
Maga Bessler így ír róla: "Olyan a kerék belső szerkezete, hogy az örökmozgás törvényei szerint alakítottuk ki, és úgy van elrendezve, hogy bizonyos módon elhelyezett súlyok, amint forogni kezdenek, saját mozgásukból erőt nyernek, és folytatják a mozgásukat addig, amíg elrendezésük nem veszti el a megfelelő helyet és geometriai elrendezést. Míg az automatákban, mint például az órákban vagy rugókban, mindig szükséges újra
és újra felhúzni a szerkezetet, addig a súlyok Orffyreus szerkezetében másként működnek. Ezek a súlyok fontos részei a szerkezetnek, és ezek teszik lehetővé az örökös mozgást. Belőlük jön az az univerzális mozgás, amit addig kellvégezniük, amíg a gravitáció centrumán kívül vannak, és úgy kell őket együtt elhelyezni, hogy sose álljon be egyensúly, amit ezek a súlyok csodálatos, gyors mozgásukkal meg is tesznek."
Vagyis tulajdonképpen egy kiegyensúlyozatlan kerékről van szó. A hivatalos vizsgálatok során a kor tudósai és szemtanúk az alábbiakról számoltak be:
- Az a kerék amit a legtöbben láttak 11 láb (3.3 méter) átmérőjű és 1 láb (30 centiméter) széles volt, a középső tengely átmérője 8 inch (20 centiméter). Könnyű, fából épített szerkezet volt aminek a külsejét Bessler vászonnal boította, hogy a titkát ne fedhessék fel.
- A kerék elindulása után önmagától felgyorsult, és rövidesen percenként 26 fordulatot tett meg. Minden egyes fordulat megtétele során nyolc súly jól hallható esését számlálták össze. Ha a kerék a demonstráció során téglákat emelt fel, vagy achimédeszi csavart forgatott, a fordulatszáma csökkent.
- A kereket nagyon könnyen el lehetett indítani, de ha a súlyok elkezdtek esni, megállítani már csak igen nagy erővel lehetett. A vizsgálóbizottság tagja azt mondta, ha hirtelen állították volna meg, akár mér egy embert is felemelhetett volna.
- A kerék elindítása után a benne lévő súlyok mindig abba az irányba kezdtek el esni, amerre a kerék forgott. Bessler a súlyokat kiszerelte és kendőbe csavarva a vizsgálóbizottság kezébe adta, amelyek érezhetően henger alakúak voltak, és mintegy 4 fontot (kb. 2 kilogramm) nyomtak. A súlyok esésük után a kerék külső peremén elhelyezett karoknak vagy lapoknak csapódtak. Amikor a feltaláló visszahelyezte a súlyokat a kerék belsejébe, közben rugókat nyomott össze vagy engedett ki, amiket jól lehetett hallani.
Ez alapján már könnyen meg lehet fejteni, hogyan is működhetett a szerkezet.