Találtam egy rövid tömör kis videót:
https://www.youtube.com/watch?v=6fmL3EZW_Ks
Amin problémázik, azt nagyon fontos helyesen értelmezni. Sajnos Einstein képtelen volt megérteni illetve elfogadni a kvantummechanikát, mert túl makacs volt a hozzáállása. Az esze meg volt pedig hozzá, csak azt lefoglalta a determinisztikus relativitáselméleti világkép. Ha megrögzöttség nélkül állt volna neki végiggondolni a kvantummechanikát, akkor bizonyára ő is megértette illetve elfogadta volna álláspontjait.
Én Wigner Jenő zseniális elgondolásaival értek egyet, amely egyébként a koppenhágai iskola felfogását fejtegeti ill. részletezi a lehető legmélyebben.
Sajnos az ilyen kisfilmek mindig a szenzációt hajtják, és az ezen hangoztatásaik nagy részében közben rögtön bele is fogalmazzák a félrevezető látásmódot: hogy egy időben, de térben egymástól távoli helyeken egymásnak megfelelő korrelált helyi állapotok jönnek létre a szuperpozícióból. Pont hogy ez az, ami nincsen így, mert pont ez sértené az információ terjedésének felső elméleti sebességkorlátját. (
Ezen a módon, ha az egyik helyen a létrejött állapotot meg tudnánk szabni, akkor azzal tetszőleges információt tudnánk közölni a fénynél is gyorsabban a távoli másik helyre. Ezt a súlyos ellentmondást nem oldja fel, és nem teszi helyre csupán az, hogy nem tudjuk megszabni a méréssel létrejövő állapotot.) Ez az erősen látszólagos nemlokalitás csupán az egészen emberi és mindennapi empátiánkból fakad. A hamisítás e szerint az, hogy a kvantummechanikai mérés egyetlen TUDAT-át hamisan kettébontjuk, és az egyik felét az
empátiánknak megfelelően áthelyezzük a távoli másik helyre, ahova a korreláció (azaz az összefüggés pl. összefonódás vagy hasonló dolog miatt) kapcsolódik az egyik helyről (vagy ugyanígy fordítva). Nem szabad a kvantummechanikára ráerőltetni ezt a szokványos mindennapi gondolkodásunkat. A kvantummechanika (és ezzel a világ) nem lesz ilyen (
legfeljebb csak látszólag), nem fogadja be ezt, mert az olyan, amilyenre a képletei és matematikája kiszabja.
