kovats írta:Nyugodj meg, én is sokat aludtam rá erre az egyszerűnek tűnő felvetésre.
A feladatot még diák koromban hallottam egy osztálytársamtól, de akkor - diákként - megegyeztünk egy 1,5 V-os feszültségkülönbségben. Ma nem így látom. Ezt a kérdést 6 évvel ezelőtt fölvetettem a KöMal fórumon is, ahol nagyon hasznos vélemények és magyarázatok születtek. Kíváncsi voltam, hogy aki a monopólus kérdését felhozta, vajon mit szól ehhez, hogyan gondolkodik.
Nem azért, csak mert már fáradt voltam..
kovats írta:A kérdés így hangzott: "mit mutat a voltmérő?" Tehát nem azt, hogy mennyit.
Erről most hirtelen eszembe jutott az a "méréstechnikai" egyszerű probléma, ami úgy hangzik: Hogyan lehet egy ampermérő Deprez műszerből voltmérőt csinálni??
kovats írta: A gyűrűben - az egyszerűség kedvéért - pontosan 1 A nagyságú áramerősség folyik. Kérdés, mekkora feszültség mérhető a jelzett kapcsolásban?
Dilemmát több dolog is okozhat:
1) a feszültségesések könnyen számolhatók, de nem egyenlő nagyságúak: 1 és 2 V.
2) ugyanazon pontokon csak egyféle feszültség mérhető,
3) A mérővezetékek is hurkot alkotnak, vajon be zavar-e?
Egyenkomponenst nem tudsz indukálni, tehát csak váltakozó komponenseid lehetnek. Ezt egyből mutatja is 1). Ezért nyilván nem egyenfeszültséget gondoltál mérni azzal a voltmérővel, tehát maradjunk a váltakozó feszültségnél. 2) is ezt mondja (bár gondolom nem úgy gondoltad, de akkor hibásan gondoltad szerintem..).
3) Persze, hogy bezavar, és maximálisan mert a mérendő elrendezés is egyhurkot alkot, valamint a mérőkábelek is egyhurkot alkotnak.
Na de valamekkora geometriai mérete kell, hogy legyen annak a voltmérőnek a belső ellenállásának (akár hogyan is jön az össze geometriailag, figyelembe véve a megvalósíthatóságot), amiről leveszi a műszer a mérendő jelet, úgyhogy annak a két végpontja között van egy kis geometriai távolság, és ha az nincs túl messze a változó fluxustól, valamint nem sugárirányú, és nem túl kicsi a B változása, akkor nem hanyagolható el az arra jutó jel, és azt méri a voltmérő.
Korábban egyébként tényleg csak arra koncentráltam, hogy milyen feszültség alakul ki az Al és Cu vezetékek csatlakozási pontjai között.
Erre továbbra is igaz a korábbi elgondolásom (valamint ehhez még hozzávéve a mérővezetékek LRC paramétereit és kapcsolódását, hasonlóak igazak):
Teljesen mindegy, hogyan változik a B, mert az egyenkomponense nem indukál semmit. Tehát csak a váltakozó komponensei számítanak. Az indukált feszültségnek is csak váltakozó komponensei vannak. Valamilyen a spektrum, ennek részletei általánosságban nem érdekesek. A nagyfrekvenciás részen számítanak a szórt kapacitások is, kisfrekvencián elhanyagolhatók.
Korábban amit írtam:
A legegyszerűbb esetben legyen csak egy frekvencia, amin elhanyagolhatók a szórt kapacitások, és akkor:
szabiku írta:Egyszerűen úgy kell számolni, hogy körben sorban van két ellenállásod és két induktivitásod. Az ellenállások arányát megadtad, az induktivitások arányát pedig az ívhosszak arányai adják. Kell még a frekvencia is. Felütsz egy középiskola első osztályos elektrotechnikai könyvet a soros LR kör képleteinél, és kiszámolod a feszültségeket.
ahhoz még hozzáfűzném, hogy végül is a B változása már megadja a két pont közötti feszültséget, tehát, ha a szórt kapacitások elhanyagolhatóak, akkor nincs komplikáció, felesleges még az LR számítással is vacakolni. És ugyan ez érvényes, ha hozzávesszük a mérőkábeleket.
Egy rendes trafó (rendes használatkor) ilyet nem produkálhat. (Ha csak nem valami marha induktív terhelést kötöttél rá, vagy egyszerűen mindkét oldalról kapja a szuflát, mert utóbbi esetben éppen ilyen jelenségnek kell lennie szerintem, tehát egyszerűen csalsz, és nem azt kötöd a szekunder részre, amit állítasz a videón...)
Egyszerűen megfeledkeztél arról, hogy a gyűrű vezetékdarabjának van induktivitása, pedig még le is írtad: