Mit tudunk eddig a tudatról?
Elküldve: 2011.12.26. 19:56
@Pezo (36667):
Én el tudom, na most akkor mi van?Igy van, de nem tudod az uv sugarakat színhatásként elképzelni.
Meglepő lenne, hogy azért kellene elfogadnunk a lélek létezését, mert a definícióink nem tökéletesek (szerinted). Akkor bárminek a létét el kellene fogadnunk. Ez hülyeség.Az a lényeg,hogy vannak dolgok,melyekre nincs megfelelő definiciónk.
Felmerül a kérdés, hogy mit jelent, hogy "ahogy a valóságban kinéz"? Ahogy az emberi szem látja? Mert akkor mindenki tökéletesen el tudja képzelni: semmi. Ha a mikroszkóp is használható, akkor is mindenki el tudja képzelni. Ha modellezni lehet, akkor is. Sehogy sem állja meg tehát az állításod a helyét.te el tudsz képzelni egy endorfin molekulát úgy,ahogy a valóságban kinéz? Nem.
Mert nincsenek paraméterei. Mutass egyetlen olyan tulajdonságát, ami több a fantáziaszüleménynél! Ha mutatsz, máris lehet majd detektálni, és a kérdés megválaszolva. Ha nem mutatsz, akkor értelmetlen hinnünk valami olyanban, ami sehogy sincs kölcsönhatásba az általunk ismert világgal.A lelket definiálni szinte lehetetlen. Tudtommal még nem létezik olyan műszer,amivel bármely paraméterét detektálni lehetne.
Akkor te mire mondod, hogy létezik? A repülő spagettiszörny léte is joggal feltételezhető szerinted, ugye?De ez nem jelenti azt,hogy nem is létezik. Sőt, joggal feltételezhető,hogy létezik.
Ez a mondat hülyeség. Ha valami csak "már akinek" nyilvánvaló, akkor az nem nyilvánvaló. A hívők hisznek benne, maradjunk ennyiben. Ez az állítás védhető. A lélek létezése nem.Az nyilvánvaló (már akinek) ,hogy az anyag önmagában képtelen öntudatot manifesztálni.
Ehhez nem szükséges semmi anyagon túli összetevő. Az anyag szerkezete, a személyre jellemző egyedi mintázata, ami megőrzi a személyiséget. Az autódat is bármennyiszer elviszed szerelőhöz, bármit kicserélnek rajta, még mindig a te autód lesz.A testünket alkotó atomok életünk során az anyagcsere révén mind kicserélődnek legalább tizszer. Mégis halálunkig azt érezzük,hogy mindvégig azonosak vagyunk önmagunkkal. Azaz az önazonosságtudatunk nem változik.
Ha definiálod a személyes névmásokat, máris értelmetlenné válik a kérdés. Ez ugyanolyan, mintha azt kérdeznéd, a 2 miért nem a 3, miért pont a 2 a 2? Ez definíciós kérdés. Értelmetlen a kérdésfelvetés.Miért te vagy te? Miérnem én vagyok te? Miértnem te vagy én? Mi szabja meg egy testben azt,hogy valaki önmagaként élje meg? Mértnem másvalaki éli meg önazonosságaként azt a testet,ami te vagy?