…) HANGSÚLYOSAN kérek tehát mindenkit, akit illet (értve ez alatt „Rigel”-t is!), hogy amennyiben egy jegyzésében rám hivatkozik, a félreértések elkerülése végett az általam beregisztrált név-formátumot használva tegye azt, mivelhogy:
a) sem topik-gazda, sem moderátor nem vagyok, és nem is annyira „koros” még a regisztrációs múltam, hogy minden új belépő tudná, kire is utal, aki bármilyen összefüggésben is töredékes nevesítéssel hivatkozik rám, illetve
b) mert én sem csak egy név-részlettel – nic-név esetében egy nick-név részlettel –hivatkozom a fórumozók egyikére sem! („Rigel” esetében mondjuk, a „Rig”, avagy „ig”, netán a „gel” avagy „el” alakzattal…)
Köszönöm!
És most – „Rigel” irányomban tanúsított hiányérzetét enyhítendő…
A LÉNYEG
Amiről szót kívánok ejteni, az a „végtelen sebességű jelterjedés” fogalma, mint olyan.
Ezt a fogalmat, vagy inkább „tényezőt” első ízben „Gezoo” említette itt, a 83 706-os számú jegyzetében, igaz, FELTÉTELES MÓDBAN, éspedig mint az Alcubierre-hajtás elvét lényegileg megkérdőjelező – a warp-„hajtómű” gyakorlati megvalósíthatóságát kifejezetten tagadó, méghozzá annak kauzalitás-sértő (elviekben is kauzalitás-sértő!) mivoltát vázoló – felvetésemről történő vita szélesítéséül, mondhatni: a „védelmemben”.
„Gezoo” 83 706-os számú jegyzésére (amelyben ő arra utalt, hogy az okság elve még fénysebességnél nagyobb sebességű utazással sem sérthető meg) az első – érdemi – választ Szilágyi András jegyezte, éspedig 83 711 alatt, mondván, a kauzalitás igenis sérülhet fénysebességnél nagyobb sebességű utazás során.
Szilágyi András a 83 711-esében egyébiránt így érvelt – idézem:
„A relativitáselmélet szerint ugyanis két egymástól távol történő esemény időbeli sorrendje függhet a megfigyelő vonatkoztatási rendszerétől. Ezért nincs abszolút egyidejűség. Mármost az okozatnak viszont minden megfigyelő vonatkoztatási rendszerében követnie kell az okot. Ha azonban az okot és az okozatot fénynél gyorsabb jel kapcsolja össze, akkor megfigyelőtől fog függeni, hogy melyik történik előbb. Egyes megfigyelők rendszerében az okozat az ok előtt fog megtörténni. Ennek felhasználásával lehet konstruálni olyan szituációt, amelyben én kibocsátok egy jelet, és az a saját múltamban köt ki, azaz visszafelé megy az időben, és ezzel direkt kauzalitássértés valósítható meg.” – idézet vége, kiemelés tőlem.
Figyelem! Amint a kiemelés is mutatja, Szilágyi András úgy fogalmazott, hogy „fénynél gyorsabb jel kapcsolja össze”. Nem feltételes módú fogalmazást alkalmazott tehát, vagyis nem azt írta, hogy: kapcsolná, hanem folyamatos jelen-idejű kijelentő módot használt!
(Ez a ténymegállapítás majd mondandóm későbbi szakaszában válik fontossá.)
„Gezoo” a 83 747-es jegyzésében ismét szóba hozta a „végtelen sebességű jelterjedés” fogalmát, de szintén csak feltételes módban.
Ezt követően Szilágyi András a 83 748-as számú jegyzésében bemutatott egy Minkowski-féle tér-koordináta rendszerben animált ábrát, amelyhez magyarázó szöveget is rendelt.
ELSŐ ELLENVETÉS (Még nem a „fénynél gyorsabb jel”, hanem a 83 748 alatti ábra kapcsán…)
Nos, szerény véleményem szerint, vagy az ábra, vagy a hozzá tartozó magyarázó szöveg (vagy mindkettő…) hibádzik valahol! Ha ugyanis az ’x’ tengelyt tekintjük tér-távolság tengelyének (a ’ct’ tengely mibenlétével – hogy ugyanis az az „időben” [a folyamatok sorrendjének halmazában] történő előrehaladási irányt jelzi – tisztában vagyok), akkor az ’A’, ’B’, ’C’ eseményeket IGENIS LEHETSÉGES úgymond egyidejűLEG (a folyamatok halmazának egyugyanazon kitüntetett pontján) megtörtént eseményekként értelmezni egy (bármilyen sebességgel mozgó) megfigyelőnek, éspedig a következő feltételek fennállása esetén:
a) ha tudható, hogy az ’A’, ’B’, ’C’ események mindegyike FOLYAMATOSAN KONTROLLÁLHATÓ TÁVOLSÁGÚ TÉRBELI PONTBÓL kiindulva keletkezett, valamint
b) ha az ’A’, ’B’, ’C’ események egyedi sebességei a térben, valamint a megfigyelők egyedi sebességei a térben VÁLTOZATLANOK, tehát MINDANNYIAN (az események, valamint a megfigyelők is) EGYENESVONALÚ (de akár különböző sebességű) EGYENLETES MOZGÁST, avagy pedig EGYENLETES SEBESSÉGŰ KÖRMOZGÁST végeznek. (Abszolút 0 sebességű „mozgás” NEM LÉTEZIK a mindenségben, hiszen a Kozmosz minden objektuma tart valamilyen irányba!)
Ilyen helyzet lehet például, egy 4 űrhajóból álló, és egyenesvonalú egyenletes pályán mozogva haladó kisebb űrflotta, mondjuk nagyjából egyforma távolságra két galaxistól, miközben a flotta 3, egymástól akár teljesen eltérő irányban haladó hajója szándékosan összehangolt vagy szándéktalanul összehangolódott – de mindenképpen a létfolyamataik halmazának egyugyanazon kitüntetett pontján indított – fényjeleket (’A’, ’B’, ’C’ „események”) küld a vezérhajó (a „megfigyelő”) irányába. Avagy pediglen szintén két galaxistól nagyjából egyforma távolságra megépített, egyenletes sebességgel forgó űrállomás 3 irányfénye (’A’, ’B’, ’C’ „események”) mutatja az állomás pozícióját az egyenesvonalú egyenletes mozgással felé közelítő űrhajónak.
Ekkor ugyanis TELJESEN MINDEGY, hogy mikor (milyen sorrendben) következik be az egyes egyedi események megfigyelő általi tényleges észlelése, az események távolsága és a fénysebesség ismeretében KISZÁMÍTHATÓ, hogy az események VALÓS megtörténte EGYIDEJŰLEG (a folyamatok halmazának egyugyanazon kitüntetett pontján) következett be!
FŐSODOR
Szilágyi András a 83 767-as jegyzésében már 4, egymáshoz kapcsolódó ábrával gondolta „Gezoo”-t két vállra fektetni… És az ehhez az ábrasorozathoz rendelt magyarázó szövegben IS a „Gezoo” által itt, ebben a topicban először említett, „végtelen sebességű jel” kifejezést használta –, ám ismét csak kijelentő módban!
Miután pedig „borzaszt” a 83 787-es jegyzésében (megismételve itt Szilágyi András 83 767-es ábráit is) szóvá tette ezt, Szilágyi András a 83 809-es jegyzése alatt meglehetősen indignáltan ezt vágta „borzaszt” fejéhez – idézem: „Nagyszerű, te baromi okos vagy, de ki a tököm állította, hogy van végtelen sebességű jel?” – idézet vége.
Nos, kedves Szilágyi András! TE MAGAD ÁLLÍTOTTAD! Hogy hol s miképp’? Megmondom: a 83 767-es jegyzésedben!... Éspedig egy BEFEJEZETT MÚLTIDEJŰ mondatszerkezetben, valamint egy MŰVELTETŐ KÉPZŐS mondatszerkezetben! Tehát NEM feltételes módú mondatszerkezetekben, amelyek révén jogosan koppinthattál volna, úgy „Gezoo”, mint „borzaszt” fejére, hanem szemantikai és stiláris értelemben ÁLLÍTÁST megfogalmazó szerkezetekben!...
„borzaszt” egyébiránt később – a 83 855-ös jegyzésében – ki is kérte magának a – részedről a fentiek ismeretében valóban meglehetősen igazságtalan – hangnemet, méghozzá a következőkkel – idézem: „Ezért vagytok borzasztóan undorítóak. Szándékosan és rosszindulatúan kicsavarjátok mások véleményét. Mi a különbség aközött, hogy adott esetben »a fizikai modell választása téves«, és aközött, hogy »a fizikai modell téves«? Ugye, a fenti reagálásod és korábbi hasonló helyzetek alapján, szerintetek semmi?” – idézet vége.
„borzaszt” e kifakadásával egyébiránt az általa korábban, általam pedig itt és most citált – a Szilágyi András által képviselt, aztán „Rigel” és „Solaris” által még bőszen meg is támogatott – érvelési taktikára célzott, vagyis arra, hogy Szilágyi András olyan érvrendszert használt, mint ha a modell – pontosabban a modell egy paramétere –, amit alkalmazott, VALÓSAN LÉTEZŐ kísérleti helyzetet láttatna, és KÍSÉRLETILEG IGAZOLHATÓ okozatot eredményezne, nem pedig csak egy MONDVA CSINÁLT „PARAMÉTER” (végtelen sebességű jel – mint a döntő jelentőségű folyamat irányultságát és/vagy megvalósulását kiváltó, vagy éppen a folyamat megvalósulását megakadályozó „fizikai jellemző”) erőszakolt beemelése lenne egy A FIZIKAI VALÓSÁGBAN SOHA MEG NEM TÖRTÉNHETŐ szituációba, ami aztán LEHETETLENSÉGRE vezet!
„borzaszt” tehát NEM AZT állította, hogy Einstein relativitáselmélete volna hamis, hanem azt, hogy a Szilágyi András által használt MODELL az!
Nagy különbség!
VÉGSZAVAK ÉS KONKLÚZIÓ
Meglátásom szerint:
1. NEM LÉTEZHET olyan – ÉRTELMES EREDETŰ (tehát NEM természeti) – folyamat, amely fénysebességnél nagyobb sebességet – korrektebb megfogalmazással: a Nap felszínét egy bizonyos folyamat részeként elhagyó foton sebességével 1 egységnyi történés-sor (ósdi néven: 1 „idő-secundum”) alatt befutható térbeli távolság (≈300 000 km) megtételénél nagyobb térbeli távolság befutását azonosan-egyenlő egységnyi történés-sor alatt (avagy a közelítőleg 300 000 km távolságot kevesebb, mint 1 egységnyi történés-sor alatt) – tenne lehetővé!
Kauzalitás-sértésre tehát, legfeljebb csak „hagyományos” alapú (értsd: nem az „egzotikus” tachyonok [melyek létezése nem bizonyított] és/vagy warp-hajtás [ami nincs, és nem is lesz…] által „megtapasztalható”) relativisztikus sebesség esetén „van mód” – ha és amennyiben…
2. Másfelől egy VÉGTELEN terjedési sebességű JELET – pontosabban annak információ-továbbítást megtestesítő hatását, vagyis tehát információtartalmát – csakis egy VÉGTELEN SEBESSÉGŰ JELFELFOGÓ KÉPESSÉGGEL rendelkező eszközzel „lehetne” felfogni és értelmezni! (Hogy mi volna az az entitás, vagy szerkezet, ami végtelen terjedési sebességű jel kibocsátásra – és pláne, felfogására – volna netán képes? Nos, úgy tűnik, annak az eszköznek a titkát még Szilágyi András is jótékony homályban tartja…)
3. Ha azonban mégis létezhetne végtelen sebességű – természetes eredetű – jelkibocsátás bárhol az univerzumban, akkor ez azt jelentené, hogy az VÉGTELEN NAGYSÁGÚ ENERGIÁVAL csapódna a „céltárgyba”! Ebből viszont egyenesen következik, hogy akár egyetlen bitnyi, az univerzum bármely pontján kibocsátott végtelen terjedési sebességű jel EGYETLEN SZEMPILLANTÁS ALATT AKÁR AZ EGÉSZ UNIVERZUMOT MEGSEMMISÍTHETNÉ! Ám úgy a 2., mint a 3. eshetőség teljességgel kizárt, efelől bizonyosak lehetünk.
Hogy mi rá a bizonyíték? – A LÉTÜNK!
0 x
sem a múltban 
.
