Illetve:A téma kutatására hazánkban önkéntes kutatócsoport alakult, melynek tagjai öt év alatt ezernél is több saját - világszerte is újdonságnak számító - módszerrel folytatott vizsgálatot végeztek. Kiderült, hogy a diszlexiások és nem diszlexiások szünetérzékelése között nagyságrendi különbség van. A diszlexiások döntő többségének a normális ezredmásodpercnyi idő helyett tízszeres, azaz századmásodpercnyi szünet szükséges ahhoz, hogy két egymás utáni hangot ne egybefolyva, hanem külön érzékeljenek, ez pedig jelentősen megnehezíti a beszédértést, és figyelemzavarhoz vezet.
A dr. Berard által kifejlesztett auditive integration training (AIT) terápia az egész világon elterjedt. Lényege, hogy a betegek tíz napon át napi kétszer fél óra hosszat „elvarázsolt" zenét hallgatnak, melyből bizonyos hangmagasságokat kiszűrtek, és időnként hirtelen zörejek hallhatók. Ez az ép hallású, hibátlan beszédértésű emberek számára kellemetlen, míg a beszédértési zavarokkal küzdők és autisták szívesen hallgatják. A tréning hatására beszédértésük javul, bizonyos magatartási zavarok hevessége csökken, majd megszűnik.
Ezzel a tanulási folyamattal az agy megtanítható arra, hogy a számára nem értelmezhető információkat gátolja. A „hallásébresztés" nevű terápiát hazánkban dr. Pataki László végzi.
Az úgynevezett túlérzékeny hangmagasságok (frekvenciák) meghallása ugyanis gátolhatja a beszédértés pontosságát. Ez a jelenség magyarázatul szolgálhat a fülüket befogó autisták viselkedésére, a beszédértési zavarokkal küzdő gyerekek állandó visszakérdezésére, a hangzótévesztésekre, illetve arra a jelenségre, hogy a hibák jelentősen csökkennek, ha viszonylag halkan és lassan diktálnak nekik.
A túlcsengő hangok felkeltették dr. Pataki László fül-orr-gégész, foniáter érdeklődését is:
– Azt, hogy bizonyos emberek fülében egyes hangok jobban szólnak a kelleténél, Guy Berard francia fülész igazolta évtizedekkel ezelőtt. A jelenséget „fájdalmas hallás” néven írta le. Az a tény, hogy a túlcsengő hangok a kellemetlenségen túlmenően beszédértési zavarokhoz vezethetnek, mert nemcsak jobban, de tovább is „szólnak”, több mint ezerötszáz mérésünk eredménye. Egyszerűen ezt úgy mondhatnám, hogy ha valaki egy szó végére érve még mindig az első szótagot hallja, nem érti meg, amit hallott. A beszédértés nem válik folyamatossá, nem sikerül a feldolgozás, gondot okozva az írás, olvasás területén, sőt magatartási zavarok is kialakulhatnak. Ahhoz azonban, hogy a túlhallást bizonyítsuk, többféle vizsgálatra van szükség – mondja Pataki doktor.
Először is a normál hallásvizsgálaton túl szükség van kiterjesztett hallásvizsgálatra. Ez egyrészt annyiban különbözik a normál méréstől, hogy olyan frekvenciákat is mérnek, amiket egyébként nem, másrészt, ha valaki jelzi, hogy a nulla decibelt – az átlagot – hallja, megnézik, hogy az ennél halkabb hangokat is meghallja-e. A vizsgálat tehát kiterjed a negatív tartományokra is, megmutatva, hogy beszélhetünk-e különleges hallásról, egyes hangmagasságokon megjelenő túlérzékenységről.
A szünetelő vizsgálat során egymás után elhangzó zörejek közé szüneteket iktatnak be, amelyek különböző hosszúságúak. A vizsgált személynek azt kell eldöntenie, hogy folyamatos vagy megszakított hangot hallott-e. A kutatócsoport nagyszámú méréssel kimutatta, hogy amíg az ép fülűek még ezredmásodpercnyi szüneteket is észrevesznek, addig a diszlexiások döntő többségének századmásodpercnyi idő kell ahhoz, hogy a két hangot ne egynek érzékeljék.
– A harmadik, a logatomvizsgálat igen érdekes dolog. A logatom olyan hangsor, mintha szó lenne, csak éppen semmi értelme. Így ha valaki nem észleli minden hangját a szónak, nem tudja kiegészíteni a „szóroncsot”, mint egyes diszlexiások. A vizsgálat során két, egymástól alig különböző vagy azonos logatomot hallanak a gyerekek, és azt kell jelezniük, hogy a szavak azonosak vagy különbözőek voltak-e. A tévesztések számából és milyenségéből következtetni lehet arra, hogy az adott beszéd-, írás- vagy egyéb zavar hátterében érzékelési zavar áll-e – magyarázza a doktor úr.
A hallásébresztő terápia során a betegek egy elvarázsolt zenét hallgatnak, amelyből bizonyos hangmagasságokat kiszűrtek, és amelyben időnként hirtelen zörejek hallhatók. A terápiában tíz napon keresztül kétszer félórát hallgatják a gyerekek a zenét, a szünetben kötött és szabad rajzolás van. Mindenki egyéni CD-t kap az audiológiai eredményének megfelelően. A zenéket szűrve hallgatják, időnként pedig egy tizedmásodpercnyi időre bevágják a szűretlen han¬gokat. A gyerekek agya egy idő után megtanulja, hogy ha olyan hangot hallanak, amelyre „nincs szükségük”, azt figyelmen kívül hagyják. A tréning hatására a betegek beszédértése javult, bizonyos magatartási zavarok csökkennek, megszűnnek.
Hallásébresztő terápia
A linkek (kicsit indirekt modon) kulonbozo alapitvanyokhoz vezetnek:
http://www.bhrg.hu/
http://www.ketkez.hu/node/3
Tovabbi szakirodalom:
http://www.nlcafe.hu/nlegeszseg/2010040 ... xia_ellen/
Vegul ide jutottam el:
http://en.wikipedia.org/wiki/Auditory_i ... n_training
By 1994, over 10,000 U.S. children and adults had received training, at a cost of around US$1000 to US$1300 each, and AIT became a multimillion dollar industry.
AIT gained popularity in the early 1990s, supported by anecdotal evidence and promising but small trials. Preliminary research included such methodological flaws as lack of statistical power, lack of blinding, or lack of a control group. Later larger and better controlled studies failed to bear out the promise of AIT. The use of AIT is not supported outside of research protocols
