mimindannyian írta: Nem tudom merre, mert nem árultad el, mire akarsz kilyukadni.
Nincs abszolút tér, és nincs abszolút idő. Ennek ellenére ösztönösen ezeket használjuk, amikor a valóságot leírjuk, hogy ilyen meg ilyen.
Mihez is mérjük hozzá a világban tapasztaltakat? Egy vonatkoztatási rendszerhez, amit magunk körül felveszünk egy méterrúd, meg egy óra segítségével: "legyen a jobb oldali fal alja az X-tengely, ez 8 méterrúd hosszúságú, a szemben lévő fal alja az Y tengely (4 méterrúd), az adott sarokból pedig függőlegesen a Z-tengely (3 méterrúd), a T tengely menti "mozgást" meg az órám mutatja: egy egységnyi előrehaladást a mutató egy teljes körbefordulása jelenti." Ezek után már tudok arról beszélni, hogy Kecskemét tőlem Y irányban 145 km-re van, vagy hogy a Szulejmán következő része jövő szerdán lesz. Ez a vonatkoztatási rendszer "síkgeometriájú" abban az értelemben, hogy a távolságok és az időtartamok nemcsak az adott konkrét ponton mérve annyiak, amennyiek, de a vonatkoztatási rendszeren belül minden más "távoli" pontból megmérve is ugyanannyiak. Ez ugyanis nekünk - szavannamajmoknak - a természetes: az egyméteres méterrúd egy méter ha mellette állok, és akkor is pontosan egy méter, ha valami trükkel a szoba másik sarkából mérem meg. Ugyanez dettó az időtartamokra: a nálam lévő óra mutatója pontosan ugyanannyi idő alatt tesz meg egy körbefordulást, mint a szoba másik sarkában lévő óra, vagy a holnaputáni óra.
És most követjük el a hibát!
A felvett "síkgeometriájú" lokális vonatkoztatási rendszert ösztönösen kiterjesztjük minden irányban a végtelenig. Így már tudunk beszélni az Ősrobbanás pillanatáról, meg a ötmilliárd fényév távoli galaxisról is, vagy a Kínában zuhanó liftről. Ez számunkra olyan természetes, hogy a legtöbben bele se gondolnak, de egyúttal alapvetően hibás is.
Nincs abszolút tér, és nincs abszolút idő, de van helyette egy "téridőnek" nevezett rendszer. Ez olyan, hogy mindenki - akarja, nem akarja - lépked benne előre. Ha a téridőben nincs anyag vagy energia, akkor mindenki, akire nem hat erő, euklideszi értelemben is "egyenes" vonalakon lépked a téridőben. (Annyi különbséggel, hogy a hiperbolikus Minkowski-térben ez az egyenes a leghosszabb A és B pont között.) Azonban az általános relativitáselmélet megmutatta, hogy ha anyag/energia kerül a téridőbe, akkor az A és B pont közötti "legegyenesebb" útvonal már euklideszi értelemben is görbe lesz: geodetikus vonal. A korábbi "sík" téridőt az anyag/energia jelenléte hepehupássá tette, pont mint egy hegyvidéki táj felszíne.
Mi történik akkor, ha egy hepehupás (görbült) felszínre ráillesztünk egy sík vonatkoztatási rendszert, hogy hozzámérjük? Az illesztési pont környékén kiváló egyezést kapunk, és egyáltalán nem is kell foglalkoznunk a felszín görbületével, nyugodtan használhatjuk a sík rendszert és hozzámérhetjük a dolgokat. Eltérés kimutathatatlan lesz. De mi van az illesztési ponttól távolabb? Hát bizony, egyre jobban el fog térni az adott pontbeli tényleges fizikai érték attól, mint amit mi a sík rendszerünkhöz hozzámérve a távolból megállapítunk!
Mivel a téridő görbe, nem lesz igaz az, amit megszoktunk a szobányi vonatkoztatási rendszerünkön belül: hogy egy fizikai érték a távolból megmérve ugyanannyi, mint ott helyben in situ megmérve. Ha a fekete lyuktól távol a "sík" téridőben felvesszük a vonatkoztatási rendszert, és botor módon kiterjesztjük a messzeségbe, hogy a fekete lyuk környezetét is hozzámérjük, akkor ne csodálkozzunk, hogy bizarr mérési eredményeket kapunk a messzeségből mérve a fekete lyuk környéki történéseket. Persze, hogy azt kapunk, hiszen a "sík" vonatkoztatási rendszerünk már régen elvált a görbült téridőtől, pont úgy, ahogy a Mercator-vetület elválik az észak felé egyre jobban távolodó gömbfelszíntől.
Remélem, most már érthető: a fekete lyuk körüli időlassulás és hosszváltozás pusztán annak az eredménye, hogy egy hibásan kiterjesztett sík vonatkoztatási rendszerhez mértük hozzá a helyi dolgokat. Fizikailag a helyi dolgokban semmi sem történt.
Akkor mégis hogyan lesz fiatalabb nálunk az, aki megközelítette a fekete lyukat és visszajött hozzánk ide a messzeségbe a "sík" téridőbe? Térjünk vissza a kényszerű lépegetéshez! Az anyag/energia mentes téridőben a geometria "sík" abban az értelemben, hogy az egymástól százlépésnyire lévő A és B pont között tényleg száz lépéssel lehet A-ból B-be jutni. Ez pont olyan, mint az Alföld térképe: leméred a térképen Kiskunröcsöge és Bivalybasznád távolságát, és láss csodát, autóval megtéve a távolságot, pont annyit fog mutatni a kilométerszámláló!
De mi van akkor, ha a téridőben huplik vannak? Akkor bizony előfordulhat az az eset, hogy A és B - ami síkban mérve 100 lépésnyi távolságra van egymástól - közrefog egy olyan tartományt, amit a görbület miatt 20 lépéssel lehet keresztezni. (Ezt nehéz elképzelni, mivel ahhoz vagyunk szokva, hogy a síkból kidudorodó vagy a síkba bemélyedő részek hosszabb utat jelentenek és nem rövidebbet.) Ez esetben, aki A-ból a görbült tartományon keresztül lépkedett át B-be, az csupán 20 lépést tett meg, míg a távolban - ahol nem volt hupli - az A-B vonallal párhuzamosan lépkedő kénytelen volt a 100 lépést megtenni. Ennek is van földfelszíni analógiája! A térképen jelöljünk ki kelet-nyugati irányban párhuzamosan két 20 kilométeres szakaszt. Az egyik menjen át Tüskevár és Devecser között a laposban, a másik ezzel párhuzamosan fusson át a Somlói várromon. Ha lelépi valaki bakancsos turista a két "20 km-es" távot, nem meglepő módon a hegyen át hosszabb utat fog megtenni.
Képzeljük el a Somlói hegy inverzét, azaz a síkból kidudorodó hupli ne több utat jelentsen, hanem kevesebbet! Ekkor megtörténhet az az észbontó eset, hogy Tüskevárról a laposon át tökegyenesen Devecserig többet kell lépkedni, mintha teszünk egy kitérőt a hegytetőre és vissza. Na, ez a fekete lyuk közelét megjárt utazó időlassulásának a tényleges oka!
)
